Levél a nagyböjti előkészületre
A nagyböjt megszentelt időszak egyik jellegzetessége a böjtölés.
Van azonban más mondanivalója is: előkészülünk húsvét méltó megünneplésére. Akik most készülnek az úgynevezett beavató szentségek felvételére, az esztendeig tartó távolabbi felkészülés után nem csak tudásban, hanem az intenzív lelkiélet gyakorlásával is alkalmassá kívánnak válni, hogy a keresztség szentségében Isten gyermekei, Jézus Krisztus testvérei és társörökösei, valamint a Szentlélek templomai legyenek. Aztán rögtön részesülnek a bérmálás szentségében és az Eukarisztiában is. A már megkereszteltek viszont igyekeznek felszítani a kapott kegyelmeket. Ez nagyon fontos feladat, hiszen a modern élet információ áradata elhomályosítja a lelkiélet gazdag világát, és hozzászürkíti a földi élet köznapi jellegéhez, nem ritkán eltompítva a magasabb rendű vágyakat. Jézus üzenete tehát így szól: Miután megkeresztelkedett János bűnbánati szertartásában, elvonult a Jerikó közelében lévő barlangos hegyre. Ott negyven nap és negyven éjjel böjtölt úgy, hogy semmiféle táplálékot nem vett magához. Ez nem tiltakozó éhségsztrájk volt, hanem annak a nagy küldetésnek előkészítése, amelyet az Atya rábízott: a nagycsütörtöki, nagypénteki és húsvéti megváltói misztériumé. Ehhez kellett a jánosi keresztség után a Szentlélek emberségét átrendező leszállása, és az Atya tanúságtevő szózata: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”. (Mt 3,17) Velük töltött tehát a negyven napot és éjszakát. Egyik előfutára, Mózes előre jelezte ezt az istenélményt, amikor Isten parancsára fölment a Sínai hegyre és ott negyven napig nem evett és nem ivott, hanem az Úrral beszélgetett, ő úgy, mint jó barát a barátjával (Kiv 33,11) Jézus meg örök Atyjával, akihez emberi alakban először kapcsolta ilyen szorosan önmagát. Titeket is erre az élményre hív. Igyekezzünk Istennel többet foglalkozni: imában, elmélkedésben nyújtsunk többet Atyánknak. Aki családban él, próbálja kis közösségét összegyűjteni ezekre a gyakorlatokra. Így sokkal könnyebb vallásos nevelésben részesíteni a gyerekeket, mintha csak ajánljuk nekik a jámbor életet. A Szentírási elmélkedések című könyvem célja, hogy segítsen közelebb férkőzni Isten kinyilatkoztatott igazságaihoz. Legyen a könyvállványon ott ez a könyv és az aktuális liturgikus napnál álljon ott a könyvjelző: valamelyik rövid elmélkedést elolvasva, esetleg magát a napra előírt szent szöveget átolvasva hagyjuk beszélni hozzánk Atyánkat vagy Jézusunkat, és mi is válaszoljunk nekik: a kapott üzenet szerint hogyan igyekszem ezután berendezni az életemet. Isten országával, az igazság és szeretet szellemiségével hogy akarom úgy betölteni világunkat, hogy kipusztuljon belőle a hazugság és önzés nyomorúsága. Készítsünk fel másokat is arra, hogy idei húsvétunk a hit és szeretet ragyogó ünnepe legyen.
A nagyböjt megszentelt időszak egyik jellegzetessége a böjtölés.
Van azonban más mondanivalója is: előkészülünk húsvét méltó megünneplésére. Akik most készülnek az úgynevezett beavató szentségek felvételére, az esztendeig tartó távolabbi felkészülés után nem csak tudásban, hanem az intenzív lelkiélet gyakorlásával is alkalmassá kívánnak válni, hogy a keresztség szentségében Isten gyermekei, Jézus Krisztus testvérei és társörökösei, valamint a Szentlélek templomai legyenek. Aztán rögtön részesülnek a bérmálás szentségében és az Eukarisztiában is. A már megkereszteltek viszont igyekeznek felszítani a kapott kegyelmeket. Ez nagyon fontos feladat, hiszen a modern élet információ áradata elhomályosítja a lelkiélet gazdag világát, és hozzászürkíti a földi élet köznapi jellegéhez, nem ritkán eltompítva a magasabb rendű vágyakat. Jézus üzenete tehát így szól: Miután megkeresztelkedett János bűnbánati szertartásában, elvonult a Jerikó közelében lévő barlangos hegyre. Ott negyven nap és negyven éjjel böjtölt úgy, hogy semmiféle táplálékot nem vett magához. Ez nem tiltakozó éhségsztrájk volt, hanem annak a nagy küldetésnek előkészítése, amelyet az Atya rábízott: a nagycsütörtöki, nagypénteki és húsvéti megváltói misztériumé. Ehhez kellett a jánosi keresztség után a Szentlélek emberségét átrendező leszállása, és az Atya tanúságtevő szózata: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”. (Mt 3,17) Velük töltött tehát a negyven napot és éjszakát. Egyik előfutára, Mózes előre jelezte ezt az istenélményt, amikor Isten parancsára fölment a Sínai hegyre és ott negyven napig nem evett és nem ivott, hanem az Úrral beszélgetett, ő úgy, mint jó barát a barátjával (Kiv 33,11) Jézus meg örök Atyjával, akihez emberi alakban először kapcsolta ilyen szorosan önmagát. Titeket is erre az élményre hív. Igyekezzünk Istennel többet foglalkozni: imában, elmélkedésben nyújtsunk többet Atyánknak. Aki családban él, próbálja kis közösségét összegyűjteni ezekre a gyakorlatokra. Így sokkal könnyebb vallásos nevelésben részesíteni a gyerekeket, mintha csak ajánljuk nekik a jámbor életet. A Szentírási elmélkedések című könyvem célja, hogy segítsen közelebb férkőzni Isten kinyilatkoztatott igazságaihoz. Legyen a könyvállványon ott ez a könyv és az aktuális liturgikus napnál álljon ott a könyvjelző: valamelyik rövid elmélkedést elolvasva, esetleg magát a napra előírt szent szöveget átolvasva hagyjuk beszélni hozzánk Atyánkat vagy Jézusunkat, és mi is válaszoljunk nekik: a kapott üzenet szerint hogyan igyekszem ezután berendezni az életemet. Isten országával, az igazság és szeretet szellemiségével hogy akarom úgy betölteni világunkat, hogy kipusztuljon belőle a hazugság és önzés nyomorúsága. Készítsünk fel másokat is arra, hogy idei húsvétunk a hit és szeretet ragyogó ünnepe legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése