2014. január 2.
1Jn 2,22-28; Jn 1,19-28
„Ha valaki tagadja a Fiút, akkor az Atya sem az övé”
Az Ószövetségben Isten egy személyben ismert. A Szentháromságról ebben az időben még semmit sem tudtak. Az ember teremtésével kapcsolatosan ugyan Mózes hallgatja az isteni kinyilatkoztatásban: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” (Ter 1,26), de nyilván nem érti, az Úr kivel beszéli meg ezt a fontos lépést. Angyalokat nem szólíthat fel teremtésre, mert a teremtés olyan isteni cselekvés, amit teremtménnyel nem közölhet. Leírja tehát, amit hall, és rábízza a megfejtést az utókorra, amikor a megértés ideje elközeleg. Azt viszont könnyen elfogadták, hogy az egyetlen végtelen isteni természetet egy személy birtokolja, mivel az embereknél is ugyanezt tapasztalták. A zsidók környezetében lényegében minden nép sok istenhívő volt. Nem voltak ugyan istenek a bálványok, híveik sem tulajdonítottak nekik igazi isteni természetet, végtelenséget, de egy-egy területre elfogadták őket felsőbb hatalomnak. A bálvány testéhez személynévvel kapcsolódott a képzelt személy. Az egyiptomiak néhány száz éves békés fejlődés után rabszolgasorsba kényszerítették a zsidókat. Ők a bálványokkal szemben emlegették ugyan atyáik Istenét, de nagyon keveset tudtak róla. Mózes nyolcvan éves korában a pusztában találkozott vele az égő, de el nem hamvadó csipkebokor mellett. Ott tudta meg, hogy atyái Istene Jahveh-nak hívja magát,de ott is csak az egy isten hit kapott erősítést. Amikor elérkezett az idők teljessége, hogy megtestesüljön a Fiúisten, először csak Mária hallja, hogy a fiút, akit szülni fog a Szentlélek erejéből, a „Magasságbeli Fiának fogják hívni”, (Lk 1,32), ami annyit jelent, hogy az is lesz. A többi ember még három év tízedig nem hall arról, hogy az Istennek Fia van, tehát akit eddig Istennek szólítottak, annak a személynek Atya a neve. Ennek bővebb tanítása Jézus nyilvános működése idejére marad.Mivel ezt a titkot Isten közölni akarta velünk, Jézus elmondta, és állandó jelleggel úgy említette: Atyám. Arról is bővebben beszélt, hogy az Atya akaratából jött a földre, az Ő akaratából vállalta el az emberek megváltását.Atyja kezébe ajánlotta emberi lelkét, amikor a kereszten halála pillanata elérkezett.(Lk 23,46) A jézusi tanítás betetőzése volt az Ószövetségnek. Ezt a teljességet el kell fogadnia annak, aki üdvözülni akar.Ezért a mennybe szállni készülő Jézus ezt parancsolja tanítványainak:„Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek (Mt 28,18-20) Tökéletesen érthető, miért írja János apostol:„Ha valaki tagadja a Fiút, akkor az Atya sem az övé; ha valaki vallja a Fiút, akkor az Atya is az övé”(1Jn 2,23) „Ez az ígéret, amelyet ő ígért nekünk: az örök élet” (25)
1Jn 2,22-28; Jn 1,19-28
„Ha valaki tagadja a Fiút, akkor az Atya sem az övé”
Az Ószövetségben Isten egy személyben ismert. A Szentháromságról ebben az időben még semmit sem tudtak. Az ember teremtésével kapcsolatosan ugyan Mózes hallgatja az isteni kinyilatkoztatásban: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” (Ter 1,26), de nyilván nem érti, az Úr kivel beszéli meg ezt a fontos lépést. Angyalokat nem szólíthat fel teremtésre, mert a teremtés olyan isteni cselekvés, amit teremtménnyel nem közölhet. Leírja tehát, amit hall, és rábízza a megfejtést az utókorra, amikor a megértés ideje elközeleg. Azt viszont könnyen elfogadták, hogy az egyetlen végtelen isteni természetet egy személy birtokolja, mivel az embereknél is ugyanezt tapasztalták. A zsidók környezetében lényegében minden nép sok istenhívő volt. Nem voltak ugyan istenek a bálványok, híveik sem tulajdonítottak nekik igazi isteni természetet, végtelenséget, de egy-egy területre elfogadták őket felsőbb hatalomnak. A bálvány testéhez személynévvel kapcsolódott a képzelt személy. Az egyiptomiak néhány száz éves békés fejlődés után rabszolgasorsba kényszerítették a zsidókat. Ők a bálványokkal szemben emlegették ugyan atyáik Istenét, de nagyon keveset tudtak róla. Mózes nyolcvan éves korában a pusztában találkozott vele az égő, de el nem hamvadó csipkebokor mellett. Ott tudta meg, hogy atyái Istene Jahveh-nak hívja magát,de ott is csak az egy isten hit kapott erősítést. Amikor elérkezett az idők teljessége, hogy megtestesüljön a Fiúisten, először csak Mária hallja, hogy a fiút, akit szülni fog a Szentlélek erejéből, a „Magasságbeli Fiának fogják hívni”, (Lk 1,32), ami annyit jelent, hogy az is lesz. A többi ember még három év tízedig nem hall arról, hogy az Istennek Fia van, tehát akit eddig Istennek szólítottak, annak a személynek Atya a neve. Ennek bővebb tanítása Jézus nyilvános működése idejére marad.Mivel ezt a titkot Isten közölni akarta velünk, Jézus elmondta, és állandó jelleggel úgy említette: Atyám. Arról is bővebben beszélt, hogy az Atya akaratából jött a földre, az Ő akaratából vállalta el az emberek megváltását.Atyja kezébe ajánlotta emberi lelkét, amikor a kereszten halála pillanata elérkezett.(Lk 23,46) A jézusi tanítás betetőzése volt az Ószövetségnek. Ezt a teljességet el kell fogadnia annak, aki üdvözülni akar.Ezért a mennybe szállni készülő Jézus ezt parancsolja tanítványainak:„Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek (Mt 28,18-20) Tökéletesen érthető, miért írja János apostol:„Ha valaki tagadja a Fiút, akkor az Atya sem az övé; ha valaki vallja a Fiút, akkor az Atya is az övé”(1Jn 2,23) „Ez az ígéret, amelyet ő ígért nekünk: az örök élet” (25)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése