Évközi 27. hét kedd

Évközi 27. hét kedd

Hiba lenne Márta és Mária példájából kiindulva szembeállítani egymással a tevékeny és a szemlélődő életformát, esetleg a szemlélődést a tevékeny szeretet fölé helyezni. Jézus ugyanis nem azt mondja Mártának, hogy hagyja abba a munkát, ne főzzön ebédet, hanyagolja el a háztartást, hanem arra hívja fel a figyelmét, hogy nem szabad szem elől téveszteni az egy szükségeset, amelynek minden más tevékenységet alá kell rendelni. Szívünknek az egyetlen szükségesre kell figyelnie, és csak amiatt szabad nyugtalankodnia, ami ezt veszélyezteti. Ahogy másutt mondja: „Keressétek elsősorban Isten országát és annak igazságát, s a többi mind hozzáadatik nektek.”

Az asztal szolgálata az ősegyházban is fontos feladat volt, de már ott is ügyeltek arra, hogy közben el ne hanyagolják Isten igéjét. Szent Lukács másik könyvében, az Apostolok cselekedeteiben beszámol a diakónusok kiválasztásáról, akiknek elsőrendű feladatuk volt, hogy az eucharisztiával egybekötött étkezéseknél szolgáljanak, míg az apostolok egészen Isten igéjének és az imádságnak szentelték magukat. Ám az Isten igéjére figyelés sem jelenthet tétlenséget. Éppen ellenkezőleg: az Úr igéje a szeretet cselekedeteire szólít fel és a hétköznapokba küld. S amint az Isten- és emberszeretet nem választható el egymástól, úgy az elmélkedés, imádság, szemlélődés és a tevékenység, szolgálat is összetartozik. Édestestvérek, mint Márta és Mária, akiket arra hívott az Úr, hogy mindketten rá figyeljenek és neki szolgáljanak.

Urunk Jézus, add kegyelmedet, hogy az egyetlen szükségestől, Isten országától, mely Benned, most éppen szent igéd által nyilvánul meg számunkra, senki és semmi el ne vonhassa a figyelmünket. Segíts, hogy akár imádkozunk, akár dolgozunk, akár pedig pihenünk, mindig élő közösségben legyünk Veled, aki imádságunkat, munkánkat és pihenésünket egyaránt megszenteled.