2013.Január 1.
Szűz Mária Isten Anyja
Szám 6,22-27; Gal 4,4-7; Lk 2,16-21
„Ragyogtassa rád arcát az Úr!”
A világ egy részén, ahol a római naptárat használják az év hónapjainak és napjainak pontos jelölésére, az Újév azt jelenti, hogy az előző napon lezárt gazdasági és közigazgatási év utolsó hónapjának, a decembernek 31. napjával megszűnt, elavult „ó” év után újat kezdünk. Anyaszentegyházunk a IV. század közepétől ünnepli meg Urunk Jézus emberi születését, a karácsonyt. Ennek a nyolcada még az Ószövetség közelségére emlékeztetet: Urunk körülmetélése volt a neve. Ezzel azt jelezte híveinek, hogy Jézus emberi világra jöttének előkészítése az Ábrahámmal és népével kötött szövetség alapján létrejött Ószövetség betöltötte rendeltetését, eljött a Messiás, akiben valóra vált az Ábrahámnak ígért nagy áldás: „Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége”. (Ter 12,3) Jézus befejezni jött az izraelitákkal kötött Ószövetséget. Apostolain keresztül újszövetséget kötött a világ minden nemzetségével, akik hisznek benne és megkeresztelkednek. Ezzel lezárult az előkészület ideje. (Zsid 8,7-13) Az Egyház liturgiájában ezen a nyolcadik liturgikus napon most Máriát, az Istenszülő Szent Szüzet állítja a hívek tiszteletének központjába. Megszülte Megváltónkat, a pásztorok az angyalok útmutatása alapján „megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet”.(Lk 2,16) Nagy örömmel számoltak be az eseményekről, a boldogító hírről, ami egyelőre csak nekik szól, de majd az egész népé lesz. Akikkel csak találkoztak, elmondták élményeiket. Isten akarata volt a titokzatosság, mert veszélybe került volna a Kisded, ha a teljes igazságról sokan értesülnek. Az isteni rendelkezés az egyiptomi menekülésről, a bölcsek titokzatos látogatásáról, Jeruzsálem zavaráról nekünk is pontos képet ad a mi világunk sokszor érthetetlen akkori és főként legújabb kori eseményeiről: Jézus csodálatos megérkezése helyett egyre reménytelenebb sötétség terpeszkedik az egykor virágzó európai országok felett. Ezek a népek már rosszabb helyzetben élnek, mint Betlehem és Jeruzsálem akkori sötétsége volt. A legszentebb Édesanya már Hazánk Védasszonya, a Magyarok Nagyasszonya, a Kárpát-medence igazi Királynéja lett.
Szűz Mária Isten Anyja
Szám 6,22-27; Gal 4,4-7; Lk 2,16-21
„Ragyogtassa rád arcát az Úr!”
A világ egy részén, ahol a római naptárat használják az év hónapjainak és napjainak pontos jelölésére, az Újév azt jelenti, hogy az előző napon lezárt gazdasági és közigazgatási év utolsó hónapjának, a decembernek 31. napjával megszűnt, elavult „ó” év után újat kezdünk. Anyaszentegyházunk a IV. század közepétől ünnepli meg Urunk Jézus emberi születését, a karácsonyt. Ennek a nyolcada még az Ószövetség közelségére emlékeztetet: Urunk körülmetélése volt a neve. Ezzel azt jelezte híveinek, hogy Jézus emberi világra jöttének előkészítése az Ábrahámmal és népével kötött szövetség alapján létrejött Ószövetség betöltötte rendeltetését, eljött a Messiás, akiben valóra vált az Ábrahámnak ígért nagy áldás: „Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége”. (Ter 12,3) Jézus befejezni jött az izraelitákkal kötött Ószövetséget. Apostolain keresztül újszövetséget kötött a világ minden nemzetségével, akik hisznek benne és megkeresztelkednek. Ezzel lezárult az előkészület ideje. (Zsid 8,7-13) Az Egyház liturgiájában ezen a nyolcadik liturgikus napon most Máriát, az Istenszülő Szent Szüzet állítja a hívek tiszteletének központjába. Megszülte Megváltónkat, a pásztorok az angyalok útmutatása alapján „megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet”.(Lk 2,16) Nagy örömmel számoltak be az eseményekről, a boldogító hírről, ami egyelőre csak nekik szól, de majd az egész népé lesz. Akikkel csak találkoztak, elmondták élményeiket. Isten akarata volt a titokzatosság, mert veszélybe került volna a Kisded, ha a teljes igazságról sokan értesülnek. Az isteni rendelkezés az egyiptomi menekülésről, a bölcsek titokzatos látogatásáról, Jeruzsálem zavaráról nekünk is pontos képet ad a mi világunk sokszor érthetetlen akkori és főként legújabb kori eseményeiről: Jézus csodálatos megérkezése helyett egyre reménytelenebb sötétség terpeszkedik az egykor virágzó európai országok felett. Ezek a népek már rosszabb helyzetben élnek, mint Betlehem és Jeruzsálem akkori sötétsége volt. A legszentebb Édesanya már Hazánk Védasszonya, a Magyarok Nagyasszonya, a Kárpát-medence igazi Királynéja lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése