Interjú Böjte Mihály ferences atyával, a csíksomlyói Mária kegyhely házfőnökével az UNESCO elutasító döntéséről
Európa
legnagyobb évenkénti zarándokünnepe
Interjú
Böjte Mihály ferences atyával, a csíksomlyói Mária kegyhely házfőnökével az
UNESCO döntésnek a kulturális örökségek listájára való felvétel elutasításáról
Interjú
Böjte Mihály ferences atyával, a csíksomlyói Mária kegyhely házfőnökével a
december 3-i Unesco döntésről, mely elutasította a csíksomlyói búcsúnak a
védett szellemi kulturális örökségek listájára való felvételét.
Az
UNESCO december 3-i, Etiópiában tartott ülésén nem vette fel a védett szellemi
kulturális örökségek listájára a csíksomlyói búcsút, ellenben a moldovai népi
szőnyegszövés felkerült a szellemi kulturális örökségi listára. Hogyan fogadta
a hírt a csíksomlyói ferences közösség?
Bevallom,
hogy meglepetésként ért bennünket ez a válasz, de igazában részben várható is
volt. Tulajdonképpen 2012-ben kezdődött el az ügy, amikor megkerestek
bennünket, hogy társak lennénk-e abban, hogy előterjesszék Csíksomlyót arra,
hogy felvegyék az UNESCO listájára. Mi akkor igent mondtunk erre a kérésre,
abban a reményben, hogy ezzel növelni tudjuk Csíksomlyónak a hírnevét, hogy egy
többletvédettséget szerezhetünk. Attól kezdődően figyeltük és nyomon követtük
ezt a folyamatot, amely hol belelendült, hol lelohadt, vagy éppen ellankadt.
Közben érkeztek olyan hírek, hogy ez nem is lesz talán egy sikertörténet, ami
most beigazolódott, hogy sajnos valóban visszautasította az UNESCO bizottsága
ezt a felvételt. Igaz, most nem tudjuk, hogy ez pont vagy kettőspont, mert
azért egy kis reményt meghagytak, hogy talán majd újra előterjesztik, csak
néhány kiegészítésre lenne szükség. Azonban ott van egy kissé hátul az is, hogy
ezt már néhányszor eljátszották, mert párszor már kértek ilyen kiegészítést és
most íme újra kiderült, hogy még mindig nem teljes az iratcsomó.
Hát így
tekintünk mi most erre a szomorú kifejletre, de igazából azért keresztény
reménnyel, mert a mindennapi életünkre, nem mondanám azt, hogy nagy hatással
van, inkább egy ilyen távlati dologról lenne szó.
Miben
áll Csíksomlyó különlegessége, tekintettel az Európa-szerte áldásosan működő
egyéb kegyhelyekre?
Én és mi
úgy éljük meg, hogy Csíksomlyó egy szép gyöngyszem a kegyhelyek
koszorújában, mindegyiknek megvan a maga sajátossága,
Csíksomlyónak mindenképpen. Számunkra egy gyökér, megtartó erő, összefogó erő,
ami leginkább a csíksomlyói búcsún mutatkozik meg. De évközben is folyamatosan
jönnek ide zarándokok, vagy nagyszámú az első szombati részvétel, a Mária
köszöntő. Ilyenkor az imádságokban és az énekekben nagyon megtapasztaljuk az
összetartozást, az összefogást és a gyökereinket, hisz elődeink is ugyanígy
jöttek, imádkozva, énekelve, bizalommal a Szűzanyához, hogy Istentől kegyelmet
nyerjenek. Szerintem ez a sajátossága és egyben egyetemessége ennek a mi
kedvenc és kedves kegyhelyünknek.
Mit
lehet tenni az elismertetésért, akár az egyszerű, odalátogató hívő ember
szempontjából, akár pedig az intézmény, a ferences rend, a kegyhely, akár az
egyházmegye, akár a magyarság részéről?
Azt
hiszem, hogy most egy ilyen adminisztratív jellegű dologról lehet szó, iratok
pótlásáról beszélnek… Eddig is, amit kértek tőlünk, megtették, megtettük.
Segítettük kitölteni a kérdőívet, néprajzosok segítettek, hogy összegyűjtsék a
sajátosságokat, most pontosan nem tudnám megmondani, hogy még mivel
kellene kiegészíteni az iratcsomót. Ezentúl pedig valójában azt
kell tennünk szerintem, amit eddig is tettünk, vagy talán még nagyobb
buzgósággal, még nagyobb hittel és bizalommal, de valójában azt hiszem, hogy nem
nekünk kell Csíksomlyót megvédenünk és naggyá tennünk, hanem Csíksomlyó véd meg
bennünket és tesz naggyá egymás közt és Isten előtt, naggyá,
felnőtté a keresztény életben az Isten Országa számára.
Mihály atya, nagyon köszönöm a beszélgetést és kérjük
együtt a kedves hallgatókkal a csíksomlyói Szűzanya segítségét, hogy
akkor védje meg ezt a kegyhelyet és kerüljön oda, ahová a sok évszázados
története révén megérdemelten odakerülne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése