Évközi 26 vasárnap
Ám 6, 1a. 4-7; 1Tim 6, 11-16; Lk 16, 19-31
„Volt egy gazdag ember, volt egy Lázár nevű koldus is"
A mai vasárnapra kijelölt mindhárom szentírási olvasmány arra hívja fel a figyelmünket, hogy az emberélet földi és örök szakaszát ne az emberi bölcsességgel, hanem az isteni bölcsesség erényével szemléljük. A földi élet bölcsessége, azoké a pogányoké, akik természetes módon gondolkodnak, egyedül a földi élet kényelmét, lusta önzését akarják szemlélni és megvalósítani. A pogányok az ősbűn által elbutított világ szerint gondolkodnak. A sátán elhiteti velük, hogy csak a földi élet létezik. Ezért a szemükben azok a bölcs emberek, akik a földi jólétet képzelik az emberi lét céljának, és minden tettükkel ezt akarják elérni. Az isteni bölcsesség birtokosa sem az ősbűntől, sem az egyéni bűnöktől nem vakult meg szellemileg, nem butult el. Tudja, hogy az emberi életnek nemcsak földi szakasza van, hanem a halál után is folytatódik az ember élete. Átmenetileg csak a személy él a lelkével, vagy a mennyországban, vagy a pokolban. Testünk anyag, az ember halála után nem kerülheti el a szétesését. Az Úr ebből a testi halálból a világ végén aztán visszahívja. A régi hamvából Isten új testet alkot, találkoztatja és egyesíti a lelkével és személyével: ezt nevezzük feltámadásnak. A feltámadás után a test is követi a lelket a halál után elfoglalt helyére. Nem igazságtalan Isten, hogy ezt nem mindenki tudja, és csak a halál utáni külön ítéleten szembesül vele? Nem, mert a kinyilatkoztató Isten ezt mindenkinek tudtára adja. Erre ad Jézus mai példabeszédében tökéletes tanítást, amikor a pokolban szenvedőnek üzen Ábrahám szavával: „Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak" (Lk 16,29) Járjanak misére, ott előbb-utóbb mindez szóba kerül. Vagy legalább olvasgassák otthon a Szentírást. Lehet, hogy lusták, és azt várják, hogy Isten velük külön blogban levelezzen? Azt ne várják. Aki arra is tud figyelni, hogy a földi életet azért adta az Úr, hogy ne magunkat szórakoztassuk, ne szolgáljuk a magunk kényelmét, hanem anyagi javainkkal siessünk mások ínségén segíteni, mindennapi apró örömökkel csak egy hajszálnyi boldogságot szerezzünk másoknak,akkor biztosítva lesz számunkra a megérdemelt boldogság. „Ezt kellő időben megmutatja majd a boldog és egyedül Uralkodó, a királyok Királya és urak Ura, aki egyedül halhatatlan, aki megközelíthetetlen fényességben lakik, akit senki nem látott, és nem is láthat: övé a dicsőség és az örök hatalom! Ámen.
Ám 6, 1a. 4-7; 1Tim 6, 11-16; Lk 16, 19-31
„Volt egy gazdag ember, volt egy Lázár nevű koldus is"
A mai vasárnapra kijelölt mindhárom szentírási olvasmány arra hívja fel a figyelmünket, hogy az emberélet földi és örök szakaszát ne az emberi bölcsességgel, hanem az isteni bölcsesség erényével szemléljük. A földi élet bölcsessége, azoké a pogányoké, akik természetes módon gondolkodnak, egyedül a földi élet kényelmét, lusta önzését akarják szemlélni és megvalósítani. A pogányok az ősbűn által elbutított világ szerint gondolkodnak. A sátán elhiteti velük, hogy csak a földi élet létezik. Ezért a szemükben azok a bölcs emberek, akik a földi jólétet képzelik az emberi lét céljának, és minden tettükkel ezt akarják elérni. Az isteni bölcsesség birtokosa sem az ősbűntől, sem az egyéni bűnöktől nem vakult meg szellemileg, nem butult el. Tudja, hogy az emberi életnek nemcsak földi szakasza van, hanem a halál után is folytatódik az ember élete. Átmenetileg csak a személy él a lelkével, vagy a mennyországban, vagy a pokolban. Testünk anyag, az ember halála után nem kerülheti el a szétesését. Az Úr ebből a testi halálból a világ végén aztán visszahívja. A régi hamvából Isten új testet alkot, találkoztatja és egyesíti a lelkével és személyével: ezt nevezzük feltámadásnak. A feltámadás után a test is követi a lelket a halál után elfoglalt helyére. Nem igazságtalan Isten, hogy ezt nem mindenki tudja, és csak a halál utáni külön ítéleten szembesül vele? Nem, mert a kinyilatkoztató Isten ezt mindenkinek tudtára adja. Erre ad Jézus mai példabeszédében tökéletes tanítást, amikor a pokolban szenvedőnek üzen Ábrahám szavával: „Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak" (Lk 16,29) Járjanak misére, ott előbb-utóbb mindez szóba kerül. Vagy legalább olvasgassák otthon a Szentírást. Lehet, hogy lusták, és azt várják, hogy Isten velük külön blogban levelezzen? Azt ne várják. Aki arra is tud figyelni, hogy a földi életet azért adta az Úr, hogy ne magunkat szórakoztassuk, ne szolgáljuk a magunk kényelmét, hanem anyagi javainkkal siessünk mások ínségén segíteni, mindennapi apró örömökkel csak egy hajszálnyi boldogságot szerezzünk másoknak,akkor biztosítva lesz számunkra a megérdemelt boldogság. „Ezt kellő időben megmutatja majd a boldog és egyedül Uralkodó, a királyok Királya és urak Ura, aki egyedül halhatatlan, aki megközelíthetetlen fényességben lakik, akit senki nem látott, és nem is láthat: övé a dicsőség és az örök hatalom! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése