Évközi 27. hét péntek
Joel
próféta a Krisztus előtti 4. században ugyanazt látja, amit napjainkban is
tapasztalhatunk: vallási ernyedtséget és hazugságtól, visszaélésektől fertőzött
közéletet. A próféta azért láthatja meg a jövőt, mert a mélybe néz: az emberi
élet feneketlen kútjába tekint bele, s a jelen napjai, romboló tendenciái
mögött megpillantja az ítélet sötét felhőit, melyek majd csak a távoli jövőben
lesznek mindenki számára nyilvánvalók. Mert mindaz, ami Isten akaratából valaha
bekövetkezik, csírájában már most is jelen van, s ennek józan felismerésére
mindnyájan képességet kaptunk, hiszen mindnyájan Isten képére és hasonlatosságára
teremtettünk.
A
próféta ezért hatalmas, Istentől kapott erővel a végítélet ténye elé állítja a
népet. Hiszen ha nem lenne végső megméretés és igazságszolgáltatás, akkor
minden viszonylagossá válna, s a jelen elvesztené irányát. Ha nem lenne végső
ítélet a jó és a rossz felett, elszabadulhatnának a legvadabb ösztönök és a
legkáromlóbb istentelenség. De hogy az ember számára létezik a jó és a rossz
kategóriája, méghozzá nemcsak az egyén saját érdekeinek szintjén, hanem
egyetemes érvénnyel, azt bizonyítja, hogy a végítélet jelenvaló realitás. Ezért
csak ezzel a látásmóddal és a hozzá illő magatartással lehetséges megújítani a
vallási és társadalmi életet.
Urunk, Jézus Krisztus, kérünk, hogy
jelenlétedben, mely elítéli a bűnt, és békességgel jutalmazza a jót,
rádöbbenjünk, hogy az abszolút jövő, a világ utolsó napja szívünk legmélyén már
jelen van. Segíts kegyelmeddel, hogy nap mint nap őszinte
lelkiismeret-vizsgálatot tartva álljunk színed elé, s mindennapjainkat a Te
megfellebbezhetetlen jóságod erőterébe helyezzük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése