BILLIART SZENT JÚLIA apáca, rendalapító
Április 8.
*Cuvilly, 1751. július 12. +Namur, 1816. április 8.
*Cuvilly, 1751. július 12. +Namur, 1816. április 8.
Marie-Rose-Julie
Billiart 1751. július 12-én született Cuvillyben, Beauvais egyházmegyében. Bár
szülei szerény kisparasztok voltak, az egyik nagybátyja által fenntartott elemi
iskolában bizonyos műveltségre tehetett szert. Kiemelkedő jámborsága miatt --
abban az időben nagyon jelentős kivételként -- megkapta az engedélyt, hogy már
kilencévesen az első áldozáshoz járulhasson. Ezután csakhamar hosszú és
fájdalmas próbatételek korszaka kezdődött számára. Tizenhat éves volt, amikor
családja súlyos anyagi nehézségei miatt mezei munkára kényszerült. Huszonkét
éves korában mindkét lába megbénult. Rendkívüli türelemmel viselte szörnyű
betegségét, s eközben vallási élete elmélyült. Megkapta az akkoriban teljesen
szokatlan engedélyt, hogy naponta áldozhasson. Bénasága ellenére mégsem maradt
tétlen: nemcsak a kezeivel dolgozott, hanem ágya köré gyűjtötte a környék
gyermekeit, hogy a katekizmusra oktassa őket.
Amikor
kitört a forradalom, Júlia okosabbnak tartotta, hogy elhagyja Cuvillyt, ahol
túlságosan is ismerték, és Amiens-ben húzódjék meg. Ez a lakóhelyváltoztatás
alkalmul szolgált neki arra, hogy új lendületet nyerjen. Jámborságának és
türelmének kisugárzása Amiens-ben valójában még erősebb volt, mint Cuvillyben.
Kényszerű mozdulatlansága ellenére figyelemmel kísérte azoknak a papoknak a
sorsát, akik megtagadták az eskü letételét az új alkotmányra, és ezért ide-oda
bolyongtak, vagy foglyok voltak, és ismételten sikerült számukra menedéket vagy
segítséget nyújtania. Néhány hűséges barátnője szegődött melléje, nagy
tisztelettel vették körül, ő pedig erős hatást gyakorolt rájuk. Különösen
kitűnt közülük a köznemességből származó jámbor özvegy szomszédnője: Françoise
Blin de Bourdon. Rendkívüli bizalommal kötődött Júliához, és későbbi
alapításainak munkálataiban is a legszorosabban együttműködött vele.
Júlia
hitoktatónőként akart tevékenykedni. Lassanként kibontakozott körükben az az
eszme, hogy a szegények és nincstelenek oktatására kongregációt alapítsanak.
Kísérletet tettek a közösségi életre is, ez azonban, mivel túlságosan nehéz
feltételek között vállalkoztak rá, balul ütött ki. Júliát az egyházmegye egy
papja, Lamarche abbé vezette és látta el tanáccsal. 1801-ben azonban Amiens-be
érkezett Joseph- Désiré Varin (1769--1850), hogy Barat Szent Magdolna-Zsófiának
(lásd: 285. o.) és a Szent Szív Intézet első nővéreinek, valamint A hit
atyáinak segítsen az alapításban.
1803-ban
Júlia alárendelte magát Varin vezetésének, aki felismerte, hogy kegyelemmel
elhalmozott lélek áll előtte; hasonlóképpen felismerte azonban azt is, hogy
Júlia személyes küldetése nem kapcsolódik Barat anyáéhoz, de nemegyszer
megkísérelte, hogy kapcsolatba hozza őket egymással. Az amiens-i püspök
beleegyezésével meg akarta nyerni őket a Miasszonyunk nővérei kongregáció
alapításának, amely árva gyermekek oktatásának szenteli magát. Júliát és madame
Blin de Bourdont megragadták e tervek, ám a Júliát mozdulatlanságra ítélő
betegség nagy akadályt gördített a megvalósítás útjába. 1804. június 1-én, a
Szent Szív ünnepén Júlia csodás módon meggyógyult bénaságából. Október 15-én
Júlia, madame Blin de Bourdon és még két nővér letette fogadalmát, s ezzel
megvetették egy új rendi közösség alapjait. Haladéktalanul hozzákezdtek a
munkához: iskolákat szerveztek ingyenes oktatással, valamint árvaházakat,
továbbá tanítónőképzőt tanerőik kiképzésére. A Varin által szerkesztett
szabályok különböztek a Szent Szív Intézetéitől. Vallási magatartásuk a jezsuitákéhoz
hasonló jámborságra nevelt, Jézus és Mária Szívének tiszteletére irányult,
célként azonban a nép közötti apostolkodás követelményeihez alkalmazkodott.
Billiart Júliát választották általános elöljárónőnek. Okos vezetése alatt
gyorsan fejlődött az intézet, és tekintélyes számú alapítást tudott létrehozni.
Egy
nehéz válság azonban őt sem kímélte meg. Egy amiens-i pap, Sambucy de
Saint-Estčve abbé 1808-ban Varin szabályzatát meg akarta változtatni. Az általa
felvázolt szabályok megtámadhatóságuk mellett a kongregáció szellemét és célját
teljesen megváltoztatták volna. Billiart anya egyértelműen elutasította a
javaslatot. Saint-Estčve abbénak azonban sikerült Amiens püspökét saját
oldalára állítania, és Billiart anya ellen hangolnia. A helyzet végül tarthatatlanná
vált, és az alapítónő 1809. január 15-én nővérei többségével elhagyta az
egyházmegyét, Namurban találtak menedéket. Az amiens-i árvaházat ideiglenesen
rábízták a Szent Szív Intézet nővéreire.
Billiart anya élete végéig dolgozott. 1816. április 8-án szentül halt
meg a Magnificat szavaival az ajkán. 1906-ban boldoggá, 1969. június 22- én
szentté avatták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése