Evangelii
Gaudium – az evangélium öröme!
2013.12.27. szombat
„Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe, és kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat”(Mt 2,1-2)
Amikor a karácsonyi örömünnepek közé a naptár alapján bekerültek az Aprószentek ünnepe, nem a heródesi gyermekgyilkosság szomorú és elítélendő ténye miatt történt, hanem azért, hogy korunk borzalmas Isten nélkülisége ellenére az Úr történelem irányítása ebben az eseménysorban is biztos örömforrásként ragyogjon. Az akarata mindig eléri célját, amely a sátáni gonoszkodás fortélya ellenére az emberiség boldogsága lesz.Nézzük két évezred epizódjait.
Az Ábrahámnak adott isteni áldás a betlehemi Kisded születése előtt kétezer évvel a Megváltót jelöli a világ minden nemzete örömforrásának. „Az Úr így szólt Ábrahámhoz: Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,1-Mivel Sára újabb harminc évig nem tudott szülni, mellékfeleségnek férje mellé adta egyiptomi szolgálóját. Ő fiút szült, Izmaelt. A segítés a mai napig szenvedéseket okoz a zsidó és az arab népek között. Isten nem igényel emberi okoskodást.
Ábrahám később született fia, Izsák volt a Gondviselés új jelöltje. Izsák felesége, Rebekka, nehezen viselte, hogy két gyerek veszekszik méhében. Az Úrtól kért tanácsot: „Két nép van a méhedben válaszolta Ő. Két törzs válik el: az egyik törzs legyőzi a másikat, és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak” (25,23) Amikor felnőttek, Ézsau egy tál lencséért könnyelműen eladta elsőszülöttségi jogait Jákobnak. Jákob ezért „besegített” idős apja áldásának megnyeréséhez. Majd menekülnie kellett Ézsau elől anyja rokonaihoz. Ettől kezdve egymástól távol telepedtek meg. Ézsau (Edom) és utódai gyűlölték Jákobot.(Izraelt) Ezt a gyűlöletet hordta szívében az edomita Heródes, aki a rómaiak kegyéből királyi címmel uralkodott egész Izraelen már harminc éve, amikor megjelentek nála a keleti mágusok „a zsidók újszülött királyát” keresve. Heródes fejében azonnal kész volt a terv: Most én bosszút állhatok népem háttérbe szorulásáért. A zsidó papoktól megtudta Mikeás próféta jövendölését.Elküldte a bölcseket Betlehembe azzal, hogy kutassák ki, hol lakik az újszülött király, aztán jöjjenek vissza, értesítsék őt, hogy ő is hódoljon neki.
Ezerkétszáz évvel korábban Bálák, a moabita király meg akarta átkoztatni Bálám prófétával az országában pihenő zsidókat, hogy le tudja őket győzni. Isten azonban megnyitotta Bálám szemét, és áldást mondott egy jövendöléssel együtt: Nem most, de „csillag tűnik fel Jákob törzséből, jogar sarjad Izraelből” (Szám 24,17) Ennek az isteni üzenetnek nyomán lesték a Tigris és az Eufrátesz folyók síkságán élők a messiási csillagot. Amikor végre tizenkét évszázad múlva aztán nagy lett az örömük: a Mars, a Jupiter és a Saturnus együttállásából felismerték Isten üzenetét. Másfél évig vártak, nőjön a kis király, aztán siettek felkeresni az egész világnak szóló örömforrást. Mivel őket Isten irányította, tőle kaptak újabb információkat, hogy megtalálják, teljes legyen az örömük, és megmeneküljön mindenki a veszélyből.(Mt,2)Heródes hamar ráébredt, hogy az Isten most is a zsidókat segíti.Halálbrigádot szervezett, hogy Betlehemben és környékén minden két évesnél fiatalabb kisfiút öljenek meg a bölcsőjükben.Ez iszonyú fájdalom, de a mennyország minden öröme a jutalmuk. Ez az öröm mindent megér.
2013.12.27. szombat
„Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe, és kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat”(Mt 2,1-2)
Amikor a karácsonyi örömünnepek közé a naptár alapján bekerültek az Aprószentek ünnepe, nem a heródesi gyermekgyilkosság szomorú és elítélendő ténye miatt történt, hanem azért, hogy korunk borzalmas Isten nélkülisége ellenére az Úr történelem irányítása ebben az eseménysorban is biztos örömforrásként ragyogjon. Az akarata mindig eléri célját, amely a sátáni gonoszkodás fortélya ellenére az emberiség boldogsága lesz.Nézzük két évezred epizódjait.
Az Ábrahámnak adott isteni áldás a betlehemi Kisded születése előtt kétezer évvel a Megváltót jelöli a világ minden nemzete örömforrásának. „Az Úr így szólt Ábrahámhoz: Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,1-Mivel Sára újabb harminc évig nem tudott szülni, mellékfeleségnek férje mellé adta egyiptomi szolgálóját. Ő fiút szült, Izmaelt. A segítés a mai napig szenvedéseket okoz a zsidó és az arab népek között. Isten nem igényel emberi okoskodást.
Ábrahám később született fia, Izsák volt a Gondviselés új jelöltje. Izsák felesége, Rebekka, nehezen viselte, hogy két gyerek veszekszik méhében. Az Úrtól kért tanácsot: „Két nép van a méhedben válaszolta Ő. Két törzs válik el: az egyik törzs legyőzi a másikat, és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak” (25,23) Amikor felnőttek, Ézsau egy tál lencséért könnyelműen eladta elsőszülöttségi jogait Jákobnak. Jákob ezért „besegített” idős apja áldásának megnyeréséhez. Majd menekülnie kellett Ézsau elől anyja rokonaihoz. Ettől kezdve egymástól távol telepedtek meg. Ézsau (Edom) és utódai gyűlölték Jákobot.(Izraelt) Ezt a gyűlöletet hordta szívében az edomita Heródes, aki a rómaiak kegyéből királyi címmel uralkodott egész Izraelen már harminc éve, amikor megjelentek nála a keleti mágusok „a zsidók újszülött királyát” keresve. Heródes fejében azonnal kész volt a terv: Most én bosszút állhatok népem háttérbe szorulásáért. A zsidó papoktól megtudta Mikeás próféta jövendölését.Elküldte a bölcseket Betlehembe azzal, hogy kutassák ki, hol lakik az újszülött király, aztán jöjjenek vissza, értesítsék őt, hogy ő is hódoljon neki.
Ezerkétszáz évvel korábban Bálák, a moabita király meg akarta átkoztatni Bálám prófétával az országában pihenő zsidókat, hogy le tudja őket győzni. Isten azonban megnyitotta Bálám szemét, és áldást mondott egy jövendöléssel együtt: Nem most, de „csillag tűnik fel Jákob törzséből, jogar sarjad Izraelből” (Szám 24,17) Ennek az isteni üzenetnek nyomán lesték a Tigris és az Eufrátesz folyók síkságán élők a messiási csillagot. Amikor végre tizenkét évszázad múlva aztán nagy lett az örömük: a Mars, a Jupiter és a Saturnus együttállásából felismerték Isten üzenetét. Másfél évig vártak, nőjön a kis király, aztán siettek felkeresni az egész világnak szóló örömforrást. Mivel őket Isten irányította, tőle kaptak újabb információkat, hogy megtalálják, teljes legyen az örömük, és megmeneküljön mindenki a veszélyből.(Mt,2)Heródes hamar ráébredt, hogy az Isten most is a zsidókat segíti.Halálbrigádot szervezett, hogy Betlehemben és környékén minden két évesnél fiatalabb kisfiút öljenek meg a bölcsőjükben.Ez iszonyú fájdalom, de a mennyország minden öröme a jutalmuk. Ez az öröm mindent megér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése