A kegyelem fogalma és fajai
Kegyelemnek mondja a Biblia Isten jóakaratát, segítőkészségét (favordivinus, benevolentia Dei); ennek megfelelő magatartását és tetteit (opera Dei), és ebből fakadó ingyenes adományait (dona Dei) TÁGABB ÉRTELEMBE már a világ teremtése is kegyelem, hiszen a teremtés indítéka Istennek a maga boldogságát megosztani kívánó szeretete volt Még inkább kegyelem az isteni gondviselés, vagyis az állandói isteni tevékenység, amely a világ immanens erőit úgy irányítja, hogy a végső beteljesedés napján megvalósuljon Isten dicsősége és a jóakaratú emberek teljes boldogsága (1Kor 15,24-28). Mindezeket régebben természetes kegyelemnek mondták, és szembe állították a természetfeletti vagy szűkebb értelemben vett kegyelemmel. SZŰKEBB ÉRTELEMBE vett kegyelmen értjük Istennek az egyes ember és az egész emberiség történetébe való különleges belenyúlásait, amelyek arra irányulnak, hogy az embereket már itt a földön Isten életének részeseivé tegyék. A régmúltban ez főképpen szövetségkötések (Noé, Ábrahám, Mózes) formájában és próféták küldésével történt. Az ilyen szövetségeknek és prófétai üzeneteknek betetőzése a Krisztusban megkötött, újszövetség (Mt 26, 28), amely a jelen üdvrendben a kegyelmek legnagyobbika (Róm 5, 8).
"KEGYELEMBŐL RÉSZESÜLTETEK A MEGVÁLTÁSBAN, A HIT ÁLTAL" (Ef 2,8)
A kegyelem
Mi a kegyelem? Isten természetfeletti ajándéka. Ingyenes adomány, amiért nem kellett megdolgoznunk, fizetnünk. Természetes az, ami hozzátartozik valami természetéhez (lényegéhez, állagához), abból fakad, a rózsának természetes, hogy virágzik, az embernek, hogy tud gondolkodni és akarni. Természetfeletti az, ami az adott természetet (lényeget, állagot) felülmúlja, számára lehetetlen: a rózsának, hogy sétáljon, az embernek, hogy különös eszközök nélkül repüljön, vagy hogy önerőből lássa Istent. Erdő Péter bíboros, prímás székfoglaló jelmondata: Kezdetben volt a kegyelem. Úgy tűnik, jelezni akarta, hogy amíg nem volt teremetett világ, tehát Istenen kívül semmi sem létezett, amit Isten megteremtett, az mind Isten ajándéka volt. Mindenfajta lény természetét felülmúlta a lét, amit elnyert a teremtésben, hiszen ami nincs, annak sem igénye, sem követelése nem lehet. A világ mostani rendjében azonban a dolgok már megvannak, lényegükhöz hozzátartozik, ami a fajtájuk jellemzője, és ez már számukra természetes. Ami pedig ezt a síkot felülmúlja, a számukra természetfeletti. Ilyen értelemben mondjuk a fenti meghatározásban, hogy a kegyelem Isten természetfeletti ajándéka. Sajátos értelemben persze mondhatjuk, hogy a dolgok lényegéhez tartozó részekben is lehetséges olyan többlet, ami nem mindenkiben található, tehát ahol megvan, ott ajándéknak nevezhető: a szem rendkívül szép színe vagy éles látása. A kegyelem csak az angyaloknak és embereknek, tehát az értelmes lényeknek szánt ajándék. A kegyelem az ember számára Isten gondviselő szeretetének különös ajándéka. Amikor a Gondviselés mostani rendjében elindul egy új emberi élet, csodálatos esemény történik. Az édesanya érett petesejtjét megtalálja és megtermékenyíti a férfi ivarsejtje, a két sejt elválaszthatatlanul egyesül. Már nem két sejt, hanem emberi test. A foganás megtörténtéről csak jóval később értesül az édesanya, tőle az édesapa. Arról viszont fogalmuk sincs, hogy gyermekük mit örököl a szülői génállományból, és ezek milyen tulajdonságokat örökítenek át gyermekükbe. Isten viszont szemmel tartja mindezt. Tudja, hogy az új emberi testbe melyik ős jó vagy gyenge tulajdonságot hordozó génje kerül át. Isten az általa eltervezett testhez a semmiből teremti a szellemi lelket. A lélek csak ennek az egy testnek a párja, formálója, éltetője, az Isten által elgondolt végső cél eléréséhez megfelelő partner. Az új ember lényege így válik teljessé. Ehhez a lényeghez teremti az Úr az emberi személyt, aki birtokba veszi az új természetet és arra a célra, irányítja, amelyet Isten kijelölt számára. Ez a cél egy új, megismételhetetlen egyén végső formája, amelyet az Isten által kijelölt élettartam alatt kell felépíteni. Isten ehhez ad sok testi-lelki erőt, de nem mindent. Azokat az erőket, energiákat, amik hiányoznak Isten az élet folyamán természetfeletti, más fajta erőkkel fogja kiegészíteni: a kegyelmekkel.
Kegyelemnek mondja a Biblia Isten jóakaratát, segítőkészségét (favordivinus, benevolentia Dei); ennek megfelelő magatartását és tetteit (opera Dei), és ebből fakadó ingyenes adományait (dona Dei) TÁGABB ÉRTELEMBE már a világ teremtése is kegyelem, hiszen a teremtés indítéka Istennek a maga boldogságát megosztani kívánó szeretete volt Még inkább kegyelem az isteni gondviselés, vagyis az állandói isteni tevékenység, amely a világ immanens erőit úgy irányítja, hogy a végső beteljesedés napján megvalósuljon Isten dicsősége és a jóakaratú emberek teljes boldogsága (1Kor 15,24-28). Mindezeket régebben természetes kegyelemnek mondták, és szembe állították a természetfeletti vagy szűkebb értelemben vett kegyelemmel. SZŰKEBB ÉRTELEMBE vett kegyelmen értjük Istennek az egyes ember és az egész emberiség történetébe való különleges belenyúlásait, amelyek arra irányulnak, hogy az embereket már itt a földön Isten életének részeseivé tegyék. A régmúltban ez főképpen szövetségkötések (Noé, Ábrahám, Mózes) formájában és próféták küldésével történt. Az ilyen szövetségeknek és prófétai üzeneteknek betetőzése a Krisztusban megkötött, újszövetség (Mt 26, 28), amely a jelen üdvrendben a kegyelmek legnagyobbika (Róm 5, 8).
"KEGYELEMBŐL RÉSZESÜLTETEK A MEGVÁLTÁSBAN, A HIT ÁLTAL" (Ef 2,8)
A kegyelem
Mi a kegyelem? Isten természetfeletti ajándéka. Ingyenes adomány, amiért nem kellett megdolgoznunk, fizetnünk. Természetes az, ami hozzátartozik valami természetéhez (lényegéhez, állagához), abból fakad, a rózsának természetes, hogy virágzik, az embernek, hogy tud gondolkodni és akarni. Természetfeletti az, ami az adott természetet (lényeget, állagot) felülmúlja, számára lehetetlen: a rózsának, hogy sétáljon, az embernek, hogy különös eszközök nélkül repüljön, vagy hogy önerőből lássa Istent. Erdő Péter bíboros, prímás székfoglaló jelmondata: Kezdetben volt a kegyelem. Úgy tűnik, jelezni akarta, hogy amíg nem volt teremetett világ, tehát Istenen kívül semmi sem létezett, amit Isten megteremtett, az mind Isten ajándéka volt. Mindenfajta lény természetét felülmúlta a lét, amit elnyert a teremtésben, hiszen ami nincs, annak sem igénye, sem követelése nem lehet. A világ mostani rendjében azonban a dolgok már megvannak, lényegükhöz hozzátartozik, ami a fajtájuk jellemzője, és ez már számukra természetes. Ami pedig ezt a síkot felülmúlja, a számukra természetfeletti. Ilyen értelemben mondjuk a fenti meghatározásban, hogy a kegyelem Isten természetfeletti ajándéka. Sajátos értelemben persze mondhatjuk, hogy a dolgok lényegéhez tartozó részekben is lehetséges olyan többlet, ami nem mindenkiben található, tehát ahol megvan, ott ajándéknak nevezhető: a szem rendkívül szép színe vagy éles látása. A kegyelem csak az angyaloknak és embereknek, tehát az értelmes lényeknek szánt ajándék. A kegyelem az ember számára Isten gondviselő szeretetének különös ajándéka. Amikor a Gondviselés mostani rendjében elindul egy új emberi élet, csodálatos esemény történik. Az édesanya érett petesejtjét megtalálja és megtermékenyíti a férfi ivarsejtje, a két sejt elválaszthatatlanul egyesül. Már nem két sejt, hanem emberi test. A foganás megtörténtéről csak jóval később értesül az édesanya, tőle az édesapa. Arról viszont fogalmuk sincs, hogy gyermekük mit örököl a szülői génállományból, és ezek milyen tulajdonságokat örökítenek át gyermekükbe. Isten viszont szemmel tartja mindezt. Tudja, hogy az új emberi testbe melyik ős jó vagy gyenge tulajdonságot hordozó génje kerül át. Isten az általa eltervezett testhez a semmiből teremti a szellemi lelket. A lélek csak ennek az egy testnek a párja, formálója, éltetője, az Isten által elgondolt végső cél eléréséhez megfelelő partner. Az új ember lényege így válik teljessé. Ehhez a lényeghez teremti az Úr az emberi személyt, aki birtokba veszi az új természetet és arra a célra, irányítja, amelyet Isten kijelölt számára. Ez a cél egy új, megismételhetetlen egyén végső formája, amelyet az Isten által kijelölt élettartam alatt kell felépíteni. Isten ehhez ad sok testi-lelki erőt, de nem mindent. Azokat az erőket, energiákat, amik hiányoznak Isten az élet folyamán természetfeletti, más fajta erőkkel fogja kiegészíteni: a kegyelmekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése