Évközi 5. hét szerda
1Kir 10, 1-10; Mk 7, 14-23
Áldott legyen az Úr, a te Istened, akinek megtetszettél”
Sába országot nem nagyon ismer az ókor történelme. Az 1Királyok könyvében olvasott részletén kívül csak arra hivatkozhatunk, hogy asszír szövegek is említik. Földrajzi helyzetére vonatkozólag csak feltételezések állnak rendelkezésünkre, amelyek szerint Arábia északi szélén helyezkedhetett el. Nekünk azonban az a fontos, hogy a ténnyel találkozunk. A Biblia nyilvánvalóan nem idézné ezt az eseményt, ha nem történt volna meg. Ha pedig egyszerű politikai látogatás lett volna, vagy valami kulturális esemény, nem lenne igazán Bibliába való.Az sem érdekelné a szentírót, hogy Salamon mennyi fűszert kapott a konyhájára, milyen mennyiségű arany került Salamon király kincstárába. Nyilván volt sok más említésre méltó ilyenféle tény Salamon hosszú uralkodása alatt, amiről nem készült a Szentírásban beszámoló. Önmagában érdekes megismerni, hogy az a bölcsesség, amelyet Salamon király kért és kapott Istenétől, széles körben ismertté vált. A királynő beszámolójából kitűnik, hogy ő igen sokat hallott Salamon bölcsességéről saját hazájában, de azt sem akarta elhinni, hogy van ilyen bölcs király a földön. Ezért indult el pazar ajándékokkal és megfelelő tekintélyű udvartartással erre a látogatásra, hogy a vele közölt tényeket ellenőrizze. Maga is uralkodó lévén, érdekelte Salamon udvartartása, ennek részleteire is kíváncsi lett. Az ételek, italok, ruhák, az illemkódex mozgásban, társalgásban, a szolgák beosztása, a hadsereg minősége: mindez a saját udvarának is vonzó példát nyújthatott, jó volt megismerni. Aztán ő is dicsekedhetett a maga gazdagságával, bőkezűségével. Ami azonban bennünket, hívő embereket igazán érdekel, hogy ez a nyilván pogány, bálványimádó uralkodónő. Már talán otthon is tájékozódott arról, hogy ez a nagyhírű bölcs király értelmi képességét nem csupán szüleiek, és őseinek köszönheti, hanem Istenének. És amire következtetnünk lehet, bármennyire is tisztelhette háza vagy országa bálványait, rendkívül értelmes és érdeklődő lény lévén, bizonyára annyit ki tudott következtetni a tapasztalati tényekből, hogy a bálványnak nemcsak esze nincsen, de élő teste sincs, amije pedig nincs, azt nem tudja adni. A szent szövegben idézett beszédje, amiben tapasztalatait közli Salamonnal és udvarával, erre enged következtetni: Salamon emberi intelligenciája nagyon sokat kapott Istenétől: „Igaz az a beszéd, amelyet hallottam földemen a te dolgaidról s bölcsességedről, nem hittem, amikor nekem beszélték, amíg el nem jöttem magam és saját szememmel nem láttam, s meg nem győződtem, hogy felét sem mondták el nekem: bölcsességed és dolgaid felülmúlják a hírt, amelyet hallottam. Boldogok embereid, s boldogok szolgáid, akik előtted állnak, s hallják bölcsességedet. Áldott legyen az Úr, a te Istened, akinek megtetszettél, s aki Izrael trónjára ültetett – mivel az Úr mindörökké szereti Izraelt -, s aki királlyá tett, hogy jogot és igazságot szolgáltass”. (6-9) Adja Isten, hogy eljöjjön az idő hazánkban is, amikor azért jönnek hozzánk messziről idegenek, hogy istenáldotta népet találjanak, akitől a szellem kultúráját leshetik el, és hitünk miatt áldják Istent, aki felkarolt, megsegített és boldoggá tett minket igazi szeretetben.
1Kir 10, 1-10; Mk 7, 14-23
Áldott legyen az Úr, a te Istened, akinek megtetszettél”
Sába országot nem nagyon ismer az ókor történelme. Az 1Királyok könyvében olvasott részletén kívül csak arra hivatkozhatunk, hogy asszír szövegek is említik. Földrajzi helyzetére vonatkozólag csak feltételezések állnak rendelkezésünkre, amelyek szerint Arábia északi szélén helyezkedhetett el. Nekünk azonban az a fontos, hogy a ténnyel találkozunk. A Biblia nyilvánvalóan nem idézné ezt az eseményt, ha nem történt volna meg. Ha pedig egyszerű politikai látogatás lett volna, vagy valami kulturális esemény, nem lenne igazán Bibliába való.Az sem érdekelné a szentírót, hogy Salamon mennyi fűszert kapott a konyhájára, milyen mennyiségű arany került Salamon király kincstárába. Nyilván volt sok más említésre méltó ilyenféle tény Salamon hosszú uralkodása alatt, amiről nem készült a Szentírásban beszámoló. Önmagában érdekes megismerni, hogy az a bölcsesség, amelyet Salamon király kért és kapott Istenétől, széles körben ismertté vált. A királynő beszámolójából kitűnik, hogy ő igen sokat hallott Salamon bölcsességéről saját hazájában, de azt sem akarta elhinni, hogy van ilyen bölcs király a földön. Ezért indult el pazar ajándékokkal és megfelelő tekintélyű udvartartással erre a látogatásra, hogy a vele közölt tényeket ellenőrizze. Maga is uralkodó lévén, érdekelte Salamon udvartartása, ennek részleteire is kíváncsi lett. Az ételek, italok, ruhák, az illemkódex mozgásban, társalgásban, a szolgák beosztása, a hadsereg minősége: mindez a saját udvarának is vonzó példát nyújthatott, jó volt megismerni. Aztán ő is dicsekedhetett a maga gazdagságával, bőkezűségével. Ami azonban bennünket, hívő embereket igazán érdekel, hogy ez a nyilván pogány, bálványimádó uralkodónő. Már talán otthon is tájékozódott arról, hogy ez a nagyhírű bölcs király értelmi képességét nem csupán szüleiek, és őseinek köszönheti, hanem Istenének. És amire következtetnünk lehet, bármennyire is tisztelhette háza vagy országa bálványait, rendkívül értelmes és érdeklődő lény lévén, bizonyára annyit ki tudott következtetni a tapasztalati tényekből, hogy a bálványnak nemcsak esze nincsen, de élő teste sincs, amije pedig nincs, azt nem tudja adni. A szent szövegben idézett beszédje, amiben tapasztalatait közli Salamonnal és udvarával, erre enged következtetni: Salamon emberi intelligenciája nagyon sokat kapott Istenétől: „Igaz az a beszéd, amelyet hallottam földemen a te dolgaidról s bölcsességedről, nem hittem, amikor nekem beszélték, amíg el nem jöttem magam és saját szememmel nem láttam, s meg nem győződtem, hogy felét sem mondták el nekem: bölcsességed és dolgaid felülmúlják a hírt, amelyet hallottam. Boldogok embereid, s boldogok szolgáid, akik előtted állnak, s hallják bölcsességedet. Áldott legyen az Úr, a te Istened, akinek megtetszettél, s aki Izrael trónjára ültetett – mivel az Úr mindörökké szereti Izraelt -, s aki királlyá tett, hogy jogot és igazságot szolgáltass”. (6-9) Adja Isten, hogy eljöjjön az idő hazánkban is, amikor azért jönnek hozzánk messziről idegenek, hogy istenáldotta népet találjanak, akitől a szellem kultúráját leshetik el, és hitünk miatt áldják Istent, aki felkarolt, megsegített és boldoggá tett minket igazi szeretetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése