Új módon találkozz Vele! – Veres András újévi üzenete
Alábbiakban Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnökének újévi üzenetét adjuk közre.
„Isten,
aki megadja, hogy új évet kezdj, megújulásodat sürgeti. Nem akarja, hogy az új
esztendőt ugyanúgy éld, mint az óévet. Azt akarja, hogy új módon találkozz
Vele, s mindazokkal, akikkel csak összeakadsz. Ráléptél egy gazdagodó élet
ösvényére” (Wilfrid Stinissen OCD).
Ezzel a
kölcsönbe vett idézettel szeretnénk Istentől áldott új esztendőt kívánni e
sorok Olvasóinak. Egy nagyszerű, jövőre mutató tervet állít elénk a fent
idézett kármelita atya. Azért ragadta meg figyelmünket ez a rövidke négy
mondat, mert a polgári év kezdete arra késztet időst és fiatalt egyaránt, hogy
az új esztendőre új terveket készítsen a maga számára. Viszont nem mindegy,
hogy mi áll a terveink középpontjában. Ez az idézet rámutat arra, hogy egyrészt
mindnyájunk életében van javítanivaló, másrészt pedig mindnyájunkban van valami
egyetemes vágy arra, hogy az előttünk álló időt az eddiginél jobban használjuk
fel.
Kétségtelenül
segíthet bennünket a szellemi és az anyagi javakban való gazdagodás is abban,
hogy örömtelibb életet éljünk. Ezekre vonatkozik a „bort, búzát, békességet”
kívánó újévi köszöntés is. De a hívő ember azt is tudja, hogy bár szükségünk
van ezekre, akad ennél fontosabb is az életben, ami mindennél biztosabban és
tartósan meg tudja adni a vágyva vágyott boldogságot: Isten jelenlétében,
Istenben élni.
Sokféle
módja van az isteni életben való növekedésnek, de kétségtelenül és egészen sajátos
módon az Eucharisztia tudja éltetni bennünk a Krisztussal való egységet. Az
Egyház mint közösség, de az egyes hívő is az Eucharisztiából nyeri és éli meg
az Istennel való közösséget. Ezért, bár egész keresztény életünk középpontjában
az eucharisztikus élet áll, most az előttünk álló új évben fordítsunk különösen
nagy gondot erre! Tegyük ezt egyéni igényből, de azért is, mert méltó módon
kell felkészülnünk a 2020-ban előttünk álló rendkívül megtisztelő feladatra.
Magyarország, azon belül az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye kapta a
lehetőséget, hogy megrendezze az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust.
Nem kétséges, hogy ez a rendezvény akkor lehet maradéktalanul sikeres, ha
nemcsak a szervezés szintjén, hanem lelki módon is jól felkészülünk rá. Ezért
2019-ben minden plébánián fordítsunk nagy gondot az eucharisztikus lelkület
növelésére. Ez történhet a gyermekek hitoktatásában, a felnőttek katekézisében,
a szentségimádásban vagy éppen az erről a témáról szóló konferenciákon.
Mindegyik elhagyhatatlanul szükséges, mégis helyezzük figyelmünket legfőképpen
az Eucharisztia ünneplésére, a szentmisére. A II. Vatikáni Zsinat szerint ez a
„csúcs és forrás”, amely leginkább meghatározza katolikus hitéletünket.
Kérjük a
papokat és a hitoktatókat, hogy ebben az évben ez a törekvés álljon leginkább
plébániáink életének középpontjában! Meg kell újulnunk, mert Isten
azt akarja, hogy ebben az évben új módon találkozzunk Vele. Minden
plébániának meglehet asaját helyzetére és igényeire figyelő lelkipásztori
terve, de a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készület épüljön be
minden hívő közösség életébe!
Fontos
továbbá, hogy a hívő életünkhöz tartozó, visszatérő ünnepeinket és
rendezvényeinket tartsuk meg hűségesen, mert ezek alkotják közösségi vallásos
életünk gerincét. Legtöbbször ezekben mutatkoznak meg az egyes közösségek
sajátosságai is. Nagy kísértés lehet a megszokottság és a kifáradás. Az iszlám
hívők nagyszámú megjelenése és lendületességük láttán többen úgy gondolják,
hogy az európai kereszténység kissé kifáradt. Lehet ebben valami igazság. Ezért
küzdenünk kell az elfáradás és a fásultság ellen minden eszközzel, különben még
az ünnepeink is kiüresednek. A zsoltáros kijelentése álljon a szemünk előtt:
„Boldog a nép, amely tud ünnepelni. Az ilyenek arcod világosságánál járnak,
Uram” (Zsolt 89,16).
Az élet
és a hit erejét mutatják a családi és egyházi ünnepeink. Ezért is fontos az
írásunk elején idézett tanítás: „Isten, megadja, hogy új évet kezdj,
megújulásodat sürgeti. Nem akarja, hogy az új esztendőt ugyanúgy éld, mint az
óévet.” Egyénnek és közösségnek egyaránt szüksége van a megújulásra is. Ne
ragaszkodjunk értelmetlenül a kiüresedett szokásokhoz, amelyek lehet, hogy már
azoknak sem jelentenek sokat, akik görcsösen igyekeznek megtartani azokat.
Legyünk nyitottak az új formákra, adjunk lehetőséget a Lélek új
kezdeményezéseinek megmutatkozására! Máté Péter egyik jól ismert slágere
is ezt juttatja eszünkbe: „ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk”.
Adja Isten, hogy a mindig tevékeny Szentlélek alakítsa vallásos életünket és
közösségeinket! Nem mindig tudjuk, hogyan és ki által, de Isten gondoskodik
arról, hogy az Egyház folyton megújuljon. Jézus, amikor az újjászületés
szükségességéről tanította Nikodémust, azt mondta neki: „A szél ott fúj, ahol akar,
hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy. Így van vele
mindenki, aki a Lélekből született” (Jn 3,8).
Végül
hadd hívjuk fel Olvasóink figyelmét arra is, hogy 2019-ben emlékezhetünk a
négyszáz évvel ezelőtt brutálisan meggyilkolt kassai vértanúkra, a vallási
türelmetlenség e három áldozatára. Több szempontból is fontos, hogy emlékezzünk
rájuk – ez bizonyára az év folyamán ki is fog derülni –, itt csak egyetlen
lényeges dologra szeretnénk utalni. A sokféle feszültségtől terhes európai politikai
helyzetben ezek a vértanúk csupán származásuknál fogva is rámutatnak arra a
Katolikus Egyházat sajátosan jellemző lelki egyesítő erőre, amely őket a közös
vértanúságra vezette: Kőrösi Márk horvát, Grodziecki
Menyhért lengyel, Pongrácz István erdélyi. Az Európát
jellemző vallási sokféleség sajnos sok új feszültség melegágya ma is, de a
legnagyobb baj mégis a szekularizáció, amely újra és újra egyenesen a vallásos
világnézet elleni agresszív fellépéshez vezet. Legutóbb, karácsony előtt a
budapesti Kossuth téren, sok közismert politikus jelenlétében skandálták:
„Gyújtsd fel a fenyőt, gyújtsd fel a jászlat!”, és így tovább. Az ott
elhangzott blaszfémia nyomdafestéket sem tűr.
Egy ilyen
nagyon bonyolult európai és világhelyzetben törekedjünk vallási életünkben
újjászületni. Ehhez az egyéni és a családi megújuláson keresztül vezet az út. A
Szentlélek vezessen mindnyájunkat az új esztendőben e „gazdagodó élet
ösvényére”!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése