Évközi 5. hét kedd
1Kir 8, 22-23. 27-30; Mk 7, 1-13
„hogy meghallgasd szolgádnak, s népednek, Izraelnek minden könyörgését”
Elkészült a remekmű, az igaz Istennek, az ég és föld Urának, teremtőjének, fenntartójának első temploma. Bálványtemplomok voltak már korábban is. A Bírák könyvében olvashatunk arról, hogy a filiszteusok, a zsidók legerősebb és legádázabb ellenségei már korábban hatalmas templomot építettek Dágon (hal) nevű bálványuknak. Méreteiről akkor szól a Szentírás, amikor Sámson fogságba ejtve a zsúfolt templom két belső oszlopát egy mozdulattal összerántotta, leszakadt a tető, és a templomban összezsúfolódott több ezer ember szörnyethalt.(Bír 16, 29-30) a zsidók temploma kicsi volt, talán tizenöt méter hosszú lehetett. De abba a hívek nem térhettek be sem nézelődni, sem imádkozni. Csak a szolgálatot végző pap mehetett be a szentélybe reggelenként és esténként pár percre tömjénfüsttel imádni az Urat. Az egyharmadnyi belső térbe, a Szentek Szentjébe, pedig évente egyszer léphetett be a zsidó főpap az engesztelés nagy napján. Ott állt a frigyszekrény, az Isten ládája, ott ragyogott Isten dicsősége a láda aranyfedele felett. A nép, pedig kint a templom szabadtéri udvarán állhatott. Ennek. Három elkülönített része volt: legbelül a zsidó férfiaké, néhány lépcsővel lejjebb a zsidó nőké, és még alacsonyabban a pogányok udvara. A templom és a férfiak udvara között állt az egészen elégő áldozatok oltára a papok udvarán. Ezt a hatalmas épületegyüttest is templomnak nevezték. Salamon itt mondta el templomszentelési imáját: „Majd odaállt Salamon Izrael gyülekezetének színe előtt az Úr oltára elé, s kitárta kezét az ég felé és így szólt: Uram, Izrael Istene, nincs hozzád fogható Isten sem fenn az égen, sem lenn a földön! Te megtartod szövetségedet és irgalmasságodat szolgáid iránt, akik teljes szívükkel előtted járnak”. (22-23) Tökéletes imádás a király részéről: elismeri Istent egyedüli urának, végtelenül szentnek. Azután megköszöni Istennek Dávid királyt, kitüntető kinyilatkoztatását háza örökké tartó fennállásáért. Az után hálát ad az Úrnak, hogy a csillagvilágnál nagyobb és fenségesebb Úr, akit semmiféle hely befogadni nem tud, mert végtelen, megengedte, hogy nevének házat építsen: „hiszen ha az ég és az egek egei sem tudnak befogadni téged, mennyivel kevésbé ez a ház, amelyet építettem. De tekints szolgád imájára s könyörgéseire, Uram, Istenem: hallgass e dicséretre és imádságra, amellyel szolgád ma előtted imádkozik, hogy éjjel-nappal nyitva legyen szemed e ház felett, amelyről azt mondtad: Ott lesz az én nevem -, hogy meghallgasd az imádságot, amellyel szolgád e helyen hozzád imádkozik, hogy meghallgasd szolgádnak s népednek, Izraelnek minden könyörgését, bármiért fognak imádkozni e helyen; halld meg azt lakóhelyeden, az égben, s ha meghallod, légy kegyelmes”. (27-30) a mi katolikus templomaink sem attól templomok, hogy nagy épületek, és torony mutatja szemnek és léleknek, hogy Isten odafönn az égben lakik, oda szállnak imádságaink, hanem hogy a püspök vagy általa megbízott pap Isten szolgálatára szenteli. Itt mutatjuk be az áldozatot, jelenvalóvá téve Jézus keresztáldozatát, imádkozzunk mindig nagy hittel és bizalommal, hiszen semmivel sem vagyunk kevésbé kedvesek előtte, mint Salamon.
1Kir 8, 22-23. 27-30; Mk 7, 1-13
„hogy meghallgasd szolgádnak, s népednek, Izraelnek minden könyörgését”
Elkészült a remekmű, az igaz Istennek, az ég és föld Urának, teremtőjének, fenntartójának első temploma. Bálványtemplomok voltak már korábban is. A Bírák könyvében olvashatunk arról, hogy a filiszteusok, a zsidók legerősebb és legádázabb ellenségei már korábban hatalmas templomot építettek Dágon (hal) nevű bálványuknak. Méreteiről akkor szól a Szentírás, amikor Sámson fogságba ejtve a zsúfolt templom két belső oszlopát egy mozdulattal összerántotta, leszakadt a tető, és a templomban összezsúfolódott több ezer ember szörnyethalt.(Bír 16, 29-30) a zsidók temploma kicsi volt, talán tizenöt méter hosszú lehetett. De abba a hívek nem térhettek be sem nézelődni, sem imádkozni. Csak a szolgálatot végző pap mehetett be a szentélybe reggelenként és esténként pár percre tömjénfüsttel imádni az Urat. Az egyharmadnyi belső térbe, a Szentek Szentjébe, pedig évente egyszer léphetett be a zsidó főpap az engesztelés nagy napján. Ott állt a frigyszekrény, az Isten ládája, ott ragyogott Isten dicsősége a láda aranyfedele felett. A nép, pedig kint a templom szabadtéri udvarán állhatott. Ennek. Három elkülönített része volt: legbelül a zsidó férfiaké, néhány lépcsővel lejjebb a zsidó nőké, és még alacsonyabban a pogányok udvara. A templom és a férfiak udvara között állt az egészen elégő áldozatok oltára a papok udvarán. Ezt a hatalmas épületegyüttest is templomnak nevezték. Salamon itt mondta el templomszentelési imáját: „Majd odaállt Salamon Izrael gyülekezetének színe előtt az Úr oltára elé, s kitárta kezét az ég felé és így szólt: Uram, Izrael Istene, nincs hozzád fogható Isten sem fenn az égen, sem lenn a földön! Te megtartod szövetségedet és irgalmasságodat szolgáid iránt, akik teljes szívükkel előtted járnak”. (22-23) Tökéletes imádás a király részéről: elismeri Istent egyedüli urának, végtelenül szentnek. Azután megköszöni Istennek Dávid királyt, kitüntető kinyilatkoztatását háza örökké tartó fennállásáért. Az után hálát ad az Úrnak, hogy a csillagvilágnál nagyobb és fenségesebb Úr, akit semmiféle hely befogadni nem tud, mert végtelen, megengedte, hogy nevének házat építsen: „hiszen ha az ég és az egek egei sem tudnak befogadni téged, mennyivel kevésbé ez a ház, amelyet építettem. De tekints szolgád imájára s könyörgéseire, Uram, Istenem: hallgass e dicséretre és imádságra, amellyel szolgád ma előtted imádkozik, hogy éjjel-nappal nyitva legyen szemed e ház felett, amelyről azt mondtad: Ott lesz az én nevem -, hogy meghallgasd az imádságot, amellyel szolgád e helyen hozzád imádkozik, hogy meghallgasd szolgádnak s népednek, Izraelnek minden könyörgését, bármiért fognak imádkozni e helyen; halld meg azt lakóhelyeden, az égben, s ha meghallod, légy kegyelmes”. (27-30) a mi katolikus templomaink sem attól templomok, hogy nagy épületek, és torony mutatja szemnek és léleknek, hogy Isten odafönn az égben lakik, oda szállnak imádságaink, hanem hogy a püspök vagy általa megbízott pap Isten szolgálatára szenteli. Itt mutatjuk be az áldozatot, jelenvalóvá téve Jézus keresztáldozatát, imádkozzunk mindig nagy hittel és bizalommal, hiszen semmivel sem vagyunk kevésbé kedvesek előtte, mint Salamon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése