Advent 2. vasárnap

Advent 2. vasárnap
Iz 11, 1-10 Róm 15, 4-9 Mt 3, 1-12
„Adja meg nektek a béketűrés és vigasztalás Istene, hogy Jézus Krisztus akarata szerint egyetértsetek" (Róm 15, 5)

Szent Pál apostolnak a legújabb időkig tizennégy apostoli levelet tulajdonítottak keresztény őseink. Ezek közül a legtöbbet olyan közösségeknek írta, akiket ő tanított a krisztusi hit alapjaira, és messzire távozva, tovább akarta képezni egykori tanítványait a hit és az erkölcs hatalmas anyagában. Olyanoknak is írt levelet, akiket nem tanított személyesen. Ilyen ez a Rómaiakhoz írt levele is. Bemutatja nekik a tetteinkért számon kérő Istent, aki rég felkarolta Izrael népét, de irgalmát kiterjesztette a pogányokra is. Ezek közé tartoznak zömmel a római hívek is. Ezek közé tartozunk mi, magyar katolikus hívek is. A mindent jó előre és bölcsen elrendező Isten ma ezt a részt olvastatja minden közösségünkben: „Mindazt, amit egykor megírtak, a mi okulásunkra írták, hogy az írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére. Adja meg nektek a béketűrés és vigasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértsetek, és egy szívvel, egy szájjal magasztaljátok Istent, Urunk, Jézus Krisztus Atyját!" (Róm 15, 4-5) Szent Pál maga is „egykori író" lett, a jövőnek szánt írás nekünk is szól. Okulnunk kel belőle: türelmet és vigasztalást ebből kell merítenünk. Boldogan vesszük tudomásul, hogy ezer esztendős keresztény hazánk szörnyű megpróbáltatás után érezheti Jézus és az Ő Atyja jóságát: szellemi és anyagi nyomorunkból kezdünk felemelkedni. Mit kell tennünk? Meg kell gondolnunk helyzetünket: Gonosz hatalmak az utolsó száz év alatt elvették hazánk területének kétharmadát, rabságba döntötték magyar testvéreink millióit. Bele erőszakoltak minket két iszonyú világháborúba. Családjainktól rekvirálták vagyonukat, és legnagyobb kincsünket: a hitünket. Eladósították hazánkat, igyekeztek utolsó forintjainkat és maradék földünket, vizünket elherdálni. Ezt a folyamatot senki idegen nagyhatalom nem tudta vagy akarta megakadályozni, de még népünk fiainak hatalmas tábora sem. Egyedül maradt egy kisebb felelős csoport, aki becsülettel harcolt a jog és mindenek felett a hit erejével. Mindkettő Isten ajándéka volt. Ezt most nyíltan meg kell vallani és Istennek, a Magyarok Nagyasszonyának és a melléjük sorakozott becsületes, bátor és nagyon okos honfitársainknak hálásan meg kell köszönnünk. Köszönetünk mutatkozzék meg azzal is, hogy az utókornak örök emlékezetül országunk alapokmányában írásba foglaljuk. Jézus kiállást vár tőlünk az igazság mellett: „Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, en is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, en is meg fogom tagadni Atyám előtt, aki a mennyekben van" (Mt 10, 32-33)