Advent 1. hét csütörtök
Korunk
embere is keresi a közös alapot, melyre biztosan építhet. Széles alapot keres,
mert mindenkinek szeretne megfelelni, senkinek a másságát nem akarja
megsérteni, ezért nem ás túl mélyre, se nem épít túl kemény kőre, inkább
választja a homokot. A mai keresztény kísértése is, hogy annyira meg akar
felelni az ökumenizmusnak, hogy nagyvonalúan lemond bizonyos hittételekhez való
ragaszkodásról; annyira tiszteletben akarja tartani mások ateizmusát, hogy
lehetőleg semmi jelét nem adja vallásos elkötelezettségének; annyira tolerálni
igyekszik a másságot, hogy viszonylagosnak tekint mindenfajta erkölcsi normát.
Nekünk
is el kell gondolkodnunk: Ha minden értéket lebontottunk, ami keresztény
identitásunkat megadta, ugyan sikerül-e felépítenünk egy olyan világot,
közösséget, társadalmat, ahol mindenki otthon érzi magát? Nem vétkezünk-e
valójában azok ellen is, akiknek mindenáron meg akartunk felelni? Nem áruljuk-e
el azt a legmélyebb hivatásunkat, amelyet felragyogtatva és kibontakoztatva az
egész emberiség szolgálatára lehetnénk, ha megvallanánk és felmutatnánk a
világnak Krisztust, aki egyedül képes megszabadítani az ősbűn átkától? Vajon attól
való félelmünkben, hogy bárkit is kirekesztünk, végül nem önmagunkat rekesztjük
ki az üdvösségből?
Urunk, kérünk, ments meg attól a hamis
gondolkodástól, mely szerint elég csak tanítványodnak mondani magunkat, és
máris üdvözülünk. Add, hogy ne csak hallgassuk, hanem tettekre is váltsuk
tanításodat, és ragaszkodjunk hozzá akkor is, amikor ez nem népszerű. Segíts
úgy élnünk ebben a világban, hogy miközben tekintetbe vesszük azokat az
adottságokat és körülményeket, pozitív és negatív jelenségeket, melyek között
élünk, ne alkalmazkodjunk elvtelenül a világ szelleméhez, hanem egyedül a Te
tanításodhoz és Jegyesednek, az Egyháznak evilág fölött álló követelményeihez
és belső életéhez igazodjunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése