Nagyböjt 4 hete szombat
Jer, 11, 18-20; Jn 7,40-53
"Akik a népből ezeket a szavakat hallották”
Jézus tehát ott állt a tömegben a templom közepén.Jézus a találgatásokra ugyanazzal a névvel határozza meg létét, mint annak idején az égő és el nem hamvadó csipkebokorból Isten kinyilatkoztatta nevét a térdre hullott Mózesnek: „Én vagyok, aki vagyok”. Ha harmadik személyben beszéltek rólam, akkor így mondjátok a zsidó igeragozás törvénye szerint: Jahveh, vagyis: aki VAN. (Kiv 3, 14-15) De az Úr ezzel nem zárja le a vitát. Ő, az örök Fenség megengedi, sőt akarja, hogy a gyarló, különösebb képzés nélküli egyszerű emberek mondják el a Messiásról vallott nézetüket. Ezekből a megfogalmazásokból vizsgázhattak az akkori zsidó rabbik. Szembesülhettek belőlük a tanításuk tisztaságával: íme, abból, amit magyaráztatok, ennyit értett meg a hallgatóságtok. A nyilatkozók, pedig ütköztethették véleményüket. Nem kellett attól tartaniuk, hogy Jézus kineveti, netán bíróság elé idézteti őket őszinteségükért. Íme! „Akik a népből ezeket a szavakat hallották, azt mondták: Ez valóban a próféta! Mások így szóltak: Ez a Krisztus!” (Jn 7, 40-41) Az előbbi szóval azt jelezték, hogy a Názáreti Jézus véleményük szerint a Messiást megelőző, útját, működését előkészítő isteni küldött. A válaszoló viszont egyenesen a Megváltónak nyilvánítja őt. Erre viszont újra felidézik, amit a Messiásról a zsinagógában hallottak: Mikeás prófétától biztos jövendölésük volt, hogy a Megváltónak Betlehemben, Dávid király szülővárosában kell megszületnie, hiszen az ő késői unokája lesz. (2Sám 7, 15-16; Mik 5, 1) a tömeg, pedig két részre szakadt, amint rokonszenvesebbnek ítélte valamelyik véleményt. A gyarló modernkor szerencsétlen emberei tanulhatnának egyet-mást a szabad véleményezésről. Jézus ellenségei közben szolgákat küldtek a templomudvarra, hogy tartóztassák le Jézust. Az illetők azonban nélküle mentek vissza a farizeusok és a főpapok tanácsához. Amikor azok a szolgákra támadtak, amiért nem teljesítették az elfogató parancsot, ezzel védekeztek: „Soha ember így nem beszélt!”(Jn 7, 46) a tanács azonnal támadta őket: „Talán bizony titeket is félrevezetett? Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e valaki benne?” (47-48) Jaj, lenne annak, aki a vezérek közül más véleményen lenne, mint a főelöljárók. Amit lejegyzett ezután az evangélista, a történelem mindenkori ostoba vezetőségére is illik:
„De ez a népség, amely nem ismeri a törvényt, átkozott”(49) Az átok tiltott megbélyegzés volt az Ószövetség idején is, mert elítélést, Isten szigorú büntetésének kiszabását követelte. Isten hatalmának mozgósítását remélte az átkozódó. Úgy vélték, ettől kezdve a rossz kívánság ott lóg a megátkozott feje felett, és lesújt rá alkalmas időben. Itt, pedig a Fölséges átkát Fiának tisztelőire idézik ellenségei. Merész és ostoba megnyilatkozás volt.
Jer, 11, 18-20; Jn 7,40-53
"Akik a népből ezeket a szavakat hallották”
Jézus tehát ott állt a tömegben a templom közepén.Jézus a találgatásokra ugyanazzal a névvel határozza meg létét, mint annak idején az égő és el nem hamvadó csipkebokorból Isten kinyilatkoztatta nevét a térdre hullott Mózesnek: „Én vagyok, aki vagyok”. Ha harmadik személyben beszéltek rólam, akkor így mondjátok a zsidó igeragozás törvénye szerint: Jahveh, vagyis: aki VAN. (Kiv 3, 14-15) De az Úr ezzel nem zárja le a vitát. Ő, az örök Fenség megengedi, sőt akarja, hogy a gyarló, különösebb képzés nélküli egyszerű emberek mondják el a Messiásról vallott nézetüket. Ezekből a megfogalmazásokból vizsgázhattak az akkori zsidó rabbik. Szembesülhettek belőlük a tanításuk tisztaságával: íme, abból, amit magyaráztatok, ennyit értett meg a hallgatóságtok. A nyilatkozók, pedig ütköztethették véleményüket. Nem kellett attól tartaniuk, hogy Jézus kineveti, netán bíróság elé idézteti őket őszinteségükért. Íme! „Akik a népből ezeket a szavakat hallották, azt mondták: Ez valóban a próféta! Mások így szóltak: Ez a Krisztus!” (Jn 7, 40-41) Az előbbi szóval azt jelezték, hogy a Názáreti Jézus véleményük szerint a Messiást megelőző, útját, működését előkészítő isteni küldött. A válaszoló viszont egyenesen a Megváltónak nyilvánítja őt. Erre viszont újra felidézik, amit a Messiásról a zsinagógában hallottak: Mikeás prófétától biztos jövendölésük volt, hogy a Megváltónak Betlehemben, Dávid király szülővárosában kell megszületnie, hiszen az ő késői unokája lesz. (2Sám 7, 15-16; Mik 5, 1) a tömeg, pedig két részre szakadt, amint rokonszenvesebbnek ítélte valamelyik véleményt. A gyarló modernkor szerencsétlen emberei tanulhatnának egyet-mást a szabad véleményezésről. Jézus ellenségei közben szolgákat küldtek a templomudvarra, hogy tartóztassák le Jézust. Az illetők azonban nélküle mentek vissza a farizeusok és a főpapok tanácsához. Amikor azok a szolgákra támadtak, amiért nem teljesítették az elfogató parancsot, ezzel védekeztek: „Soha ember így nem beszélt!”(Jn 7, 46) a tanács azonnal támadta őket: „Talán bizony titeket is félrevezetett? Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e valaki benne?” (47-48) Jaj, lenne annak, aki a vezérek közül más véleményen lenne, mint a főelöljárók. Amit lejegyzett ezután az evangélista, a történelem mindenkori ostoba vezetőségére is illik:
„De ez a népség, amely nem ismeri a törvényt, átkozott”(49) Az átok tiltott megbélyegzés volt az Ószövetség idején is, mert elítélést, Isten szigorú büntetésének kiszabását követelte. Isten hatalmának mozgósítását remélte az átkozódó. Úgy vélték, ettől kezdve a rossz kívánság ott lóg a megátkozott feje felett, és lesújt rá alkalmas időben. Itt, pedig a Fölséges átkát Fiának tisztelőire idézik ellenségei. Merész és ostoba megnyilatkozás volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése