A munka bibliai források szerint hasonlóvá teszi az
embert Teremtőjéhez.
Ezzel a tevékenységünkkel is hasonlók leszünk Hozzá, folytatjuk a föld további alakítását:„Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és minden állaton, amely mozog a földön” (Ter 1,28) mintha csak azt hangsúlyozná az Úr: Én végtelen nagy hatalmammal megalkottam a mindenséget, kialakítottam az életet a földön, és most a ti pici kezetekre bízom a továbbiakat. A rengeteg kis emberi erő is sokat tud alakítani a nagy művön. Csak műveljétek és vigyázzatok rá! Alakítsátok, és el ne torzítsátok! Korunk óriási tévedése, hogy csak a komolyan képzett emberek tudnak eleget tenni Isten szándékának. A bölcsességi irodalom ezt egészen másként látja.„Szabad idejének köszöni bölcsességét az írástudó, akinek kevés a dolga, az tehet szert bölcsességre. Hogyan is telhet el bölcsességgel, aki az ekét fogja, aki hajítófával büszkélkedik, ösztökével hajtja a marhát, és annak dolgaiban jár-kel, akinek borjú körül forog a beszéde, barázdák boronálásán jár az esze, és tehenek biztatása a gondja. De így van minden kézműves és mester is, aki éjjelét nappallá teszi, aki pecsétet vés, akinek a színek keverése a mestersége, aki színes ábrázoláson töri a fejét és virrasztva végzi munkáját; éppígy a kovács, aki üllő mellett ül, s a vasmunkára ügyel, a tűz heve pörköli bőrét, s a kemence hőségét állja. Pöröly csapása cseng szüntelen fülében, s a szerszám mintájára szegezi szemét, munkája végzésén járatja eszét, s azok tökéletes elvégzése a gondja. Nincs másképp a fazekas sem: ül a dolga mellett, s a korongot hajtja lábával, folytonos gondban van munkája miatt, és darabszámra dolgozik teljes igyekezettel, agyagot gyúr karjával, és lába előtt meghajlítja merevségét, a máz elkészítésére ügyel, s a kemence tisztításán jár az esze. Kezük munkájából élnek mindezek, és mindegyikük bölcs a maga mesterségében. Nélkülük nem épül város, nem jövevények ők és nem jött-mentek, de azért nincs a gyülekezetben ülőhelyük, nem ülnek bírói székbe, mert nem értenek törvénykezéshez, nem ők mondják meg, mi a jog és igazság, nincs jártasságuk a bölcs mondásokban. Értenek azonban a világ mesterségeihez, és iparuk űzése a leghőbb kívánságuk. De másképp van annál, aki arra adja lelkét, hogy a Magasságbeli törvényét tanulja”(Sir 38,25-39) Úgy is fogalmazhatnánk, hogy akármilyen hasznos és tisztes munkával a teremtést folytatjuk és bizonyítjuk. A naplopóknak nem kell a munka. Ők elvileg talán nem, de gyakorlatilag tagadják a teremtést. Másutt viszont a Biblia az emberi munkához hasonlítja Istenteremtő tevékenységét: „hiszen ha nézem az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket alkottál”. (Zsolt 8,4) Az ember kicsi, aprók a művei, Istené pedig mérhetetlenek: „Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig. Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték az egész földet”(Zsolt 104,23-24) A modern világban az alkotás ilyen „teremtő” jellegét nem mindig érzi át a dolgozó ember. A gyári munka rendszerint csak az egész mű kicsi részét bízza egy-egy dolgozóra. Lehet, hogy a kész művet nem is látja soha. Így könnyebben elmegy a kedve a monoton munkától. Ahogyan a gyáripar kezdetén Madách már megérezte: Michelangelo, aki a bútorgyárban egész életében csak széklábat készít, méltán szeretne legalább egy virágot faragni rá, ne legyen olyan lélekölően silány. Hiszen az emberi munka Isten végtelen teremtő munkájának kibontakoztatása, akaratának teljesítése. Az Ő műveiben pedig nincs még két egyforma akácfalevél sem. A monoton emberi munka viszont unalmas és lélekölő.
Ezzel a tevékenységünkkel is hasonlók leszünk Hozzá, folytatjuk a föld további alakítását:„Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és minden állaton, amely mozog a földön” (Ter 1,28) mintha csak azt hangsúlyozná az Úr: Én végtelen nagy hatalmammal megalkottam a mindenséget, kialakítottam az életet a földön, és most a ti pici kezetekre bízom a továbbiakat. A rengeteg kis emberi erő is sokat tud alakítani a nagy művön. Csak műveljétek és vigyázzatok rá! Alakítsátok, és el ne torzítsátok! Korunk óriási tévedése, hogy csak a komolyan képzett emberek tudnak eleget tenni Isten szándékának. A bölcsességi irodalom ezt egészen másként látja.„Szabad idejének köszöni bölcsességét az írástudó, akinek kevés a dolga, az tehet szert bölcsességre. Hogyan is telhet el bölcsességgel, aki az ekét fogja, aki hajítófával büszkélkedik, ösztökével hajtja a marhát, és annak dolgaiban jár-kel, akinek borjú körül forog a beszéde, barázdák boronálásán jár az esze, és tehenek biztatása a gondja. De így van minden kézműves és mester is, aki éjjelét nappallá teszi, aki pecsétet vés, akinek a színek keverése a mestersége, aki színes ábrázoláson töri a fejét és virrasztva végzi munkáját; éppígy a kovács, aki üllő mellett ül, s a vasmunkára ügyel, a tűz heve pörköli bőrét, s a kemence hőségét állja. Pöröly csapása cseng szüntelen fülében, s a szerszám mintájára szegezi szemét, munkája végzésén járatja eszét, s azok tökéletes elvégzése a gondja. Nincs másképp a fazekas sem: ül a dolga mellett, s a korongot hajtja lábával, folytonos gondban van munkája miatt, és darabszámra dolgozik teljes igyekezettel, agyagot gyúr karjával, és lába előtt meghajlítja merevségét, a máz elkészítésére ügyel, s a kemence tisztításán jár az esze. Kezük munkájából élnek mindezek, és mindegyikük bölcs a maga mesterségében. Nélkülük nem épül város, nem jövevények ők és nem jött-mentek, de azért nincs a gyülekezetben ülőhelyük, nem ülnek bírói székbe, mert nem értenek törvénykezéshez, nem ők mondják meg, mi a jog és igazság, nincs jártasságuk a bölcs mondásokban. Értenek azonban a világ mesterségeihez, és iparuk űzése a leghőbb kívánságuk. De másképp van annál, aki arra adja lelkét, hogy a Magasságbeli törvényét tanulja”(Sir 38,25-39) Úgy is fogalmazhatnánk, hogy akármilyen hasznos és tisztes munkával a teremtést folytatjuk és bizonyítjuk. A naplopóknak nem kell a munka. Ők elvileg talán nem, de gyakorlatilag tagadják a teremtést. Másutt viszont a Biblia az emberi munkához hasonlítja Istenteremtő tevékenységét: „hiszen ha nézem az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket alkottál”. (Zsolt 8,4) Az ember kicsi, aprók a művei, Istené pedig mérhetetlenek: „Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig. Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték az egész földet”(Zsolt 104,23-24) A modern világban az alkotás ilyen „teremtő” jellegét nem mindig érzi át a dolgozó ember. A gyári munka rendszerint csak az egész mű kicsi részét bízza egy-egy dolgozóra. Lehet, hogy a kész művet nem is látja soha. Így könnyebben elmegy a kedve a monoton munkától. Ahogyan a gyáripar kezdetén Madách már megérezte: Michelangelo, aki a bútorgyárban egész életében csak széklábat készít, méltán szeretne legalább egy virágot faragni rá, ne legyen olyan lélekölően silány. Hiszen az emberi munka Isten végtelen teremtő munkájának kibontakoztatása, akaratának teljesítése. Az Ő műveiben pedig nincs még két egyforma akácfalevél sem. A monoton emberi munka viszont unalmas és lélekölő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése