Évközi 26 hét csütörtök
Neh 8, 1-4a. 5-6. 7b-12; Lk 10, 1-12
„Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé”
Jézus minden áron szolgálni akarja Atyja embermentő szándékát. Ezért gyűjtött maga köré nagyszámú tanítványokat: tizenkét apostolt és újabb hetvenkettőt, sőt útközben hívott és elfogadott még újabbakat is. Hasonló volt ehhez Mózes esete közel ezerháromszáz évvel korábban. Kezdetben teljesen egyedül képviselte Istent azután rendelte melléje az Úr bátyját, Áront. Majd apósa látogatása alkalmával azt tanácsolta neki, hogy vallási és szociális tennivalóit ne kösse magához, hanem ossza meg válogatott idősekkel. Ekkor választotta ki a hetven segítőtársat. Nekik a szent sátornál Isten lelke adta a kellő erőt az eredményes szolgálatra. Pedig ott csak maroknyi nemzetet kellett igazgatni. Jézus előtt is csak a zsidóság szolgálata volt ekkor még a feladat, de ez is sokszorosa volt a mózesi gondoknak, hiszen Izrael népe több mint ezer éve élt új hazájában és az ellenségei támadásai ellenére is szaporodott. A főapostol, Péter, itt tanulta meg, hogy a keresztények sokasodtával nőnek a szociális és egyéb gondok, és a papságnak nem szabad ezekben elmerülni, mindig újabb segítségeket kell bevonni a tevékenységbe.
„Elküldte őket kettesével minden városba és helységbe, ahová menni készült” (Lk 10, 1) Így az előkészítő munkát elvégezték segítőtársai. De nemcsak a kezdeteknél volt jó ez a módszer, hanem később is ezt alkalmazta az Úr, amikor már nem élt a földön látható alakban. Erre rendelte a papságot és segítőiket, hogy tanítással majd a szentmiséjükkel készítsék fel azokat, akiket Jézus méltóknak talál, hogy kegyelmi ajándékaival, majd személyes, eukarisztikus látogatásával megtisztel. A módszereket tehát Ő maga szabta meg és készítette elő.„Azt mondta nekik: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába”(2) Lényeges megállapítások. Az aratnivaló sok. Rengeteg ember várja, hogy begyűjtse őket valaki az isteni végcélba, a mennyország örömeibe. Hiszen itt a földön sok volt a gond, az áldozat. Ezeket Isten csak a mennyországban tudja igazán és véglegesen megjutalmazni örökké tartó boldogsággal. A küzdelmet nem szabad megspórolni, mert Isten teremtményei az emberek, akiket az Úr üdvösségre rendelt. Harcol és harcoltat értük.„Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket mint bárányokat a farkasok közé”
Neh 8, 1-4a. 5-6. 7b-12; Lk 10, 1-12
„Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé”
Jézus minden áron szolgálni akarja Atyja embermentő szándékát. Ezért gyűjtött maga köré nagyszámú tanítványokat: tizenkét apostolt és újabb hetvenkettőt, sőt útközben hívott és elfogadott még újabbakat is. Hasonló volt ehhez Mózes esete közel ezerháromszáz évvel korábban. Kezdetben teljesen egyedül képviselte Istent azután rendelte melléje az Úr bátyját, Áront. Majd apósa látogatása alkalmával azt tanácsolta neki, hogy vallási és szociális tennivalóit ne kösse magához, hanem ossza meg válogatott idősekkel. Ekkor választotta ki a hetven segítőtársat. Nekik a szent sátornál Isten lelke adta a kellő erőt az eredményes szolgálatra. Pedig ott csak maroknyi nemzetet kellett igazgatni. Jézus előtt is csak a zsidóság szolgálata volt ekkor még a feladat, de ez is sokszorosa volt a mózesi gondoknak, hiszen Izrael népe több mint ezer éve élt új hazájában és az ellenségei támadásai ellenére is szaporodott. A főapostol, Péter, itt tanulta meg, hogy a keresztények sokasodtával nőnek a szociális és egyéb gondok, és a papságnak nem szabad ezekben elmerülni, mindig újabb segítségeket kell bevonni a tevékenységbe.
„Elküldte őket kettesével minden városba és helységbe, ahová menni készült” (Lk 10, 1) Így az előkészítő munkát elvégezték segítőtársai. De nemcsak a kezdeteknél volt jó ez a módszer, hanem később is ezt alkalmazta az Úr, amikor már nem élt a földön látható alakban. Erre rendelte a papságot és segítőiket, hogy tanítással majd a szentmiséjükkel készítsék fel azokat, akiket Jézus méltóknak talál, hogy kegyelmi ajándékaival, majd személyes, eukarisztikus látogatásával megtisztel. A módszereket tehát Ő maga szabta meg és készítette elő.„Azt mondta nekik: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába”(2) Lényeges megállapítások. Az aratnivaló sok. Rengeteg ember várja, hogy begyűjtse őket valaki az isteni végcélba, a mennyország örömeibe. Hiszen itt a földön sok volt a gond, az áldozat. Ezeket Isten csak a mennyországban tudja igazán és véglegesen megjutalmazni örökké tartó boldogsággal. A küzdelmet nem szabad megspórolni, mert Isten teremtményei az emberek, akiket az Úr üdvösségre rendelt. Harcol és harcoltat értük.„Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket mint bárányokat a farkasok közé”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése