Advent. 2. hete kedd
Iz 40,1-11 Mt 18,12-14
Izrael népének sok keserves szakaszát ismerjük.
Iz 40,1-11 Mt 18,12-14
Izrael népének sok keserves szakaszát ismerjük.
Ezek a büntetések az ószövetségi
választott nép bűneinek következményei voltak. Már a honfoglalás utáni korszak
is tele volt a bálványok tiszteletével: „Azt cselekedték ugyanis, ami gonosz az
Úr színe előtt, és megfeledkeztek az ő Urukról, Istenükről, s a Baáloknak és az
Astartéknek szolgáltak". (Bír 3,7) Ez a vétek azért is súlyosnak minősült
Isten szemében, mert Mózes halála előtt részletesen felsorolta népének az
Egyiptomból való menekülésben, a negyvenéves pusztai vándorlásban tapasztalt
isteni jelenlét és gondviselés millió jelét. Meghagyta népe számára a döntés
szabadságát az Úr. Mózes ezt így fogalmazta meg számukra búcsúbeszédében:
„Nézd, ma eléd tártam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Szeresd
tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait,
szertartásait és rendeleteit, akkor élni fogsz. Megsokasít és megáld téged azon
a földön, amelyet elfoglalni indulsz. Ha azonban elfordul szíved, és nem
engedelmeskedsz, hanem megtévedsz, más isteneket imádsz és szolgálsz, akkor -
íme, ma előre megmondom neked, - elpusztulsz, és rövid ideig laksz azon a
földön, amelynek elfoglalására átkelsz a Jordánon". (MTörv 30,15-18) Eme
nyílt figyelmeztetés ellenére sok hűtlenséget kellett Istennek büntetnie. A
honfoglalás után öt évszázaddal később élt és tanított Izajás próféta. Ő és még
jó néhány prófétatársa elevenítette fel a Mózes által leírt üzenetet. Hiába. Be
kellett következnie a nagy büntetésnek: el kellett pusztulnia Jeruzsálemnek és
a salamoni templomnak is. A Babilonba elhurcolt népnek hetven év múlva
engedélyezte Círusz perzsa király a hazatérést. Rendeletének keltezésétől
számították Dániel próféta jövendölésének beteljesülését: „Hetven hét van
kiszabva népedre és szent városodra, míg megszűnik a törvényszegés és véget ér
a bűn, eltörlik a gonoszságot, és örök igazság támad, beteljesedik a látomás és
a jövendölés, s felkenik a Szentek Szentjét. Tudd meg tehát és értsd meg: annak
a parancsnak a kiadásától, hogy ismét felépüljön Jeruzsálem, a felkent
fejedelemig hét hét és hatvankét hét telik el, és viszontagságos időkben ismét
felépülnek az utcák és a falak. Hatvankét hét múlva megölik a felkentet, és
népe nem lesz, hogy őt megtagadja. A várost és a szentélyt elpusztítja egy nép
az eljövendő vezérrel, a vége rombolás, s a háború vége után jön az elhatározott
pusztulás. Azután egy héten sokakkal megerősíti a szövetséget, és a hét közepén
megszűnik a véres áldozat és az ételáldozat, a templomban vészt hozó undokság
lesz, és véges-végig megmarad a pusztulás". (Dán 9,24-27) Dánielnek ez a
hetekről szóló jövendölése adta a zsidóknak a biztos támpontot, hogy a
Messiásnak mikor kell eljönnie. A Jézus születésétől kezdődő hetven év közepén
hal meg az Úr az emberekért, úgy, hogy megtagadja őt a népe, és ezzel elveszíti
kiváltságait. Ennek a hetven évnek végén egy új birodalom hadserege elpusztítja
Jeruzsálemet a templommal együtt, és ez a pusztulás a világ végéig megmarad. A
második, a babiloni fogság után épült zsidó templom helyén máig muzulmán
templom áll. Az Úr Jézus számtalan csodával bizonyította, hogy Ő Dávid Fia, a
Messiás-király, keresztáldozata meghozta a megváltást, kiengesztelte az
Atyaistent. Harminchét évig végezték a zsidó papok az ószövetségi áldozatokat.
Nem akarták elhinni, hogy Isten Jézus által új és örök szövetséget kötött az
emberekkel, ennek egyetlen áldozata van: Jézusé. A pontot Isten a problémának
végére rátette Titus római hadvezér általános rombolásával. „A tények ellen
semmit sem érnek az érvek"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése