Évközi 26. hét Péntek
Bár 1,15-22;Lk 10,13-16
„Aki titeket hallgat, engem hallgat”
Jézus érthetően és nagy tekintéllyel beszélt. Az emberek „Álmélkodtak tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”(Mk 1,22) Nemcsak a korabeli írástudókon tett túl, hanem a régi, nagy becsületnek örvendő prófétákat is túlszárnyalta, amint a Zsidóknak írt levél első sora elénk tárja: „sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban Fia által szólt hozzánk.”(1,1-2) Jézus tudta, hogy isteni tekintélyét, istenemberi tudását fokozni nem lehet. Félő volt, hogy amikor majd Isten népének helyette a tanítványait kell hallgatni kifogásolhatják a beszédüket. Ezért mondta el figyelmeztetésül az utókornak is, nemcsak a mennybemenetelét követő időknek: „Aki titeket hallgat, engem hallgat.”(16)Ez persze nem az emberi rátermettségnek köszönhető, vagy legalábbis nemcsak annak, hanem elsősorban a Szentléleknek, akit Jézus megígért a tanítványainak, és aki együttműködött, és ma is együttműködik Jézus tanítványaival, megbízottjaival. „A Szentlélek nem taníthat mást, mint Jézus, hiszen az Ő Lelke is, és az Ő kincseiből veszi Ő is az üzenetet. (Lásd: Jn 16,13-15) Természetes, hogy a ma papjának és minden megbízott igehirdetőnek jól fel kell készülnie Jézus tanításából. Ehhez azonban Jézus adja Szentlelke ihletét, óvó-védő-irányító segítségét. Mindennapos tapasztalatom ez a csodálatos irányítás. A hallgatóknak is a Szentlélek hatása alatt kell állniuk. Ugyanez a Lélek működjék mindnyájunkban, és célba érünk.
„Aki titeket hallgat, engem hallgat”
Jézus érthetően és nagy tekintéllyel beszélt. Az emberek „Álmélkodtak tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”(Mk 1,22) Nemcsak a korabeli írástudókon tett túl, hanem a régi, nagy becsületnek örvendő prófétákat is túlszárnyalta, amint a Zsidóknak írt levél első sora elénk tárja: „sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban Fia által szólt hozzánk.”(1,1-2) Jézus tudta, hogy isteni tekintélyét, istenemberi tudását fokozni nem lehet. Félő volt, hogy amikor majd Isten népének helyette a tanítványait kell hallgatni kifogásolhatják a beszédüket. Ezért mondta el figyelmeztetésül az utókornak is, nemcsak a mennybemenetelét követő időknek: „Aki titeket hallgat, engem hallgat.”(16)Ez persze nem az emberi rátermettségnek köszönhető, vagy legalábbis nemcsak annak, hanem elsősorban a Szentléleknek, akit Jézus megígért a tanítványainak, és aki együttműködött, és ma is együttműködik Jézus tanítványaival, megbízottjaival. „A Szentlélek nem taníthat mást, mint Jézus, hiszen az Ő Lelke is, és az Ő kincseiből veszi Ő is az üzenetet. (Lásd: Jn 16,13-15) Természetes, hogy a ma papjának és minden megbízott igehirdetőnek jól fel kell készülnie Jézus tanításából. Ehhez azonban Jézus adja Szentlelke ihletét, óvó-védő-irányító segítségét. Mindennapos tapasztalatom ez a csodálatos irányítás. A hallgatóknak is a Szentlélek hatása alatt kell állniuk. Ugyanez a Lélek működjék mindnyájunkban, és célba érünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése