HÚSVÉTI TANÍTÁS AZ ORSZÁGMENTÉSRE
Hazánk ügyéért össze kell fognunk az imádságban, hogy Isten segítségét kikönyöröghessük. Nemcsak imádkozni akarunk, hanem szeretnénk komolyan elgondolkodni azon, hogy mi lehet az alapja hazamentő gondolkodásunknak. Szent Pál apostol sok emberi gyengeséget, versengést, belharcot ismert. Nem ezekben látta az igazi veszedelmet. Szerinte: „Nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen. Vegyétek fel, tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és megállhassatok, mert mindent megtettetek” Az angyaloknak minden karából váltak ki lázadók. Ezek nagyobb intelligenciával rendelkeznek, mint mi, akaratuk is sokkal erősebb, mint a mienk. Velük és földi csatlósaikkal állunk szemben. Ezek gyűlölik Istent, különösen a Fiút, akinek a jövőben történő megtestesülése volt a buktató az angyalok próbatételénél. Gyűlölik azt, aki Isten Fiát emberként a világra szülte: Szűz Máriát, és gyűlölik Magyarországot, mert Mária országa. Nem elég a földi igyekezet, valóban Isten különleges kegyelmeire van szükségünk. Ezt pedig kérni kell. Az ellenségein győztes húsvéti Bárányhoz könyörögjünk! Jézus sorsa akkor fordult tragikusra, amikor ellenségei elhatározták, hogy megölik.„Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok csodajelet művel. Egyikük pedig, Kaifás, aki abban az esztendőben főpap volt, azt mondta nekik: Tudtok semmit, s arra sem gondoltok, hogy jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nemzet elveszik.” (J 11,49-50) „Jézus tehát meghal a nemzetért, és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse” (J 11,51-52) Vissza kell imádkozni magyar testvéreinket Isten országába, a hitet, őseink hitét. A szeretet egységét kell kiesdeni, hogy minden magyar együtt gondolkodjék és érezzen, akár az országhatáron belül, akár azon kívül. A javát akarni önzetlenül. Ez kegyelem. Jézustól kérjük, aki ezért szenvedett és halt meg. Jézus feltámadása és a poklon és halálon aratott győzelme után sem állt bosszút hazáján, nemzetén. Viszont érvényes lett a gyakorlatban az a példabeszéd, amelyet korábban a gonosz szőlőművesekről mondott: „A gonoszokat kegyetlenül el fogja pusztítani, a szőlőt pedig más bérlőknek adja, akik megadják neki a termést a maga idejében.” (Mt 21,41) Népe gyermekeit feltámadása után együtt menti a többi nemzettel: „Ezek az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban. Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. Azt mondta nekik: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapra feltámadni halottaiból. A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én majd elküldöm nektek Atyám ígéretét. Ti csak maradjatok a városban, amíg el nem tölt az erő benneteket a magasságból”Szűzanya, Szent Péter és több mint száz társuk elnyerték a Szentlelket pünkösd ünnepén. A csodálatos élmény után Péter apostol kísérőivel együtt kiment a térre az utolsóvacsora terméből, és az egybegyűlt több ezres tömegnek beszélni kezdett. Mi más lehetett volna a beszéd témája, mint Jézus megváltó halála, föltámadása és a belőle fakadó üdvösség. Ennek feltétele azonban az, hogy mindenki elismeri bűnösségét és a felelősséget, amivel egyénileg tartozik. Péter tehát így szólt: „Izraelita férfiak, halljátok ezeket, a szavakat: ti a Názáreti Jézust, azt a férfiút, akit Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket, mint ti is tudjátok, Isten általa művelt közöttetek, ezt az embert istentelenek keze által felszegezve megöltétek, miután Isten elhatározott terve és előretudása szerint átadatott. Isten azonban föloldozta a halál bilincseit, és föltámasztotta őt, amint lehetetlen is volt, hogy azok fogva tartsák.” (ApCsel 2, 22-24) Eme tény mellett tanúskodik Dávid a Zsolt 16, 8-11-ben, és Péter a maga sokszoros tapasztalata alapján. Ez a tapasztalat élt az apostolokban, ezért vérüket is kiontották életük végén. Mi is erre építjük hitünket és feltehetjük a kérdést: Nem lenne lehetséges Jézus erejét segítségül hívnunk hazánk talpra állítására? „JÉZUS KRISZTUS UGYANAZ TEGNAP ÉS MA ÉS MINDÖRÖKKÉ” (Zsid 13, 8)
Hazánk ügyéért össze kell fognunk az imádságban, hogy Isten segítségét kikönyöröghessük. Nemcsak imádkozni akarunk, hanem szeretnénk komolyan elgondolkodni azon, hogy mi lehet az alapja hazamentő gondolkodásunknak. Szent Pál apostol sok emberi gyengeséget, versengést, belharcot ismert. Nem ezekben látta az igazi veszedelmet. Szerinte: „Nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen. Vegyétek fel, tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és megállhassatok, mert mindent megtettetek” Az angyaloknak minden karából váltak ki lázadók. Ezek nagyobb intelligenciával rendelkeznek, mint mi, akaratuk is sokkal erősebb, mint a mienk. Velük és földi csatlósaikkal állunk szemben. Ezek gyűlölik Istent, különösen a Fiút, akinek a jövőben történő megtestesülése volt a buktató az angyalok próbatételénél. Gyűlölik azt, aki Isten Fiát emberként a világra szülte: Szűz Máriát, és gyűlölik Magyarországot, mert Mária országa. Nem elég a földi igyekezet, valóban Isten különleges kegyelmeire van szükségünk. Ezt pedig kérni kell. Az ellenségein győztes húsvéti Bárányhoz könyörögjünk! Jézus sorsa akkor fordult tragikusra, amikor ellenségei elhatározták, hogy megölik.„Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok csodajelet művel. Egyikük pedig, Kaifás, aki abban az esztendőben főpap volt, azt mondta nekik: Tudtok semmit, s arra sem gondoltok, hogy jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nemzet elveszik.” (J 11,49-50) „Jézus tehát meghal a nemzetért, és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse” (J 11,51-52) Vissza kell imádkozni magyar testvéreinket Isten országába, a hitet, őseink hitét. A szeretet egységét kell kiesdeni, hogy minden magyar együtt gondolkodjék és érezzen, akár az országhatáron belül, akár azon kívül. A javát akarni önzetlenül. Ez kegyelem. Jézustól kérjük, aki ezért szenvedett és halt meg. Jézus feltámadása és a poklon és halálon aratott győzelme után sem állt bosszút hazáján, nemzetén. Viszont érvényes lett a gyakorlatban az a példabeszéd, amelyet korábban a gonosz szőlőművesekről mondott: „A gonoszokat kegyetlenül el fogja pusztítani, a szőlőt pedig más bérlőknek adja, akik megadják neki a termést a maga idejében.” (Mt 21,41) Népe gyermekeit feltámadása után együtt menti a többi nemzettel: „Ezek az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban. Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. Azt mondta nekik: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapra feltámadni halottaiból. A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én majd elküldöm nektek Atyám ígéretét. Ti csak maradjatok a városban, amíg el nem tölt az erő benneteket a magasságból”Szűzanya, Szent Péter és több mint száz társuk elnyerték a Szentlelket pünkösd ünnepén. A csodálatos élmény után Péter apostol kísérőivel együtt kiment a térre az utolsóvacsora terméből, és az egybegyűlt több ezres tömegnek beszélni kezdett. Mi más lehetett volna a beszéd témája, mint Jézus megváltó halála, föltámadása és a belőle fakadó üdvösség. Ennek feltétele azonban az, hogy mindenki elismeri bűnösségét és a felelősséget, amivel egyénileg tartozik. Péter tehát így szólt: „Izraelita férfiak, halljátok ezeket, a szavakat: ti a Názáreti Jézust, azt a férfiút, akit Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket, mint ti is tudjátok, Isten általa művelt közöttetek, ezt az embert istentelenek keze által felszegezve megöltétek, miután Isten elhatározott terve és előretudása szerint átadatott. Isten azonban föloldozta a halál bilincseit, és föltámasztotta őt, amint lehetetlen is volt, hogy azok fogva tartsák.” (ApCsel 2, 22-24) Eme tény mellett tanúskodik Dávid a Zsolt 16, 8-11-ben, és Péter a maga sokszoros tapasztalata alapján. Ez a tapasztalat élt az apostolokban, ezért vérüket is kiontották életük végén. Mi is erre építjük hitünket és feltehetjük a kérdést: Nem lenne lehetséges Jézus erejét segítségül hívnunk hazánk talpra állítására? „JÉZUS KRISZTUS UGYANAZ TEGNAP ÉS MA ÉS MINDÖRÖKKÉ” (Zsid 13, 8)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése