A munka társadalmi értéke.
Nemcsak a megcsodált művészeti alkotásokat értékeljük a társadalom körében, hanem minden munkára úgy tekintünk, mint a társadalmi és gazdasági élet alappillére. Földművelés nélkül nem ennénk kenyeret, húst és gyümölcsöt. Kőművesek híján nem épülnének lakóházak, emberi közösséget lehetővé tévő falvak és városok.(A hajózásról a rómaiak így vélekedtek:„Élni nem muszáj, de hajózni muszáj”Ezzel kapcsolatban
a Biblia három tényezőt fon egybe: nyereség, kézművesség és kormányzó Gondviselés: „Más viszont, aki tengerre indul, és szilaj hullámokat készül átszelni, fadarabhoz esedezik, amely törékenyebb, mint a hajó, amely őt hordozza. Mert a haszonvágy eszelte ezt ki, és hozzáértő ember bölcsessége építette, s a te gondviselésed kormányozza, Atyánk, mivel a tengeren is adtál utat, és biztos ösvényt a hullámok között. Megmutatod, hogy minden veszélytől meg tudod menteni még azt is, aki jártasság nélkül száll tengerre.” (Bölcs 14,1-4) Megmagyarázza ez a realista és kiegyensúlyozott felfogás, hogy hogyan fonódik össze, okoz eltévelyedést és épít csodákat: „Hogy bölcsességed művei parlagon ne heverjenek, még a silány fára is rábízzák az emberek életüket, hajón szelik át a habokat, és életben maradnak”(Bölcs 14,5) Miért lett a munka kemény és fárasztó? Isten eredetileg a maga teremtő tevékenységének folytatásaként adta az embereknek a munkát. Mitől lett akkor nehéz, fárasztó, sőt néha kínkeserves? Isten ezt mondta az ősbűn büntetéseként Ádámnak: „Mivel hallgattál feleséged szavára és ettél a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld miattad! Teremjen neked tövist és bogáncsot, és edd csak a föld növényeit! Arcod verejtékével edd kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, melyből vétettél, mert por vagy és visszatérsz a porba”(Ter 3,17-19) Isten nem átkozta el a munkát,csak nehézzé tette. A gyerekek kedves játékuk közben kiizzadnak, a végén szívesen leülnek vagy leheverednek a fűbe, de rövid pihenő után, vagy másnap ugyanolyan lelkesedéssel kezdik újra. Nekik ez a fáradozás kimondottan jólesik. Az asszony szülése is büntetésből fájdalmas.
„Megsokasítom gyötrelmedet és terhességed kínjait. Fájdalommal szüld a gyermekeket!”(Ter 3,16) De amint a csecsemő megszületik, ezekből a kínokból átcsap a legnagyobb örömbe, mert gyermek, új élet lépett a világba. Isten boldogító terve valósul meg. Kifárad a dolgozó ember keze, szíve, egész teste a nehéz munkában, de az eredményes munka öröme mindent bearanyoz.Valami ősi győzelmi mámor keríti hatalmába: Isten teremtő szavára megjelent a semmi helyén a valami; a semmi jóval nem kecsegtető kemény talajon én is győzedelmeskedtem!- mondja ilyenkor boldogan a fáradozó ember. Aztán burjánzik a gaz, garmada viharok cibálják a zsenge növényt, szikkasztja a forró nyári nap, de mindezek ellenére eredményt tud felmutatni a gazda. Lényegében megmaradt Istentől kapott hatalma: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá!”(Ter 1,28) Viszont az is igaz, hogy az ember munkájának gyümölcse nem örök. Időálló kincseit sokszor látja gyorsan elpusztulni lassú romlás, kopás, rongyolódás teszi tönkre, elkerülhetetlen halálakor meg kell válnia tőle. Ha munkánkat nem önzés, hanem önzetlen szeretet ösztökélte bennünk, ezeknek érdeme túlél öregséget és halált. A mennyei dicsőségben mindenért igazságosan, sőt túlcsorduló mércével mér ölünkbe Isten. A túlvilági boldogság mértéke attól függ,hogy szorgos hozzáállásommal mennyi boldogságot szereztem itt a földön a nekem ajándékozottaknak.
Nemcsak a megcsodált művészeti alkotásokat értékeljük a társadalom körében, hanem minden munkára úgy tekintünk, mint a társadalmi és gazdasági élet alappillére. Földművelés nélkül nem ennénk kenyeret, húst és gyümölcsöt. Kőművesek híján nem épülnének lakóházak, emberi közösséget lehetővé tévő falvak és városok.(A hajózásról a rómaiak így vélekedtek:„Élni nem muszáj, de hajózni muszáj”Ezzel kapcsolatban
a Biblia három tényezőt fon egybe: nyereség, kézművesség és kormányzó Gondviselés: „Más viszont, aki tengerre indul, és szilaj hullámokat készül átszelni, fadarabhoz esedezik, amely törékenyebb, mint a hajó, amely őt hordozza. Mert a haszonvágy eszelte ezt ki, és hozzáértő ember bölcsessége építette, s a te gondviselésed kormányozza, Atyánk, mivel a tengeren is adtál utat, és biztos ösvényt a hullámok között. Megmutatod, hogy minden veszélytől meg tudod menteni még azt is, aki jártasság nélkül száll tengerre.” (Bölcs 14,1-4) Megmagyarázza ez a realista és kiegyensúlyozott felfogás, hogy hogyan fonódik össze, okoz eltévelyedést és épít csodákat: „Hogy bölcsességed művei parlagon ne heverjenek, még a silány fára is rábízzák az emberek életüket, hajón szelik át a habokat, és életben maradnak”(Bölcs 14,5) Miért lett a munka kemény és fárasztó? Isten eredetileg a maga teremtő tevékenységének folytatásaként adta az embereknek a munkát. Mitől lett akkor nehéz, fárasztó, sőt néha kínkeserves? Isten ezt mondta az ősbűn büntetéseként Ádámnak: „Mivel hallgattál feleséged szavára és ettél a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld miattad! Teremjen neked tövist és bogáncsot, és edd csak a föld növényeit! Arcod verejtékével edd kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, melyből vétettél, mert por vagy és visszatérsz a porba”(Ter 3,17-19) Isten nem átkozta el a munkát,csak nehézzé tette. A gyerekek kedves játékuk közben kiizzadnak, a végén szívesen leülnek vagy leheverednek a fűbe, de rövid pihenő után, vagy másnap ugyanolyan lelkesedéssel kezdik újra. Nekik ez a fáradozás kimondottan jólesik. Az asszony szülése is büntetésből fájdalmas.
„Megsokasítom gyötrelmedet és terhességed kínjait. Fájdalommal szüld a gyermekeket!”(Ter 3,16) De amint a csecsemő megszületik, ezekből a kínokból átcsap a legnagyobb örömbe, mert gyermek, új élet lépett a világba. Isten boldogító terve valósul meg. Kifárad a dolgozó ember keze, szíve, egész teste a nehéz munkában, de az eredményes munka öröme mindent bearanyoz.Valami ősi győzelmi mámor keríti hatalmába: Isten teremtő szavára megjelent a semmi helyén a valami; a semmi jóval nem kecsegtető kemény talajon én is győzedelmeskedtem!- mondja ilyenkor boldogan a fáradozó ember. Aztán burjánzik a gaz, garmada viharok cibálják a zsenge növényt, szikkasztja a forró nyári nap, de mindezek ellenére eredményt tud felmutatni a gazda. Lényegében megmaradt Istentől kapott hatalma: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá!”(Ter 1,28) Viszont az is igaz, hogy az ember munkájának gyümölcse nem örök. Időálló kincseit sokszor látja gyorsan elpusztulni lassú romlás, kopás, rongyolódás teszi tönkre, elkerülhetetlen halálakor meg kell válnia tőle. Ha munkánkat nem önzés, hanem önzetlen szeretet ösztökélte bennünk, ezeknek érdeme túlél öregséget és halált. A mennyei dicsőségben mindenért igazságosan, sőt túlcsorduló mércével mér ölünkbe Isten. A túlvilági boldogság mértéke attól függ,hogy szorgos hozzáállásommal mennyi boldogságot szereztem itt a földön a nekem ajándékozottaknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése