Ferenc pápa a milánói
börtönben: „Az Úr úgy szeret engem, mint benneteket”
A szentatya milánói apostoli útjának talán
legmeghatóbb állomása a San Vittore börtönben történt látogatás volt: 130 fogvatartottal
találkozott, együtt ebédelt velük, majd a börtönlelkész szobájában töltötte
félórás délutáni pihenőjét.
A fogvatartottak nagy örömmel fogadták a pápát,
amire ő így válaszolt: „Köszönöm a szíves fogadtatást. Otthon érzem magam
köztetek.”
Először az anyákkal találkozott, akik a börtön
egy külön részében élnek gyermekeikkel, majd a különböző folyosókon az
elítéltek különböző csoportjaival, végül pedig azokkal, akik olyan súlyos bűnt
követtek el, hogy védett zárkákban laknak.
Az ebédet a börtön főzőiskolájának tanulói
készítették: az első fogás rizottó volt, a második milánói kotlett krumplival,
majd desszert – egyszerű ételek, helyi specialitások. Nemcsak a pápával együtt
étkező mintegy száz rab számára készült a menü, hanem a börtön összes, mintegy
nyolcszázötven lakója számára.
Ferenc pápa rövid, de mély és erőteljes
beszédet intézett a rabokhoz, akik megrendülten hallgatták szavait: „Jézus azt
mondta: börtönben voltam, és meglátogattatok. Számomra ti, testvéreim, Jézus
vagytok. Nekem nincs bátorságom azt mondani valakinek, aki börtönben van, hogy
megérdemelte. Miért ti, és miért nem én? Az Úr úgy szeret engem, ahogyan
benneteket, ugyanaz a Jézus van bennetek, mint bennem, bűnös testvérek
vagyunk.”
Végül arra buzdította a szentatya a rabokat,
hogy lépjenek túl lélekben a korlátokon, hiszen a korlátokon túl nagy távlatok
vannak, ott van az élet és a remény.
Ezt követően Ferenc pápa figyelmesen hallgatta
azt a két fogvatartottat, akik mindannyiuk nevében beszéltek hozzá.
Egy nő elmondta: félő, hogy elvesznek a
sötétségben, ezért szeretnének a hit és a társadalmi beilleszkedés útján járni.
Nagy elismeréssel beszélt arról, hogy a pápa elmegy a szegényekhez, elviszi az
irgalmasság és a béke üzenetét a szerencsétlen embereknek. Kiemelte, hogy
mindannyiuk vágya visszatérni a „normális” életbe, dolgozni, és munka után
hazatérni a családjukhoz. Bűnösök, de ugyanolyan érzések élnek bennük, mint
minden emberi lényben.
A másik rab azt kérte a pápától, imádkozzon
azokért, akiknek ártottak, hogy meg tudjanak nekik bocsátani. Az imáit kérte
azért is, hogy a börtönben béke legyen a különböző etnikumhoz tartozó rabok
között, majd azért is, hogy a világban vége legyen az igazságtalanságnak, az
üldözéseknek, az erőszaknak, a faji megkülönböztetésnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése