Évközi 23 vasárnap
Ez 33, 7-10; Róm 13, 8-10; Mt 18, 15-20
"Ha testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd!”
A szentírási szöveg segítségével arra akar figyelmeztetni Egyházunk, hogy felelősséggel tartozunk egymásért. Különösen vonatkozik ez a felelősség a római katolikus papokra, akik folyamatosan hirdetik Isten kinyilatkoztatását, a gyóntatószékben kiszolgáltatják a bűnbocsánat kegyelmét. Nekik az Egyház minden tagja testvér, mindenkiért felelősséggel tartoznak. Ezekiel próféta írja: „Emberfia, őrnek állítottalak Izrael háza mellé, hogy halld számból szavaimat és közvetítsd üzeneteimet. Ha azt mondom az istentelennek: Istentelennek, meg kell halnod, és te nem teszel semmit, hogy az istentelent visszatérítsd útjáról, az istentelen meghal ugyan vétke miatt, de vétkét tőled kérem számon”(Ez 33, 7-8) Óriási a felelősség rajtunk! Meg kell mondanunk, mi az akarata a mindenség Urának, aki az istentelennek is Ura, hiába tiltakozik ellene a szerencsétlen istentagadó. Ha nem vállalnánk ezt a küldetést, minket is sújtana Isten ítélete. Mutatja ezt a folytatás is: „Ha ellenben meginted az istentelent, hogy hagyjon fel életmódjával és térjen meg, de nem tér le útjáról, meghal ugyan gonoszsága miatt, de te megmented életedet” (9) Itt nem pilátusi kézmosás következik, hanem a felelősség alól mentesülünk. Ennek a figyelmeztetésnek az evangélium szerint vannak fokozatai. „Ha testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet” (Mt 18, 15) Ez történhet gyónáson belül és kívül is. „Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a dolgot” (16) Ez csak gyónáson kívül történhet. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének. Ha a hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos” (17) Ezzel nem azt állítja Jézus, hogy a keresztény elveszítheti a keresztség tényét, hiszen a keresztség szentsége eltörölhetetlen jelet hagy az ember lelkén, hanem vedd olybá, mintha nem is lenne keresztény. Felmerülhet a kérdés, vajon csak egyének privát dolgai tartoztak régen a prófétákra, ma, pedig a papokra? A közösség dolgában is felelősség van rajtunk. Jézus példája igazít el bennünket. Amikor az Úr a zsidó vezetőket kárpálja, így szól.„Súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem mozdítják meg azokat”(Mt 23,4) Amikor ünnepélyesen bevonult Jeruzsálembe és a tömeg ujjongva
hozsannázottja tömegből néhány farizeus azt mondta neki: Mester, figyelmeztesd tanítványaidat! Ő azonban azt mondta nekik: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani”(Lk 19, 39-40) Pilátusnak, pedig így szólt:„Annak, aki engem a kezedbe adott, nagyobb a bűne” (Jn 19, 11)
Ez 33, 7-10; Róm 13, 8-10; Mt 18, 15-20
"Ha testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd!”
A szentírási szöveg segítségével arra akar figyelmeztetni Egyházunk, hogy felelősséggel tartozunk egymásért. Különösen vonatkozik ez a felelősség a római katolikus papokra, akik folyamatosan hirdetik Isten kinyilatkoztatását, a gyóntatószékben kiszolgáltatják a bűnbocsánat kegyelmét. Nekik az Egyház minden tagja testvér, mindenkiért felelősséggel tartoznak. Ezekiel próféta írja: „Emberfia, őrnek állítottalak Izrael háza mellé, hogy halld számból szavaimat és közvetítsd üzeneteimet. Ha azt mondom az istentelennek: Istentelennek, meg kell halnod, és te nem teszel semmit, hogy az istentelent visszatérítsd útjáról, az istentelen meghal ugyan vétke miatt, de vétkét tőled kérem számon”(Ez 33, 7-8) Óriási a felelősség rajtunk! Meg kell mondanunk, mi az akarata a mindenség Urának, aki az istentelennek is Ura, hiába tiltakozik ellene a szerencsétlen istentagadó. Ha nem vállalnánk ezt a küldetést, minket is sújtana Isten ítélete. Mutatja ezt a folytatás is: „Ha ellenben meginted az istentelent, hogy hagyjon fel életmódjával és térjen meg, de nem tér le útjáról, meghal ugyan gonoszsága miatt, de te megmented életedet” (9) Itt nem pilátusi kézmosás következik, hanem a felelősség alól mentesülünk. Ennek a figyelmeztetésnek az evangélium szerint vannak fokozatai. „Ha testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet” (Mt 18, 15) Ez történhet gyónáson belül és kívül is. „Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a dolgot” (16) Ez csak gyónáson kívül történhet. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének. Ha a hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos” (17) Ezzel nem azt állítja Jézus, hogy a keresztény elveszítheti a keresztség tényét, hiszen a keresztség szentsége eltörölhetetlen jelet hagy az ember lelkén, hanem vedd olybá, mintha nem is lenne keresztény. Felmerülhet a kérdés, vajon csak egyének privát dolgai tartoztak régen a prófétákra, ma, pedig a papokra? A közösség dolgában is felelősség van rajtunk. Jézus példája igazít el bennünket. Amikor az Úr a zsidó vezetőket kárpálja, így szól.„Súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem mozdítják meg azokat”(Mt 23,4) Amikor ünnepélyesen bevonult Jeruzsálembe és a tömeg ujjongva
hozsannázottja tömegből néhány farizeus azt mondta neki: Mester, figyelmeztesd tanítványaidat! Ő azonban azt mondta nekik: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani”(Lk 19, 39-40) Pilátusnak, pedig így szólt:„Annak, aki engem a kezedbe adott, nagyobb a bűne” (Jn 19, 11)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése