„Legyünk álmodó
nagyszülei a fiataloknak” – 25 éve szentelték püspökké Ferenc pápát
A bíborosok legyenek a mai fiatalok „álmodó
nagyszülei” – mondta a pápa június 27-én, kedden reggel, a vatikáni
Pál-kápolnában bemutatott szentmisén, amelyen a Rómában jelen lévő bíborosok
koncelebráltak, és amellyel a pápa püspökké szentelésének 25. évfordulójáról
emlékeztek meg.
Ferenc pápa kijelentette: az öregség az
egyházban nem egyenlő a „gerontokráciával”, vagyis az öregekből álló vezető
réteg uralmával. Nem szabad búskomorságba zárkózni, hanem mindig remélni kell
az Úrban, ahogyan Ábrahám tette.
„Kelj föl, nézz és remélj” – a pápa Ábrahámról
és az Úrral folytatott párbeszédéről elmélkedett homíliájában a napi liturgia
(vö. Ter 13,2.5–18) alapján. Rámutatott, Ábrahám Isten három parancsának
engedelmeskedik: keljen föl, és ne maradjon ülve; nézze a látóhatárt, anélkül,
hogy falakat építene; és reméljen az Úrban, aki annyi utódot ad neki, mint égen
a csillag. Kelj föl! Nézd a látóhatárt, sehol egy fal! Remélj! A remény falak
nélküli, tiszta látóhatár!
Amikor Ábrahám megkapta az Úr hívását, akkor
nagyjából annyi idős volt, mit mi: nyugdíjba készült, hogy pihenjen… Abban az
életkorban kezdte. Egy idős ember volt, akinek vállát nyomta az öregség súlya.
Az öregségé, ami fájdalmakat, betegségeket hoz magával… De te, mintha csak egy
fiatalember volnál, kelj föl és menj! Mintha egy cserkész volnál: menj! Nézz és
remélj – buzdította a bíborosokat a Szentatya. – Isten szava nekünk is szól,
akik nagyjából egykorúak vagyunk Ábrahámmal. Van köztünk néhány fiatal is, de a
többségünk ebben a korban van. És ma az Úr ugyanazt mondja nekünk: Kelj föl!
Nézz! Remélj!
Az Úr azt mondja nekünk, hogy most nincs itt az
ideje a bezárkózásnak, nem szabad lezárni az életünket, összegezni
élettörténetünket. Az Úr azt mondja, hogy még nyitva áll az életünk, nyitott
marad egészen a végéig, egy küldetéssel. És ezt a három felszólítást jelöli meg
missziónkhoz: Kelj föl! Nézz! Remélj! Aki nem szeret minket, az azt
mondja, hogy mi vagyunk az Egyház uralkodó öregei. Ez egy csúfolódás. Nem
vagyunk gerontokraták, nagypapák vagyunk, nagypapák – jelentette ki Ferenc
pápa, majd hozzáfűzte: és ha nem érezzük ezt, akkor kérnünk kell Isten
kegyelmét, hogy érezzük. Nagypapák vagyunk, akikre az unokák néznek. Nagypapák,
akik át kell, hogy adják a maguk tapasztalata alapján az élet értelmét. És
számunkra ez a „Kelj föl! Nézz! Remélj!” álmodást jelent. Nagypapák vagyunk,
akiknek álmodniuk kell, és támogatni a mai fiatalságot, hiszen szükségük van
rá. Mert ők a mi álmainkból merítik az erőt, hogy megjósolják és véghezvigyék
feladatukat.
A jelen lévő bíborosokhoz fordulva a Szentatya kiemelte: az Úr azt kéri tőlünk, hogy nagyszülők legyünk. Hogy életerőt adjunk a fiataloknak, mert a fiatalok tőlünk várják ezt. Kérnünk kell tehát az Úr kegyelmét, hogy nagypapák legyünk, hogy álmodjunk, és ezt az álmot átadjuk a fiataloknak: szükségük van rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése