Advent 2. hete hétfő

Advent 2. hete hétfő
Iz 35,1-10; Lk 5,17-26
"És íme, néhány férfi hozott egy béna embert az ágyán”

Szent Lukács, aki képzettsége szerint a betegek gyógyítására szentelte életét, rácsodálkozik az imént felolvasott történetre. „És íme, néhány férfi hozott egy béna embert az ágyán. Be akarták vinni, és eléje helyezni, Mivel nem találtak utat a sokaság miatt, hogy bevigyék, fölmentek a háztetőre, s a tetőn át bocsátották le ágyastul középre, Jézus elé” (18-19) Az ő orvosi gyakorlatában nyilván nem fordult elő, hogy rendelője annyira tele lett volna kíváncsiakkal, hogy a beteget nem tudták volna bevinni. Aztán ez a csodálkozás átragadt a benne már végbement nagy változás után az orvosból evangélistává lett új emberre. Ő, mint görög férfiú kezdetben nehezen érthette meg, hogy a messiásváró zsidó nép vezetői, a farizeusok és írástudók miért nem fogadták egyöntetű ujjongással a közéjük jött Jézust. Pedig a helyzetet a helyszínen tanulmányozva be kellett látnia, hogy ez a vezetőréteg nem lelkesedik Jézusért. Most pedig „ott ültek a farizeusok és a törvénytudók is, akik Galileának és Júdeának minden falvából és Jeruzsálemből jöttek”. (17) Figyelték az eseményeket. Azon is csodálkoztak, hogy ekkora hittel voltak tele a beteghordozók, hogy felhúzták őt ágyastul a lapos háztetőre, lukat bontottak és azon keresztül bocsátották le Jézus elé. Mindenki elcsodálkozott azon, hogy Jézus a segéderők hitét látva lelkesen szól a beteghez: „Ember! Bocsánatot nyertek a bűneid” (20) Kicsit furcsa lehet, hogy testi baja gyógyítása helyett a lélek bajait, a bűnöket törli el a Mester, de az sem könnyen érhető, hogy ezek a lelki vezetők nem ujjonganak fel, hogy a Názáreti Jézus, íme, megbocsátja a bűnöket: „Kicsoda ez, hogy így káromkodik? Megbocsáthatja-e a bűnöket más, mint az Isten? (21) Valljuk be, mi is csodálkozunk a történteken. De amíg mi azon csodálkozunk, hogy ezek a vallási vezetők nem így gondolkodnak: Ha ez a Jézus meg tudja bocsátani a bűnöket, akkor Ő Isten. Nem, ők eleve elutasítják Jézus istenségét. Ő viszont nem vitatkozik, hanem istensége bizonyítására meggyógyítja a látható betegséget, és ezzel igazolja, hogy a bűnöket is meg tudta bocsátani. Hazánkat, polgártársaink egy tekintélyes részét, rengeteg vezetőt és általuk félre vezetett, Istentől elszakadt honfitársunkat kellene nekünk ide a templomba, Jézushoz cipelnünk. Nem magyar ágyastul, nem is hordágyakon, hanem imánk és értük ajánlott vezekléseinkkel. Mi tudjuk, hogy szörnyű dolog esett meg velük: nem tudtak hívek maradni, gyengék voltak, lelkük erejét megbénította a sátán. Ezért képtelenek letérdelni a gyóntatószékben, elrebegni bűneiket és feloldozást nyerni azoktól. Nehéz folyamat. Az elveszett hitet visszaszerezni sokkal nehezebb, mint először hívővé válni. Nehezebb, de nem lehetetlen! A gyógyulás, országunk, hazánk, népünk talpra állítása viszont nem sikerülhet másként, csak Jézus erejével.