Francisco de Osuna
Harmadik Lelki Ábécéskönyv szemelvények
válogatta és fordította: Várnai Jakab OFM
3. Vak, süket és néma legyél, és mindig szelíd.
Ciego y sordo y mudo deves ser, y manso siempre.
Nem tudjuk megismerni Istent úgy, ahogy van
Aki felfelé halad a szemlélődés hegyén: inkább őt mozgatják, mintsem ő mozgatna; inkább hatást szenved, mintsem ő hatna. Semmi haszna sem lesz abból a tudásból és megértésből, ami a lélek szeme a dolgok látására. A magas szintű szemlélődés az istenségre irányul, és ez nem ismerhető meg sem érzékszerveink által, sem a lélek lelki érzékszerveivel, mert míg a lélek a halandó testtel van összekapcsolódva, minden tudásnak, amit kap, először a testi érzékszerveken kell áthaladnia. Mivel Urunk, Istenünk tiszta szellem, ezért nem ismerhető meg a lélek lelki érzékszerveivel, amíg a lélek a test rabja, és a test és szellem közti kapocs arra kényszeríti, hogy mindent a test révén ismerjen meg. Ez a nyomorúságos, testhez kapcsolódó lélek a szemlélődésben nem dolgozik olyan szabadon, mintha már felszabadult volna, ahogy ezt látjuk Illés jelenetében is, aki felment az Isten hegyére, ami a szemlélődés, és ott befödte arcát a köpenyével, hogy ne lássa Istent, aki leereszkedett a csúcsra, hogy megvigasztalja . A szent próféta jól tudta, hogy testi szemeivel nem láthatja a láthatatlan Istent, és ezért vakká akarta tenni magát, amikor köpenyével befödte arcát, bemutatva, hogy az ő világossága és megértése nem emelkedhet magasabbra, mint Isten Emberségének köpenye. Megváltó Krisztusunk mondta: Az éjjeli őrök találtak meg, amikor a várost járták. Ütöttek és véresre vertek, letépték rólam a leplet. Bár a lélekben van ősi tudás Istenről, a bűn miatt azonban ez elásva rejtőzik. Amikor ugyanis ősszüleink kinyitották a szemüket, elveszítették az áldott vakságot, amit a bűn előtt élveztek, és leírhatatlanul magas fokban birtokoltak. Helyébe jött a mi nyomorúságos vizsgálódásunk az ember dolgai körül. A Prédikátor kommentárja nyomorúságosnak nevezi, nem azért, mert maga a gyakorlat bűnös, hanem mert a hatásai azok, mivel akadályozza az imádságot és Isten fennkölt, lelki dolgainak szemlélését. Isten szemlélésének vágya olyan silány, olyan lanyha és élettelen lesz a lélekben, hogy Urunknak kell ráfújnia a szív titkos parazsára a kegyelem leheletével, mert e külön kegyelem nélkül nem jutunk többre, mint hogy saját vakságunkat felismerjük. Isten úgy rendelte, hogy akik a templomon kívül állnak, azok halálbüntetés terhe mellett ne lássák a szövetség ládáját, és szigorúan végrehajtotta ezt a rendeletet, amikor a bétsamiták kibontva látták azt. Jobb lett volna nekik, ha inkább vakok, mint hogy látják a ládát, mert látván meghaltak. Isten azért rendelt ilyen szigorú büntetést, hogy elítélje azok tévedését, akik azzal az igénnyel léptek föl, hogy ismerik Isten lényegét, és ebben a halandó életben színről-színre látják őt, a teremtmények tükrének közbejötte nélkül, melyekben ragyog. Az Úr adja meg, hogy ma se merészelje senki ezt állítani! Zabolázzák meg beszédüket a jámbor, de tudatlan emberek, és ha egy kis fényhez jutottak Istentől, ne tulajdonítsanak jelentőséget kinyilatkoztatásaiknak, és ne szaladjanak rögtön fűhöz-fához, Istenről beszélve, de többet, mint kellene. Mindeközben inkább azon vannak, hogy csodálják őket, és nem hogy tanítsanak másokat. Amit a szemlélődéseikről mondanak, azt jobban is ki lehetne fejezni, ha pedig nem tudják, hogyan kell azt értelmezni, akkor inkább maradjanak csöndben és ne mondjanak semmit, hiszen a lelki dolgok nyelvezete láthatóan nem az övék. Ami a szemlélődést illeti, utánozd inkább a vakot, ahogy másokkal bánik: vagyis, ne verd nagydobra, és akkor sok mindent élvezhetsz majd, amit nem lehet megmagyarázni. Isten egyik ajándéka a kegyelem, és ismét másik ajándéka az, ha valaki képes meg is érteni az előbbit. Ha csak az első ajándék jutott ki neked, nyugodj meg és élvezd azt, ha pedig mindkettő, akkor mérsékeld beszédedet, mert egy nem jó szellemtől eredő indíttatás kimondathat veled olyat, amit később, amikor már jobban átgondoltad, mélyen megbánsz. Jobb azért bánkódni, hogy csöndben maradtál, mint azért, hogy szóltál, mert az elsőre még van orvosság, de a másodikra nincs. (II. fejezet)
Mindig szelíden
Boldogok a szelídek, mert különösen is arra vannak rendelve, hogy Istent keressék, és legyen egy jel, amit ő nemsokára feltár előttük. Ahogy a szelíd madarat hasonló kíséri, úgy a szelíd Király, Jézus Krisztus, az értünk feláldozott szelíd bárány, szívesen választ olyan társakat, akik hozzá hasonlóan szelídek. Boldogok a szelídek, mert ők fognak ülni a gőgös démonok trónján, és csöndesen ülnek majd, mert meg van írva, hogy Isten kiürítette a gőgös vezérek helyét, és a szelídeket ültette oda. Boldogok a szelídek, mert ők valóban Krisztus tanítványai, akit – mert szelídebb volt, mint Izsák – kifeszítettek a kereszt fáján és megsebeztek, és aki a szelídséget fenntartotta magának, magát nevezve meg tanítójának, és arra hív minket, hogy tanuljunk tőle iskolájában, ami a kereszt. Boldogok a szelídek, mint harcosok e világ csatájában, mert küzdenek, de gyapjúzsákok védik őket az ördög tüzérségétől és a világi üldöztetés csapásaitól. Olyanok, mint a szalmába rejtett üveg, nem törnek össze. A szelídség nagyon erős pajzs, ami eltéríti és elrontja a harag hegyes nyilainak záporát. A szelídek öltözete a puha védő pamut, ami senkit nem sért. Boldogok a szelídek, mert erényük a természetes gyöngédség mágnese, ami vonzza a vasat. Semmi nem imponál annyira a kérges és durva szívűeknek, mint a gyöngédség, ahogy látjuk ezt a szelíd Dávid példáján is, aki meglágyította Saulnak, az ő szörnyű ellenségének szívét, és megríkatta, irgalmas embert csinált belőle. Boldogok a szelídek, mert bensőségesen együtt lehetnek az Úrral, aki soha nem fordítja el tőlük fülét és mindig meghallgatja őket, mert meg van írva: Az alázatosak és szelídek imája és kérései mindig tetszésedre voltak, Uram. Most pedig, miután láttad, milyen kiváló dolog a szelídség, testvér, már csak azt kérem tőled, hogy keresd azt és szerezd meg, mert a szelídség az imádság vendége – ahogy az apostol mondja – jó barátok és hű társak, mindig segítik egymást. Ha az egyik növekszik, akkor a másik is; ha hiányzik az egyik, a másik is lanyhul. Alig választhatók el egymástól, nem találod az egyiket a másik nélkül, ahogy Márta és Mária nővéreket, akik együtt fogadták be az Urat házukba, és segíteni akarták egymást, hogy jobban szolgáljanak az Úrnak. Ennek a betűnek a kifejtésében a szelídséget minden más erénynél alaposabban kifejtettem, mert ez az a természetes tulajdonság, ami a legjobban tudja segíteni az embert abban a lelki vállalkozásban, amiről a Harmadik Ábécéskönyvben szó van. Ha nincs benned szelídség, akkor mindenekelőtt keresd azt, mert jobban megőrzi Urunk kegyelmét, mint bármi más. Amikor olyan emberek, akik eljutottak Istenhez és érzik a szeretetét szívükben, helyet adnak magukban a haragnak, akkor egyszeriben üresnek érzik magukat és nem tudják, mi történt azzal a kegyelemmel, ami azelőtt az övék volt, és nem értik, hová tűnt. Ugyanez történik, amikor durván beszélünk, mert ezek a szavak hatnak szívünkre, és lepergetik róla a kegyelem nektárját. Én ezt tudom, és ezt tanácsolom: bárcsak úgy tetszene az Úrnak, hogy te is felfognád és nem lennél olyan, mint aki bolondul mentegetőzik, hogy nem akart megsérteni senkit, és magyarázkodik, hogy mivel nem volt szándéka a megbántás, a lelkiismerete tiszta. Ha csak annyit mondanának, hogy tiszta a lelkiismeretük, hinnék nekik és csupán haszontalannak tartanám őket, de mivel azt is hajtogatják, hogy nem hibáztak, hát nem hiszek nekik. Bizonyítékom is van: ha egy áhítatos ember csak egy pillanatra is helyet ad a haragnak vagy néhány haragos szót mond, azonnal elveszíti, amit addig megtapasztalt. Ahogy Szent Ferenc atyánk írja, a harag és a felindulás bennük is, másokban is akadályozza a szeretetet (IV. fejezet)
Harmadik Lelki Ábécéskönyv szemelvények
válogatta és fordította: Várnai Jakab OFM
3. Vak, süket és néma legyél, és mindig szelíd.
Ciego y sordo y mudo deves ser, y manso siempre.
Nem tudjuk megismerni Istent úgy, ahogy van
Aki felfelé halad a szemlélődés hegyén: inkább őt mozgatják, mintsem ő mozgatna; inkább hatást szenved, mintsem ő hatna. Semmi haszna sem lesz abból a tudásból és megértésből, ami a lélek szeme a dolgok látására. A magas szintű szemlélődés az istenségre irányul, és ez nem ismerhető meg sem érzékszerveink által, sem a lélek lelki érzékszerveivel, mert míg a lélek a halandó testtel van összekapcsolódva, minden tudásnak, amit kap, először a testi érzékszerveken kell áthaladnia. Mivel Urunk, Istenünk tiszta szellem, ezért nem ismerhető meg a lélek lelki érzékszerveivel, amíg a lélek a test rabja, és a test és szellem közti kapocs arra kényszeríti, hogy mindent a test révén ismerjen meg. Ez a nyomorúságos, testhez kapcsolódó lélek a szemlélődésben nem dolgozik olyan szabadon, mintha már felszabadult volna, ahogy ezt látjuk Illés jelenetében is, aki felment az Isten hegyére, ami a szemlélődés, és ott befödte arcát a köpenyével, hogy ne lássa Istent, aki leereszkedett a csúcsra, hogy megvigasztalja . A szent próféta jól tudta, hogy testi szemeivel nem láthatja a láthatatlan Istent, és ezért vakká akarta tenni magát, amikor köpenyével befödte arcát, bemutatva, hogy az ő világossága és megértése nem emelkedhet magasabbra, mint Isten Emberségének köpenye. Megváltó Krisztusunk mondta: Az éjjeli őrök találtak meg, amikor a várost járták. Ütöttek és véresre vertek, letépték rólam a leplet. Bár a lélekben van ősi tudás Istenről, a bűn miatt azonban ez elásva rejtőzik. Amikor ugyanis ősszüleink kinyitották a szemüket, elveszítették az áldott vakságot, amit a bűn előtt élveztek, és leírhatatlanul magas fokban birtokoltak. Helyébe jött a mi nyomorúságos vizsgálódásunk az ember dolgai körül. A Prédikátor kommentárja nyomorúságosnak nevezi, nem azért, mert maga a gyakorlat bűnös, hanem mert a hatásai azok, mivel akadályozza az imádságot és Isten fennkölt, lelki dolgainak szemlélését. Isten szemlélésének vágya olyan silány, olyan lanyha és élettelen lesz a lélekben, hogy Urunknak kell ráfújnia a szív titkos parazsára a kegyelem leheletével, mert e külön kegyelem nélkül nem jutunk többre, mint hogy saját vakságunkat felismerjük. Isten úgy rendelte, hogy akik a templomon kívül állnak, azok halálbüntetés terhe mellett ne lássák a szövetség ládáját, és szigorúan végrehajtotta ezt a rendeletet, amikor a bétsamiták kibontva látták azt. Jobb lett volna nekik, ha inkább vakok, mint hogy látják a ládát, mert látván meghaltak. Isten azért rendelt ilyen szigorú büntetést, hogy elítélje azok tévedését, akik azzal az igénnyel léptek föl, hogy ismerik Isten lényegét, és ebben a halandó életben színről-színre látják őt, a teremtmények tükrének közbejötte nélkül, melyekben ragyog. Az Úr adja meg, hogy ma se merészelje senki ezt állítani! Zabolázzák meg beszédüket a jámbor, de tudatlan emberek, és ha egy kis fényhez jutottak Istentől, ne tulajdonítsanak jelentőséget kinyilatkoztatásaiknak, és ne szaladjanak rögtön fűhöz-fához, Istenről beszélve, de többet, mint kellene. Mindeközben inkább azon vannak, hogy csodálják őket, és nem hogy tanítsanak másokat. Amit a szemlélődéseikről mondanak, azt jobban is ki lehetne fejezni, ha pedig nem tudják, hogyan kell azt értelmezni, akkor inkább maradjanak csöndben és ne mondjanak semmit, hiszen a lelki dolgok nyelvezete láthatóan nem az övék. Ami a szemlélődést illeti, utánozd inkább a vakot, ahogy másokkal bánik: vagyis, ne verd nagydobra, és akkor sok mindent élvezhetsz majd, amit nem lehet megmagyarázni. Isten egyik ajándéka a kegyelem, és ismét másik ajándéka az, ha valaki képes meg is érteni az előbbit. Ha csak az első ajándék jutott ki neked, nyugodj meg és élvezd azt, ha pedig mindkettő, akkor mérsékeld beszédedet, mert egy nem jó szellemtől eredő indíttatás kimondathat veled olyat, amit később, amikor már jobban átgondoltad, mélyen megbánsz. Jobb azért bánkódni, hogy csöndben maradtál, mint azért, hogy szóltál, mert az elsőre még van orvosság, de a másodikra nincs. (II. fejezet)
Mindig szelíden
Boldogok a szelídek, mert különösen is arra vannak rendelve, hogy Istent keressék, és legyen egy jel, amit ő nemsokára feltár előttük. Ahogy a szelíd madarat hasonló kíséri, úgy a szelíd Király, Jézus Krisztus, az értünk feláldozott szelíd bárány, szívesen választ olyan társakat, akik hozzá hasonlóan szelídek. Boldogok a szelídek, mert ők fognak ülni a gőgös démonok trónján, és csöndesen ülnek majd, mert meg van írva, hogy Isten kiürítette a gőgös vezérek helyét, és a szelídeket ültette oda. Boldogok a szelídek, mert ők valóban Krisztus tanítványai, akit – mert szelídebb volt, mint Izsák – kifeszítettek a kereszt fáján és megsebeztek, és aki a szelídséget fenntartotta magának, magát nevezve meg tanítójának, és arra hív minket, hogy tanuljunk tőle iskolájában, ami a kereszt. Boldogok a szelídek, mint harcosok e világ csatájában, mert küzdenek, de gyapjúzsákok védik őket az ördög tüzérségétől és a világi üldöztetés csapásaitól. Olyanok, mint a szalmába rejtett üveg, nem törnek össze. A szelídség nagyon erős pajzs, ami eltéríti és elrontja a harag hegyes nyilainak záporát. A szelídek öltözete a puha védő pamut, ami senkit nem sért. Boldogok a szelídek, mert erényük a természetes gyöngédség mágnese, ami vonzza a vasat. Semmi nem imponál annyira a kérges és durva szívűeknek, mint a gyöngédség, ahogy látjuk ezt a szelíd Dávid példáján is, aki meglágyította Saulnak, az ő szörnyű ellenségének szívét, és megríkatta, irgalmas embert csinált belőle. Boldogok a szelídek, mert bensőségesen együtt lehetnek az Úrral, aki soha nem fordítja el tőlük fülét és mindig meghallgatja őket, mert meg van írva: Az alázatosak és szelídek imája és kérései mindig tetszésedre voltak, Uram. Most pedig, miután láttad, milyen kiváló dolog a szelídség, testvér, már csak azt kérem tőled, hogy keresd azt és szerezd meg, mert a szelídség az imádság vendége – ahogy az apostol mondja – jó barátok és hű társak, mindig segítik egymást. Ha az egyik növekszik, akkor a másik is; ha hiányzik az egyik, a másik is lanyhul. Alig választhatók el egymástól, nem találod az egyiket a másik nélkül, ahogy Márta és Mária nővéreket, akik együtt fogadták be az Urat házukba, és segíteni akarták egymást, hogy jobban szolgáljanak az Úrnak. Ennek a betűnek a kifejtésében a szelídséget minden más erénynél alaposabban kifejtettem, mert ez az a természetes tulajdonság, ami a legjobban tudja segíteni az embert abban a lelki vállalkozásban, amiről a Harmadik Ábécéskönyvben szó van. Ha nincs benned szelídség, akkor mindenekelőtt keresd azt, mert jobban megőrzi Urunk kegyelmét, mint bármi más. Amikor olyan emberek, akik eljutottak Istenhez és érzik a szeretetét szívükben, helyet adnak magukban a haragnak, akkor egyszeriben üresnek érzik magukat és nem tudják, mi történt azzal a kegyelemmel, ami azelőtt az övék volt, és nem értik, hová tűnt. Ugyanez történik, amikor durván beszélünk, mert ezek a szavak hatnak szívünkre, és lepergetik róla a kegyelem nektárját. Én ezt tudom, és ezt tanácsolom: bárcsak úgy tetszene az Úrnak, hogy te is felfognád és nem lennél olyan, mint aki bolondul mentegetőzik, hogy nem akart megsérteni senkit, és magyarázkodik, hogy mivel nem volt szándéka a megbántás, a lelkiismerete tiszta. Ha csak annyit mondanának, hogy tiszta a lelkiismeretük, hinnék nekik és csupán haszontalannak tartanám őket, de mivel azt is hajtogatják, hogy nem hibáztak, hát nem hiszek nekik. Bizonyítékom is van: ha egy áhítatos ember csak egy pillanatra is helyet ad a haragnak vagy néhány haragos szót mond, azonnal elveszíti, amit addig megtapasztalt. Ahogy Szent Ferenc atyánk írja, a harag és a felindulás bennük is, másokban is akadályozza a szeretetet (IV. fejezet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése