55 éve tett
zarándoklatot VI. Pál pápa a Szentföldre – Második rész
1964. január 4. és 6. között Szent VI. Pál pápa
apostoli látogatást tett a Szentföldön. A Vatikáni Rádió sorozata az ötvenöt
évvel ezelőtti zarándokút főbb eseményeit eleveníti fel.
Szent VI. Pál pápa szentföldi útját a vatikáni
Államtitkárság beosztottja, a francia Jacques Martin prelátus készítette elő
teljes titokban. A pápa kifejezett kérése volt, hogy zarándokútján szeretne
megállni Damaszkuszban is, hogy Szent Pál apostol előtt tisztelegjen. A terv
akkoriban, hogy a pápa Szíria fővárosába látogasson, kivitelezhetetlennek tűnt.
VI. Pál pápa alaposan fel akart készülni a
zarándokútra, ezért felkérte Giulio Bevilacqua oratoriánus szerzetest, hogy
tartson lelkigyakorlatot neki és kísérete minden tagjának. A Vatikán a
szentföldi ferences kusztódiára bízta a különféle egyházi szertartások
előkészítését, és ők tartották fenn az információs központot is, melynek az
utazásról hírt adó újságírókat kellett tájékoztatnia.
1964. január 4-én szokatlanul fagyos idő volt
Rómában, ennek ellenére a Szentatyát reggel hét órakor ezrek fogadták és
búcsúztatták a Szent Péter téren. Az egyházfő a Fiumicino repülőtérről indult
az Alitalia gépével, melynek farokszárnyát sárgára és fehérre festették. Az
utazásnak külön rangot adott, hogy a pápa nem egy országot látogatott meg,
hanem a Szentföldet, Jézus Krisztus egykori hazáját, mely a mai Izrael és
Jordánia területén található. A pápa repülőtéri búcsúztatásán jelen volt
Antonio Segni köztársasági elnök és Aldo Moro miniszterelnök.
VI. Pál repülőgépe Jordánia fővárosában,
Ammánban landolt, ahol érkezésekor Husszein király fogadta, és egy olajfából
készült emlékplakettel ajándékozta meg. Hideg volt, a repülőgép késett, ezért a
repülőtéri fogadóteremben tartott hivatalos ceremónia csak pár percig tartott.
A katonai egyenruhát viselő jordán uralkodó láthatólag mély megindultsággal
köszöntötte a fehér reverendás pápát, aki így szólt: „Aki szeretni akarja az
életet és boldog napokat akar látni, keresse a békét, és kövesse azt.” A rövid
találkozás után a pápai konvoj a mintegy hetven kilométerre fekvő Jeruzsálembe
indult. Husszein király repülőgépről követte az ország határáig a vatikáni
küldöttséget.
Hogy miért is kellett Jordániába repülnie a
pápának, azt a kor diplomáciai helyzetéből érthetjük meg. 1964-ben még nem
létezett diplomáciai kapcsolat, nagykövetség és apostoli nunciatúra a Szentszék
és Izrael között. A két ország közöti megegyezés csak harminc évvel később,
1994. május 10-én lépett életbe.
Az út mentén, amerre a konvoj haladt, sorfalat
álló emberek köszöntötték lelkesen integetve a római pápát. Az egyházfő délután
érkezett a Jordán partjára, ahol a hagyomány szerint Keresztelő János
megkeresztelte Jézust. A Szentatya fehér kabátban és piros kalapban közeledett
a folyóparthoz. Csúszott a talaj, de ő mindenáron közel akart menni a vízhez,
hogy szinte kezével érinthesse azt. Meg is ingott többször, de két testőre
erősen tartotta a karját. A Jordán vize örvényezve került meg egy sziklát, és
amikor a pápa a parton állt, a zarándokvezető előénekelte a Miatyánkot, majd az
imádság után a Szentatya áldást adott.
A Jeruzsálembe vezető pápai zarándokút második
állomása Betánia volt, az Olajfák hegye közelében fekvő kicsiny falu. VI. Pál
pápa a szentföldi ferences kusztódia szerzetesei kíséretében látogatta meg
Lázár egykori házának maradványait. Imádságra a szomszédos kis kápolnába tért
be, majd onnan kilépve egy fehér galambot engedett szabadon – a gesztus a
békére utalt.
Már esteledett, a nap éppen
lebukott, amikor az északkeletről érkező, pápai zászlócskával díszített autó
Jeruzsálembe érkezett. A damaszkuszi kapun Jordánia és a Vatikán zászlói
lengtek, a kapu fölé pedig VI. Pál pápa és Husszein király nagy fekete-fehér
fotóit helyezték. Ahogy megérkezett a Szentatya, azonnal körülvette a tömeg,
ettől kezdve senki sem tudta biztosan garantálni épségét. Mégis minden a
legnagyobb rendben történt. Valaki mégiscsak oltalmazta Szent VI. Pál pápát
jeruzsálemi zarándokútján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése