Nagyböjt 5 hete péntek
Jer 20, 10-13; Jn 10, 31-42
„ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek”
A sátoros ünnepeket ősszel tartották a templomban a negyven éves pusztai vándorlások emlékére. A mai evangéliumi szakaszban Szent János a pár héttel későbbi ünnepen, a templomszentelés ünnepén folytatott vitákról szól. Ez az ünnep a Makkabeusok korának nagy eseményét idézi: a jeruzsálemi templom megtisztítását és újraszentelését. A zsidók országa ugyanis Kr.e. 198-ban a Szeleukidák uralma alá került. Ebből az uralkodóházból származott IV. Antiochosz Epifánész király, aki kirabolta a jeruzsálemi templomot, pogány áldozatokkal megszentségtelenítette Isten oltárát.(1Makk 1,16-40) Amikor uralma és a zsidók elpogányosítása ellen Matatiás modini pap fiaival és sok támogatóval harcba szállt, nagy győzelmeket aratott az ellenségen. Halála után egyik fia, Júdás, akit Makkabínak (kalapács) neveztek, folytatta apja felszabadító háborúját. Amikor legyőzte Gorgiász (4, 1-24), majd Líziász (26-35) vezérek seregeit, elhatározták, hogy felmennek Jeruzsálembe, és ott megtisztítják, és újra szentelik a templomot.(36-61) Aztán elrendelték, hogy ennek emlékére minden esztendőben ünnepnapokat tartsanak Isten dicsőségére. Erre az alkalomra jött fel Jézus tanítványaival. Amikor a templomban Salamon tornácában járt, körülvették a zsidók. Újra kezdték a vitát, hogy tisztázzák, vajon Jézus a Messiás vagy nem: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan! Jézus azt felelte nekik: Mondtam nektek, de nem hiszitek. Tanúskodnak rólam a tettek, amelyeket Atyám nevében művelek, de ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók. „Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10, 24-26.29-30) Jézus ezzel a kijelentésével nem azt állította, hogy Ő az Atya, azt sem, hogy az egy Isten egy személy. Az Atya és a Fiú két különböző személy, de egyetlen az isteni természet (lényeg), és ezt mind a ketten birtokolják. Az Atya öröktől fogva bírja önmagától, a Fiú születése során öröktől kapja az Atyától, és így kettőjüké, majd ketten együtt adják az isteni akarat működése során a Szentléleknek.Ezzel a három isteni Személyt összekapcsolja egységbe az egy isteni lényeg.„a zsidók erre ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azt mondta nekik: Sok jótettet mutattam nektek az Atyától, azok közül melyik tettért köveztek meg? A zsidók azt felelték: Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mivel ember létedre Istenné teszed magadat” Jézus erre idéz egy zsoltárszöveget:„Én azt mondtam: Ti istenek vagytok (Zsolt 82,6) Ha azokat mondta isteneknek, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írás érvényét nem veszti, miképp mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világra küldött: Káromkodsz, mivel azt mondtam: Isten Fia vagyok”(34-36) Jézus nem hangsúlyozza ki itt, hogy köztünk azért lényeges különbség van: Ő Isten természetes Fia, mi pedig fogadott fiai vagyunk. Bár a mi méltóságunk is igen nagy, az övé végtelenül több: ezt a tettei igazolják.
Jer 20, 10-13; Jn 10, 31-42
„ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek”
A sátoros ünnepeket ősszel tartották a templomban a negyven éves pusztai vándorlások emlékére. A mai evangéliumi szakaszban Szent János a pár héttel későbbi ünnepen, a templomszentelés ünnepén folytatott vitákról szól. Ez az ünnep a Makkabeusok korának nagy eseményét idézi: a jeruzsálemi templom megtisztítását és újraszentelését. A zsidók országa ugyanis Kr.e. 198-ban a Szeleukidák uralma alá került. Ebből az uralkodóházból származott IV. Antiochosz Epifánész király, aki kirabolta a jeruzsálemi templomot, pogány áldozatokkal megszentségtelenítette Isten oltárát.(1Makk 1,16-40) Amikor uralma és a zsidók elpogányosítása ellen Matatiás modini pap fiaival és sok támogatóval harcba szállt, nagy győzelmeket aratott az ellenségen. Halála után egyik fia, Júdás, akit Makkabínak (kalapács) neveztek, folytatta apja felszabadító háborúját. Amikor legyőzte Gorgiász (4, 1-24), majd Líziász (26-35) vezérek seregeit, elhatározták, hogy felmennek Jeruzsálembe, és ott megtisztítják, és újra szentelik a templomot.(36-61) Aztán elrendelték, hogy ennek emlékére minden esztendőben ünnepnapokat tartsanak Isten dicsőségére. Erre az alkalomra jött fel Jézus tanítványaival. Amikor a templomban Salamon tornácában járt, körülvették a zsidók. Újra kezdték a vitát, hogy tisztázzák, vajon Jézus a Messiás vagy nem: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan! Jézus azt felelte nekik: Mondtam nektek, de nem hiszitek. Tanúskodnak rólam a tettek, amelyeket Atyám nevében művelek, de ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók. „Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10, 24-26.29-30) Jézus ezzel a kijelentésével nem azt állította, hogy Ő az Atya, azt sem, hogy az egy Isten egy személy. Az Atya és a Fiú két különböző személy, de egyetlen az isteni természet (lényeg), és ezt mind a ketten birtokolják. Az Atya öröktől fogva bírja önmagától, a Fiú születése során öröktől kapja az Atyától, és így kettőjüké, majd ketten együtt adják az isteni akarat működése során a Szentléleknek.Ezzel a három isteni Személyt összekapcsolja egységbe az egy isteni lényeg.„a zsidók erre ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azt mondta nekik: Sok jótettet mutattam nektek az Atyától, azok közül melyik tettért köveztek meg? A zsidók azt felelték: Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mivel ember létedre Istenné teszed magadat” Jézus erre idéz egy zsoltárszöveget:„Én azt mondtam: Ti istenek vagytok (Zsolt 82,6) Ha azokat mondta isteneknek, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írás érvényét nem veszti, miképp mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világra küldött: Káromkodsz, mivel azt mondtam: Isten Fia vagyok”(34-36) Jézus nem hangsúlyozza ki itt, hogy köztünk azért lényeges különbség van: Ő Isten természetes Fia, mi pedig fogadott fiai vagyunk. Bár a mi méltóságunk is igen nagy, az övé végtelenül több: ezt a tettei igazolják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése