A szír katolikus
pátriárka Budapesten: Egy dráma közepén élnek a közel-keleti keresztények
III. Ignác József antiochiai szír katolikus
pátriárka tartott előadást a közel-keleti keresztények helyzetéről,
szenvedéseiről január 11-én, szerdán Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus
Egyetem dísztermében.
A pátriárka Orbán Viktor miniszterelnök
meghívására érkezett Magyarországra. Az eseményen Rétvári Bence, az Emberi
Erőforrások Minisztériuma parlamenti államtitkára is jelen volt. Török Tamás,
az üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkár
köszöntötte a szír katolikus egyház fejét és a jelen lévő méltóságokat, köztük
Alberto Bottari de Castello pápai nunciust.
Fodor György prorektor, a Pázmány Péter
Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára arab
nyelvű köszöntését követően III. Ignác József pátriárka kifejezte
köszönetét a meghívásért. Megrendítő szavakkal vezette be, miről szól az
előadása: „Egy dráma közepén élek, veszélyben van az egyházam és a Közel-Kelet
keresztény közössége.” A civilek elleni terrortámadások nyomán egész régiók
néptelenednek el – tette hozzá. Származásáról beszélve szinte illusztrálta
a Közel-Kelet összetett, tragédiákkal terhelt történelmét: a szíriai Haszakéban
született, ahová szülei Törökországból menekültek az első világháború idején.
A közel-keleti dráma régóta zajlik, és tragikus
következményekkel jár az etnikai és vallási kisebbségek számára – hangsúlyozta
az előadó. Régebben a keresztények azonos jogokkal rendelkeztek. Egy ideje
mégis számos régióban támadások érik őket: 2015 júniusában például egy
libanoni, zömmel keresztények lakta faluban nyolc öngyilkos merénylő végzett
mészárlást. Az apostolok idejében született egyházak híveinek száma a jelenkori
anarchia következtében egyre csökken Irakban és Szíriában is. A szír katolikus
pátriárka Ferenc pápát idézte, aki arra figyelmeztetett, nem fogadhatjuk el,
hogy valaki az Úr nevében gyilkoljon, hiszen Isten maga a szeretet.
Az iraki helyzetről szólva megállapította, hogy
az országban az első öbölháború előtt békében éltek a keresztények.
Felelevenítette, hogy amikor az egyik pünkösdkor ellátogatott hozzájuk
Karakosba, tizenötezren gyűltek össze ünnepelni. A Moszul délkeleti részén
fekvő nagy monostorok a fiatal zarándokok kedvelt célpontjai voltak, mert
nyugalmat találtak ott az emberek. A keresztényekkel szembeni bizalmatlanság
1991-ben, az öbölháborúval kezdődött: a kisebbségek félni kezdtek, kezdték
elhagyni az országot. A Szaddám Huszein idejében bevezetett szigorúbb iszlám
törvények hatására már ebben a korai időben is megindult a keresztények
elvándorlása. Amikor 2003-ban a nyugati szövetségesek megdöntötték a rezsimet,
káoszba süllyedt az ország, és ez az anarchia azóta is tart, ráadásul leginkább
a kisebbségeket sújtja.
Amikor 2014-ben az Iszlám Állam megostromolta
Moszult, a leggyengébbeket támadta. Nem feledhetik, amikor N betűvel jelölték
meg a keresztények házait ebben a városban, ahol ezer éve éltek együtt a
keresztények a muszlimokkal. 2015. június 10-e óta nincs templomuk, holott
Moszulban korábban negyven templom, monostor, szeminárium működött. A
keresztények tanultak voltak, jó körülmények között, békében éltek. Ettől
kezdve azonban álmaik szertefoszlottak: több ezer család zsúfolódik össze lakókocsikban,
kis lakásokban, a puszta túlélés reményében. Az 1915-ös népirtáshoz
hasonlította a pátriárka a jelenlegi iraki helyzetet, és szomorúan állapította
meg: a 2003-as második öbölháború óta a nyugati világ nem tudott békét hozni
Irakba. Azóta a keresztények hatvan százaléka elhagyta az országot:
otthonaikat, földjeiket elveszítették, szétszóródva élnek a világban.
III. Ignác József pátriárka felidézte, hogy
amikor 2013-ban az Egyházak Világtanácsa genfi konferenciáján a szíriai
keresztények helyzetéről beszéltek, a nyugati vezetők végre felismerték és
beismerték mennyi rosszat tett a Nyugat Szíriában. Véleménye szerint azonban
nem a megfelelő hangsúllyal állapították meg, mintha csak egy rövid kaland lett
volna, holott százezrek haltak meg.
A szíriai konfliktus 2011-ben kezdődött, amikor
a lázadók diktatórikus eszközökkel akarták megdönteni a vezetést. A pátriárkák
reformokat szerettek volna, de nem erőszakos eszközökkel. Figyelmeztették is a
Nyugatot az összetett szociálpolitikai helyzetre. A pátriárka külön felhívta a
figyelmet arra, hogy az arab országok nem szervezték meg a menekültek
befogadását, holott a kultúrájuk közelebb áll a menekülőkéhez.
A háború alatt százhúsz templomot romboltak le
Szíriában. Más kolostorok mellett Homszban lerombolták az ősi Szent
Elian-kolostort, feldúlták a szent sírját. Palmürában a szír katolikusok
templomát is megtámadták. Hogy lehet, hogy Aleppóban, ebben az ősi, híres
városban az Iszlám Állam lerombolhatta a templomokat? – tette fel a gyötrő
kérdést. Maronita, katolikus, ortodox és más keresztény templomok estek az
esztelen pusztítás áldozatául, de mecsetek is, így a híres Omajjád-mecset.
Véleménye szerint a kelet-aleppói történésekről a nyugati média nem megfelelően
tájékoztatott.
A keresztények tizennégy évszázadon keresztül
éltek a Közel-Keleten, ez idő alatt sok vérontás is volt a történelmükben. Ha a
földi javakat keresték volna, nem tudtak volna megmaradni ebben a térségben –
állapította meg az egyházfő. Hozzátette, hogy büszkék a vértanúikra, ugyanakkor
nagy szükségük van nyugati testvéreikre, hogy megakadályozzák az ősi keresztény
közösségek kiirtását. Múltbeli megmaradásuk véleménye szerint annak köszönhető,
hogy a szultánok, kalifák bölcsen elfogadták a keresztényeket, mert keményen
dolgozó, békés, országukhoz hűséges emberek voltak.
Véleménye szerint elfogadhatatlan, hogy a
térséget egy 57 országot tömörítő csoport, az Iszlám Együttműködés Szervezete
szeretné rendezni: támadás ez a vallásszabadság, az egyház és az állam
különválasztása ellen, és még nehezebb helyzetbe hozza a keresztényeket.
Felhívta a figyelmet arra, mennyire fontos
lenne segíteni a Ninivei-fennsíkon élő keresztényeket, akiket elüldöztek
földjeikről, házaik több mint felét felégették. Biztonságos zónát kell
kialakítania az iraki központi kormányzatnak a keresztények számára, hogy a
visszatérők tanulhassanak, dolgozhassanak. Szíriában is erre van szükség, ami
nehezebb, de nem lehetetlen. A pátriárka véleménye szerint még van remény arra,
hogy újra felépíthessék az életüket. Fontosnak tartja, hogy a Nyugat
beszüntesse a lázadók fegyverekkel és anyagiakkal való támogatását.
Beszéde végén a szír katolikus pátriárka
köszönetet mondott Magyarországnak, amiért felemeli a szavát a keresztények
védelmében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése