Új év
Amikor
Isten felénk fordítja arcát, az elismerést jelent, a létezésben való
megerősítést. Ez az elismerés nem elsősorban gyatra jótetteinknek szól, hanem
nekünk magunknak: felbátorít, hogy ne féljünk tőle, mert jóságos hozzánk, és
valóban örök életre hív, hiszen arra teremtett bennünket. Ez Isten áldása, mely
a legcsodálatosabban Szűz Mária életében nyilatkozott meg.
Az
’áld’ ige latinul benedicere, ami annyit tesz: jól mond, jót mond. Ha jót
mondunk, ha megdicsérünk valakit, elismerve munkáját vagy erős lélekkel viselt
szenvedését, ha köszönetet mondunk áldozatos szolgálatáért, figyelmességéért,
hősies erőfeszítéséért, ha biztatjuk és vigasztaljuk azt, aki elkeseredett, ha
szavunkkal, mosolyunkkal, tekintetünkkel azt sugározzuk felé: „Jó, hogy vagy,
merj még jobban létezni, kiteljesedni és élni!” – bizonyos értelemben mi is
áldást adunk, Isten teremtő és fenntartó szeretetét jelenítjük meg és
közvetítjük embertársainknak, és közreműködünk abban, hogy Isten kegyelméből
jobbá váljanak. Hiszen ahogy mi, úgy ők is szomjaznak a dicséretre,
elismerésre, megerősítésre, s mindannyian tapasztaltuk már, hogy egy-egy jó szó
olykor valóban csodákra képes. Ha így teszünk, a mi életünk is másokat tápláló
forrás, beszédes jel, történelmet alakító szelíd erő lesz, mint a Szent Szűz
élete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése