A 2013-as esztendő mérlege

A 2013-as esztendő mérlege - P. Federico Lombardi Vatikáni Rádióban elhangzott interjúja

P. Federico Lombardi szentszéki szóvivő a Vatikáni Rádiónak adott interjújában Ferenc pápa péteri szolgálatának első kilenc hónapjáról beszélt, rámutatva pápaságának legfőbb vonásaira.

Az első kérdés arra a valóban rendkívüli fordulatra vonatkozott, amelyet XVI. Benedek pápa lemondása jelentett a Katolikus Egyház számára.

Benedek pápa döntése nemcsak ezt az esztendőt határozta meg, hanem az Egyház elkövetkező szakaszaira is rányomja bélyegét, ugyanis következményekkel jár majd a következő pápaságok idején is. Megnyílt egy út, mondhatjuk úgy is, hogy egy lehetőség, amely - amint Benedek pápa mondta éppen lemondása okaként -, összefüggésben áll a korral, amelyben most élünk. Nem egyszerűen csak az ő személyes helyzetéről van tehát szó, hanem a problémák felgyorsulásával és felhalmozódásával is. Mindezt a pápa nagyon világosan és alázattal átlátta, és megadta a lehetőséget, hogy az Egyház olyan vezetőt kapjon, aki képes azt megújult életerővel feltölteni. Mindez ténylegesen meg is történt, méghozzá káprázatos módon, amit előre nem sejthettünk.

Ferenc pápa egészen rövid idő alatt olyanná vált, mint egy hozzátartozó, családtag, és ami leginkább szembetűnő, hogy nemcsak a keresztények számára. Lehet-e mérleget készíteni vagy legalább egyfajta olvasatot keresni erre az alig kilenc hónap óta tartó pápaságra?

Az a tény, hogy Ferenc pápánál a gesztusok és a szavak összhangot alkotnak, a mai világban teljesen magával ragadóak. Én azt gondolom, hogy olyan várakozásra, igényre adott választ, amely nagyon mélyen és állandóan ott élt az emberiség vágyaiban. A szeretet, a megbocsátás, az őszinte és közeli kapcsolat utáni vágyra, amely vigasztalás és biztatás egyben. Valami olyan tehát, amely általánosan meg tudta érinteni az emberek legbensőbb érzéseit, mert valóban ez történt mindenhol a világon, minden országban, korunk embereinek − férfiaknak és nőknek − minden életállapotában. Azt hiszem, a legegyszerűbb és legigazabb olvasat az, hogy az új pápa Isten szeretetének, irgalmasságának, közelségének hirdetésére összpontosította figyelmét, arra, hogy minden teremtmény jóságra és üdvösségre vágyik. Ezt az emberek megértették, és ez azért is történhetett meg, mert ezt a pápa egyszerű szavakkal és gesztusokkal tette. Megszüntette a személyek közötti választóvonalakat és az emberek, akikkel találkozott, ezt azonnal felismerték. A pápa válaszokat tud adni, mert ténylegesen az Atya Isten minden teremtmény iránti szeretetét tolmácsolja.
Ferenc pápa mindjárt első szavaival és tetteivel hatalmas várakozást váltott ki, és nemcsak egyházi körökben. Mire számíthatunk tehát a következő év során a nyolc bíborosból álló tanács fontos értekezleteire gondolva?

Úgy gondolom, azt kell várnunk és remélnünk, hogy a megújulásnak, a hatalmas lendületnek és a lényegre törő keresztény üzenet hirdetésének hatékonysága, amelyet Ferenc pápa végbevitt, elterjedje mindenütt az Egyházban. Most még azt látjuk, hogy mindez itt Rómában valósul meg és a pápa személyére összpontosul. Tudjuk azonban azt is, hogy a világ számos országában nagyon sokan visszatértek a gyónáshoz, és megnövekedett a misére járók száma. Mindezt azonban tovább kell vinni: valóban a pápa példája nyomán stílust kell változtatni az Egyház igehirdetői szolgálatában. Ferenc pápa bizonyos értelemben példát és mintát ad a lelkipásztori tevékenységhez, amelyet el kell terjeszteni az Egyházban mindenhol, és arra kell törekedni, hogy ez megszokottá váljon. Ez az tehát amit várnunk és remélnünk kell.

A fantasztikus strukturális változtatások, a reformok, amelyekről annyi szó esik, arra szolgálnak, vagy annyit érnek, amennyiben elősegítik az előbb mondottakat. Vagyis, amennyiben a struktúrák, az eszközök, a szervezetek ténylegesen az evangélium hirdetésének és szellemének szolgálatában állnak. Ferenc pápa elgondolásában a reform ezt jelenti: az eszközöket és a struktúrákat alkalmasabbá kell tenni az Egyház küldetéséhez. Az Egyház küldetése pedig az, hogy hirdesse az evangéliumot a világ legvégső határáig, a peremvidékeken, amelyekről oly sokat beszél a pápa, kapcsolatba lépni a szegényekkel, azokkal, akiknek a legnagyobb szükségük van az Úr Jézus szeretetére és közelségére.

Ily módon reménykedhetünk abban, hogy a nyolc tagú bíborosi tanács és más konzultációs eszközök erre az eredményre jussanak. Véleményem szerint azonban teljesen világos, hogy ez egy másodlagos aspektus, amely a „primum”, az elsődleges szolgálatában áll, vagyis az evangélium hirdetése és az Egyház küldetői hivatása. A pápa elindított különféle konzultációkat, bizottságokat, hogy a struktúrákat átláthatóbbá és hatékonyabbá tegye, azzal kapcsolatban is, ami magát a Vatikánt illeti, közigazgatási struktúráival együtt. A valós probléma mindig a szellemiség és az azt kifejező eszközök, a struktúrák és szervezetek kapcsolata.

Ferenc a történelemben az első jezsuita pápa. Ön az egyik legszorosabb munkatársa. Mit jelent ez személyesen az Ön számára?

Az én érzésem az, hogy rendkívül szoros az összhang a pápa lelkisége és a mód, ahogy az Egyházat vezeti és a szentignáci lelkiség között. Elsősorban abban az értelemben, hogy úton vagyunk, hogy keressük és naponta megtaláljuk Isten akaratát, hogy így jobban szolgálhassuk Őt és megvalósítsuk azt, amit a jezsuiták „nagyobb dicsőségnek” mondanak: azaz Isten szeretetének alaposabb megismerését és lefordítását életünk számára, a mély szeretetkapcsolat megvalósítását Isten és az ember között, valamint az emberek egymással való kapcsolatában. 

Ferenc pápa ténylegesen útnak indította az Egyházat, személyes példájával, elkötelezettségével és sok üzenetével, kezdeményezésével is, gondoljunk pl. a családdal foglalkozó következő püspöki szinódusra. Gondoljunk arra is, hogy bátorítást ad az Egyház megújítására és konkrétan személyes életünk megváltoztatására is. Ez az állandó úton levés, hogy új dolgokat keressünk és találjunk, amit Isten kér tőlünk saját helyzetünkben, személyes életünkben, ez az, ami véleményem szerint erőteljesen jellemzi Ferenc pápa spiritualitását és egyházkormányzási módját. Olyan szakaszba léptünk be, amelyben az Egyház mozgásban van. Nincsenek pontosan kitűzött célok, pontos elképzelések arról, hogy hogyan kell megszervezni a holnap Egyházát. Rá kell lépnünk egy útra, meg kell térnünk, el kell fogadnunk Isten meglepetéseit életünkben, azokon a helyzeteken és valóságon keresztül, amelyekben jelenleg élünk. Ferenc pápaságnak spirituális szempontból legjellemzőbb aspektusa a mozgásban, úton levő, zarándok és küldetését végző Egyház.

A Magyar Kurír Szerkesztősége boldog új évet kíván minden kedves olvasójának és mindazoknak, akik munkánkat sokféle módon segítik: tudósítóinknak itthon és a világban, szerzőinknek, egyházi támogatóinknak. Isten áldása kísérje életüket, továbbra is számítunk együttműködésükre.