BOLDOG GRIESINGER JAKAB
domonkos testvér
*Ulm,
1407. +Bologna, 1491. október 11.
Dietrich
Griesinger tehetős molnár volt Ulmban. Feleségével együtt kitűnt élő hitével,
nagy jótékonyságával, erkölcsi szigorúságával és jámborságával. Második
gyermekük volt az 1407-ben született Jakab. Testileg és lelkileg apjára
hasonlított s kedvence is lett. Alapos kiképzést kapott az olvasásban, írásban,
számolásban és a latinban, de nem a kereskedői vagy a papi hivatást
választotta. Az Ulmban meghonosodott üvegfestészet vonzotta. Tanulóideje alatt
gazdag technikai tudást sajátított el.
1432-ben
néhány hasonló korú társával együtt elhatározta, hogy Rómába zarándokol. Egy
februári reggelen a székesegyház terén gyülekeztek, hogy együttesen keljenek
útra. Bár az utazás hozott némi örömet, sok áldozatot is kívánt, Jakab azonban
római útján elsősorban zarándoknak érezte magát.
Róma
sok temploma és látnivalója feltárult nyitott és lelkes tekintete előtt.
Nagycsütörtökön életgyónást végzett, hogy jól előkészüljön IV. Jenő pápa
(1431--1447) áldására és a teljes búcsúra.
Fordulóponton
is állt egyben. Pénzét felemésztette az utazás és az alamizsnálkodás. Amikor
meghallotta, hogy Aragóniai Alfonz zsoldosokat toboroz, hogy elfoglalja a
nápolyi királyságot, beállt zsoldosnak. Gaeta erődítménye és kikötővárosa előtt
kellett szolgálnia; a gaetaiak azonban nemsokára megfutamították őket, majd
részt vett a szerencsétlenül végződött aversai csatában is.
Négyévi
szolgálat után felhagyott a katonaélettel. Capuában házmesterséget vállalt egy
jogtudósnál, majd anélkül, hogy teljes bérét és holmiját magával vitte volna,
csakhamar elhagyta ezt az állását is, és észak felé vette útját. Bolognában
pihenőt tartott, de úgy gondolta, hogy hamarosan elindul hazafelé. Imádkozott a
székesegyházban, majd összetalálkozott néhány társával, akik kilenc évvel
azelőtt vele együtt indultak a római zarándoklatra, és mint ő is, Itáliában maradtak.
Azt javasolták neki, maradjon velük, és vállaljon szolgálatot a helyőrségen, s
utána majd együttesen térnek haza. Jakab hamarosan elnyerte századosa bizalmát.
Szabad óráiban a templomokat látogatta. Különösen a San Domenico templom
vonzotta, ahol gyakran imádkozott Szent Domonkos (lásd: A szentek élete, 417.
o.) sírjánál. Itt világosodott meg hivatása, jelentkezett Szent Domonkos
rendjébe laikus testvérnek, s harmincnégy éves korában be is öltözött. A
,,német Jakab testvér'' néven került bele a bolognai domonkos kolostor
történetébe. Ez a közösség lett életének, imádságának, munkájának és halálának
helye. Földi hazája és vándorlásai helyett állandó helyet talált további élete
számára. A bolognai nagy, száz szerzetest befogadó domonkos kolostorban a
zsolozsmában, prédikálásban és szentségek kiszolgáltatásában megszentelődő
papok mellett laikus testvérként megtalálta helyét. A konventnek jó hagyománya
volt a kolostori fegyelemben.
Jakab
testvér a konyhában és a templomban, valamint a betegápolásban segédkezett.
,,Aki látta, hogyan ápolta a betegeket, egyetért azzal, hogy lobogott benne a
szeretet és a jóság'' -- terjedt el róla. Egy pestis sújtotta évben -- tehát
1449-ben vagy 1457-ben -- szerető vnátadása nem ismert határt. Elöljárói később
azzal bízták meg, hogy tanult mesterségét, az üvegfestészetet elevenítse fel. E
munkájára vonatkozó bizonyítékok, ahogy jórészt maguk a művek is, sajnos az
évszázadok folyamán elvesztek. 1463-ban megbízták, hogy a San Petronio templom
hat nagy kerek ablakába illesszen négyszögletű címerképet. Elkészítette továbbá
a jegyzők egyesülete kápolnájának üvegablakait is.
A
San Domenico homlokzatának nagy rózsaablakát is Jakabnak tulajdonítják. A
könyvtár kialakításában is közreműködött. Szava mértékadó volt a boltozatok,
falak és párkányzatok színezésében, valamint az oszlopfők kiképzésében.
1468-ban készítette az ablakok tervrajzait, s 1472-ben beillesztették az
utolsókat is. A számadáskönyvek bejegyzéseiből kiderül, hogy Jakab festő-,
kovács- és lakatosként is tevékenykedett. 1473-ban Szent Domonkos szarkofágját
művészi díszítéssel látták el. Ez alkalommal két kerek ablakot helyeztek el a
Domonkos kápolna előtti új keresztboltozatban; ez is Jakab testvér munkája
volt. (1730-ban egy átalakítás áldozatai lettek.)
Amit
a San Petronio és a San Domenico számadáskönyvei az üvegfestő és kézműves Jakab
munkáira vonatkozóan jelentenek, azt jelenti lelkiségére vonatkozóan életrajza,
melyet egyik tanítványa, Ambrogino Tormoli testvér szerkesztett.
Jakab
lelki életéről azt írja Ambrogino testvér, hogy Isten számára nem volt elég
neki semmiféle idő. Miközben a klerikusok a kóruson zsolozsmát mondtak, ő mint
laikus testvér a Miatyánkot imádkozta. Munka közben megőrizte belső
összeszedettségét és a hallgatást, tartózkodott a haszontalan beszédtől. A
felebaráti szeretet és az engedelmesség gyakorlása többet jelentett számára
művészi munkáinál. Türelme a munkában és magatartásában, szelídsége,
vezeklőkészsége közmondásos volt. Különösen az Egyházért és rendje ügyeiért
imádkozott. Már életében a szentség hírében állt, betegeket vittek hozzá, hogy
meggyógyítsa őket. Calabria hercege Bolognán átutazóban maga is látni akarta,
és tisztelettel ölelte át.
Élete
vége felé súlyos betegségét nagy megadással viselte el. 1491. október 11-ről
12-re virradó éjszaka halt meg.
A
San Petronio napfényben még ma is ragyogó üvegablakainál nem csekélyebb
jelentőségűek a századok távlatából felénk sugárzó erényei, melyek az isteni
világosságot és erőt hirdetik.
1825. augusztus 3-án XII.
Leó pápa megengedte ulmi Boldog Jakab ünnepének megülését Bologna érseksége és
a domonkos rend számára. Rottenburg püspöksége is felvette ünnepi naptárába a
Svábföldről származó boldogot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése