Advent 1. hét kedd
Az
ujjongva hálát adó Jézus kitörő öröme megnyitja az eget, és szinte szemmel
láthatóvá teszi a Szentháromság belső életét, azt a gyöngéd és odaadó, ártatlan
tisztaságban égő ősszerelmet, mely minden élet forrása a mennyben és a földön.
Ez az az ismeret, amelynek kinyilatkoztatásáért Jézus a világba jött, és
egyszer s mindenkorra leszámolt a magányos zsarnok-istennel, a személytelen
világprogram-istennel, a mozdulatlan mozgatóval, a sorssal és a végzettel. Mert
az igazi istenismeret nem más, mint részvétel Isten benső életében,
bekapcsolódás az isteni személyek közti szeretetáramba, mely átjárja az egész
világmindenséget.
Előfordult-e
már velünk legalább egyetlenegyszer, hogy kitörő örömmel dicsőítettük az Atyát
Krisztus által a Szentlélekben, amiért ismerhetjük őt, és részt vehetünk az ő
isteni életében? Mit számítanak ehhez képest apró-cseprő gondjaink, kicsinyes aggodalmaink,
szorongásaink, korlátaink és szenvedéseink? Volt-e részünk abban az örömben,
hogy közvetíthettük Isten ismeretét – mint szülő, nagyszülő, testvér vagy
barát, házastárs, jegyes, hitoktató vagy pap?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése