Évközi 30. hét vasárnap
Bizonyos
mértékig mindannyian megsebződtünk a szülői házban. A gyermek szeretetéhségét a
legjobb, legodaadóbb szülők szeretete sem tudja maradéktalanul kielégíteni.
Ezeket a sebeinket tudomásul kell vennünk, és el kell fogadnunk, sem eltakarni,
sem elvakarni őket nem volna helyes. Az Úr igéje viszont olyan „kompenzációs
módot” mutat nekünk a mai Olvasmányban, amely valódi gyógyírt jelenthet lelkünk
sebeire. Ahelyett, hogy bosszút állnánk környezetünkön a minket ért egykori
sérelmekért, és ahelyett, hogy érzelmileg kizsákmányolnánk a körülöttünk
élőket, hogy így próbáljuk meg pótolni a pótolhatatlant, engedjük, hogy az
elviselt szenvedések felnyissák lelki szemünket mások szenvedéseire, és
megértésre, együttérzésre, irgalomra indítsanak irántuk. Így valamikori
nyomorúságunk értékes erénnyé válhat: minél fájdalmasabb és keserűbb volt a
szenvedés, amelyből kijutott nekünk, annál mélyebben tudta felszántani lelkünk
szántóföldjét, hogy az isteni irgalom számára jól termő talaj legyen. Az
önmagunk és a felebarát szeretete így válik szétválaszthatatlanul eggyé. Saját
nyomorúságaink ismerete türelemre, irgalomra indít mások iránt, testvéreink
terheinek hordozása pedig saját magunk elfogadásához segíthet hozzá.
Ez
azonban még nem elég. A második parancsolatot – „Szeresd felebarátodat, mint
önmagadat!” – csak az elsővel, az Isten imádására és szolgálatára vonatkozó
paranccsal egységben vagyunk képesek megvalósítani. Azóta, hogy Isten Jézus
Krisztusban kinyilatkoztatta a velünk, emberekkel minden nyomorúságunkban
együttérző és sorsközösséget vállaló szeretetét, és azóta, hogy erre a
szeretetre – kiárasztva szívünkbe a Szentlelket – bennünket is képessé tett,
valójában már nincs is két parancs, hanem csak egy. Azóta ebben az egyetlen
parancsban foglalható össze az egész törvény és a próféták: „Szeressétek
egymást, amint én szerettelek titeket!”
Urunk Jézus, csak Te vagy képes betölteni
szeretetéhségünket Szentlelkeddel, s csak Általad tudjuk valóban szeretni
testvéreinket ugyanazon Szentlélekkel. Köszönjük Neked ezt az ingyenes és
felbecsülhetetlen értékű ajándékot, s kérünk, segíts, hogy egyre jobban befogadva
Téged életünkbe valóra váltsuk az isten- és emberszeretet parancsát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése