Ferenc pápa a Jézus Szent Szíve missziós nővérekhez: Nem Keletre, hanem Nyugatra!
Ferenc pápa a Jézus Szent Szíve missziós nővéreket fogadta december 9-én, szombaton délelőtt, alapítójuk halálának centenáriuma alkalmából.
Az
Észak-Olaszországból származó Cabrini Szent Franciska száz évvel ezelőtt, 1917.
december 17-én hunyt el Chicagóban, maga után hagyva az általa alapított Jézus
Szent Szíve nővérek kongregációját és mindazt a művet, amit a Gondviselő Isten
e nagyszerű lélek által végbevitt.
Élete
folyamán Cabrini anya hatvanhét házat alapított, halálakor rendházaikban 1500
volt a nővérek száma, több mint 5000 árva gyermek állt a nővérek oltalma alatt,
és mintegy 100 000 beteget kezeltek a „Colombus” nevet viselő kórházaikban.
Halála után Svájcra és Ausztráliára is kiterjesztették a kongregáció
hatáskörét. 1964-ben a nővérek száma 3500 volt. Cabrini anyát 1938-ban
boldoggá, 1946. július 7-én szentté avatták. Ő volt az első nő az Egyesült Államokban,
akinek ez a megtiszteltetés osztályrészül jutott.
Ferenc pápa a missziós nővérekhez intézett beszédében mindenekelőtt arra emlékeztette őket, hogy alapítójuk összesen 24 alkalommal kelt át az óceánon az Újvilág partjai felé, ahol eljutott a déli Andok magaslataira és Argentínába is, bár tényleges működési területe az Egyesült Államok volt. Cabrini Szent Franciska igazi misszionárius volt, aki Xavéri Szent Ferenc lelkületével Kínába akart menni, ám elhatározása sajátos módon találkozott XIII. Leó pápa szándékával, aki szellemesen így válaszolt neki: „Misszió igen, de nem Keletre, hanem Nyugatra!” Így aztán Cabrini anyának ebben az új távlatban kellett felfedeznie az Isten akaratát, és meg is találta azt az akkori Amerika szegény olasz bevándorlóiban.
Ferenc pápa a missziós nővérekhez intézett beszédében mindenekelőtt arra emlékeztette őket, hogy alapítójuk összesen 24 alkalommal kelt át az óceánon az Újvilág partjai felé, ahol eljutott a déli Andok magaslataira és Argentínába is, bár tényleges működési területe az Egyesült Államok volt. Cabrini Szent Franciska igazi misszionárius volt, aki Xavéri Szent Ferenc lelkületével Kínába akart menni, ám elhatározása sajátos módon találkozott XIII. Leó pápa szándékával, aki szellemesen így válaszolt neki: „Misszió igen, de nem Keletre, hanem Nyugatra!” Így aztán Cabrini anyának ebben az új távlatban kellett felfedeznie az Isten akaratát, és meg is találta azt az akkori Amerika szegény olasz bevándorlóiban.
Sok év
után a migránsok valósága ma aktuálisabb, mint valaha. Férfiak, nők és gyerekek
szegénység és erőszak gyötörte új arcai tűnnek fel, kezüket nyújtják felénk, ti
pedig Cabrini anya karizmájával válaszoljatok erre az új kihívásra – kérte a
pápa a nővérektől. A migránsoknak bizonyára szükségük van jó törvényekre, a
fejlődés programjaira és szervezetekre, de mindig és mindenekelőtt szeretetre
és emberi közelségre van szükségük, arra, hogy meghallgassák őket, hogy
szemükbe nézzenek, hogy lelkileg kísérjék őket. Szükségük van az Istenre, akit
megtalálnak egy megszentelt női személy szívében, aki nekik nővérük és anyjuk.
Az Úr
tegye figyelmessé a szemeteket a szegények iránt, akik városainkban és
országainkban élnek. Cabrini anya belenézett az árva gyerekek, a bűnözésre
kényszerülő munka nélküli fiatalok és a munkától kizsákmányolt férfiak és nők
szemébe, és éppen ezért köszönjük meg az Istennek őt az életszentségéért.
Bárkiben képes volt felismerni Jézus arcát, és azonnal gyümölcsöztetni tudta az
Úrtól rábízott talentumot. Életműve annak köszönhető, hogy Pál apostol példája
nyomán teljesen egyesült Jézussal: „Mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt
ad” (Fil 4,13). Végül Ferenc pápa arra kérte a Jézus Szent Szíve misszionárius
nővéreket, hogy mindig ebből a lelkiségből merítsenek, és Jézussal együtt
lássák meg a másik ember szívét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése