BOLOGNAI BOLDOG MÁRK

BOLOGNAI BOLDOG MÁRK

 (1416-1497) 

Bologna egyik legszebb palotájában jött a világra Márk, mint a nemes szenátornak, Fantuzzinak* fia. A tehetséges ifjú kitűnő eredménnyel elvégezte szülővárosában az egyetemet, filozófiai és jogi doktorátussal. Ekkor, 26 évesen azonban belépett a Ferenc-rendbe. A szerzetesi életbe szentéletu bolognai rendtársa, Primadozzi Jakab vezette be, a teológiát pedig Sienai Szent Bernardintól tanulta. Így természetes, hogy az obszerváns mozgalom lelkes hívévé vált. Kiváló képességei és erényei miatt csakhamar házfőnök, majd a bolognai rendtartomány provinciálisa lett. Ezután háromízben (1452, 1464 és 1472-ben) három-három évre megválasztották az itáliai obszervánsok vikárius generálisává, azaz rendfőnökévé. Szorgalmasan őrködött a szabályok betartásán, kerülte a túlzást és az indokolatlan szigort. Egyik káptalanon valaki javasolta a rendben a hústilalom bevezetését. Márk ellenállt: ez ellenkezik az evangéliummal is, és Szent Ferenc rendelkezésével is. Tudással és ékesszólással felvértezve bejárta szinte egész Itáliát, aztán Apuliát, Dalmáciát, Isztriát, mindenhol küzdve a tévtanok és vétkek ellen; saját példáján igyekezett megmutatni az igazi szeretetet és a béketűrést. III. Kalliszt pápa felhívására szívvellélekkel részt vett a törökök elleni keresztes hadak toborzásában (1455). II. Pál pápa bíborossá akarta kinevezni, de ő állhatatosan elhárította magától a nagy rangot. Hivatalának lejártakor nagy alázattal könnyek közt vallotta be rendtársai előtt azokat a hibáit, melyeket mások ugyan nem vettek észre, ő azonban igen. Még 74 évesen is megtartotta a nagyböjti beszédeket Piacenzában*. Ekkor belázasodott. Kérte a Piacenza közelében lévő, Názáret nevű kolostor gvárdiánját, méltatlansága ellenére engedje, hogy kolostorában halhasson meg. Itt halt meg szent halállal. Évszázados tiszteletét IX. Piusz pápa hagyta jóvá.
1472-ben IV. Szixtusz megpróbálta egyesíteni az obszervánsokat a konventuálisokkal, de úgy, hogy az obszervánsok a konventuális miniszterek fennhatósága alá kerültek volna és a konventuálisok megtartották volna eddigi kedvezményeiket. Mikor Márk látta, hogy szavai eredménytelenek, a pápa elé vetette a Regulát e szavakkal: „Szent Ferenc Atyánk! Te magad védd meg Reguládat, mert én szerencsétlen, nem megyek semmire!” És sírva elhagyta az üléstermet. A pápát annyira meghatotta a jelenet, hogy elállt egyesítési szándékától, és attól kezdve sokkal megértőbb volt az obszervánsokkal.

Imádság:
Istenünk, te Boldog Márkot az igehirdetésben kiválóvá s Szent Ferenc rendje fegyelmének buzgó őrévé tetted. Add, hogy hitünk megvallásában mi is állhatatosak legyünk mindhalálig, s a mennyei koronát elnyerjük. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen!