Évközi 26. hét Péntek
Szent Ferenc Atyánk szülővárosának, Assisinek dicsősége.
Már a római korban is város volt Assisi. A nagy római költő, Propertius is itt született, de igazán naggyá, világhírűvé a Poverello, azaz Szent Ferenc tette. Fiatalon a hírnevet kereste. Katonának állt, és harcba szállt Perugia ellen. Remélte, hogy ha győznek a harcban szülővárosa jogait, hatalmát, hírét növeli. Természetesen a saját jövőjét is szerette volna megalapozni. Egyik sem sikerült. Talán ő is adott sebeket, de kapott is veszélyeset. Börtönbe került fogolyként, és hosszú időbe telt, mire felgyógyult. Ki kellett gyógyulnia egy téveszméből is, abból, hogy sebeket osztva naggyá lehet az ember. Francescot gyerekként megkeresztelték. Katolikus volt. Csak lassan kezdte felfedezni, hogy Jézus Krisztus nem ejtett sebeket soha senkin, hanem saját testét adta oda áldozatul minden bűn bocsánatáért. Megőrizte sebeit még a feltámadás után is, hogy tanuljunk tőle, így kell élni, így kell szeretni egymást, és mindenek felett szeretni ezt a csodálatos szeretetet. Ma sem értik a nagy titkot. „Sebet adni fáj, sebet kapni fáj, és minden fájás fáj.” (Mécs László.) Jó lenne leülni a gyógyuló, töprengő Ferenc mellé, odavonni a népeket és együtt fedezni fel Jézus Krisztust, a megfeszítettet, „aki a zsidóknak botrány, a görögöknek ostobaság” (1Kor 1,23), de az egyetlen Megváltó.
Szent Ferenc Atyánk szülővárosának, Assisinek dicsősége.
Már a római korban is város volt Assisi. A nagy római költő, Propertius is itt született, de igazán naggyá, világhírűvé a Poverello, azaz Szent Ferenc tette. Fiatalon a hírnevet kereste. Katonának állt, és harcba szállt Perugia ellen. Remélte, hogy ha győznek a harcban szülővárosa jogait, hatalmát, hírét növeli. Természetesen a saját jövőjét is szerette volna megalapozni. Egyik sem sikerült. Talán ő is adott sebeket, de kapott is veszélyeset. Börtönbe került fogolyként, és hosszú időbe telt, mire felgyógyult. Ki kellett gyógyulnia egy téveszméből is, abból, hogy sebeket osztva naggyá lehet az ember. Francescot gyerekként megkeresztelték. Katolikus volt. Csak lassan kezdte felfedezni, hogy Jézus Krisztus nem ejtett sebeket soha senkin, hanem saját testét adta oda áldozatul minden bűn bocsánatáért. Megőrizte sebeit még a feltámadás után is, hogy tanuljunk tőle, így kell élni, így kell szeretni egymást, és mindenek felett szeretni ezt a csodálatos szeretetet. Ma sem értik a nagy titkot. „Sebet adni fáj, sebet kapni fáj, és minden fájás fáj.” (Mécs László.) Jó lenne leülni a gyógyuló, töprengő Ferenc mellé, odavonni a népeket és együtt fedezni fel Jézus Krisztust, a megfeszítettet, „aki a zsidóknak botrány, a görögöknek ostobaság” (1Kor 1,23), de az egyetlen Megváltó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése