Az Irgalmasság Szent Éve 206.

A nagy szárazság

„A gileádi Tisbéből való Illés, a tisbei így szólt Acháb (király) hoz: Amint igaz, hogy él az Úr, Izrael Istene, akinek a szolgálatában állok: ezekben az években ne hulljon se harmat, se eső, csak az én szavamra. A Kerit-pataknál azt mondta neki az Úr: Menj el innen, vedd utadat kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-pataknál, amely a Jordántól keletre folyik. Igyál a patakból, a hollóknak pedig megparancsolom, hogy gondoskodjanak rólad. Tehát elment, és úgy tett, amint az Úr parancsolta. Elment, és a Kerit-pataknál maradt, amely a Jordántól keletre folyik. S a hollók vittek neki reggel kenyeret, este húst, a patakból meg ivott" (1Kir 17,1-6) Amikor Salamon király meghalt, bálványozása büntetéséül az Úr elvette fiától, Roboámtól (Kr.e.931- 913) birodalma nagyobbik részét, és apja egykori munkafelügyelőjének, Jeroboámnak (931-910) adta. Jeroboám Jeruzsálemben uralkodott, birodalmát Júdeának nevezték. Két törzsből állt: Júda és Benjamin leszármazottaiból. Jerobeám Izrael tíz törzsét Izrael néven kormányozta. Attól félt, hogy alattvalói a zsidóság nagy ünnepeire majd visszajárnak imádkozni a jeruzsálemi templomba, ezért azt hazudta nekik, hogy az általa emelt két új templomban elhelyezett arany borjú szobor hozta ki őseiket Egyiptomból, ezeknek kell ünnepet rendezni. És íme, nagyobb részük elhitte ezt az ostobaságot. Az az esemény több mint háromszáz éve történt, eme borjú szobrokat pedig a nép szemeláttára öntötték. Ettől a csalástól még romlottabb lett a tíz törzs országa. Kétszáz év alatt elszegényedett Izrael-ország, és ekkor bekövetkezett a még nagyobb baj. Acháb királyuk a szomszéd ország királylányát, Izebelt vette feleségül. Rávette férjét, hogy pusztítsák el Illés próféta minden tanítványát. Erre válaszolt Illés prófétabüntető akciója a három és fél éves szörnyű szárazság. „Egy bizonyos idő elteltével történt, hogy a patak kiszáradt, mert nem esett eső az országban. Akkor az Úr így szólt hozzá: Kelj útra, és menj el a Szidónhoz tartozó Careftába, és maradj ott. Nézd, ott megparancsoltam egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad. Erre útra kelt, és elment Careftába. Amikor a város kapujához ért, épp ott volt egy özvegyasszony rőzsét szedegetett. Megszólította, és azt mondta neki: Hozz nekem egy kis vizet korsóban, hadd igyam! Amikor elment hozni, utánaszólt: Hozz egy harapás kenyeret is! Azt felelte: Amint igaz, hogy a te Istened él: nincs sütve semmim, csak egy marék lisztem van a szakajtóban, meg egy kis olajam a korsóban. Épp azon vagyok, hogy rőzsét szedjek, aztán megyek, és elkészítem magamnak és fiamnak. Megesszük, aztán meghalunk. Illés azonban így válaszolt neki: Ne félj! Menj s tedd, amit mondtál: csak előbb csinálj belőle egy kis lángost, aztán hozd ki nekem; magadnak és fiadnak csak utána készíts. Mert azt mondja az Úr, Izrael Istene: A szakajtó ne ürüljön ki, a korsó ne apadjon el addig, amíg az Úr nem hullat esőt a földre". Elment hát, és úgy tett, amint Illés mondta. S volt mit ennie magának és fiának is. A szakajtó nem ürült ki, és a korsó nem apadt ki az Úr szava szerint, amelyet Illés által hallatott" (1Kir 17,7-16) Nem csodálatos történetek ezek? A világhíres templomot építő bölcs Salamon király öreg korára a hétszáz fő felesége mellé megkíván még háromszáz bálványozó testi szépséget. Ezek ráveszik, hogy ostoba bálványozásuknak is építsen valami díszes hajlékot a hatalmas és gyönyörű jeruzsálemi templom köré. Isten a sok érdemmel szembeállítja ezeket az ostoba tévedéseket. Ha egykori kitüntetett bölcsét nem tartotta szentnek, nem veti az örök tűz martalékává. Adott irgalmat, kegyelmet öregkori bűnbánatra és megtérésre. A fiával törődő anyát és fiát is örök példaként állítja elénk Urunk: a próféta az idős özvegyet, ártatlan kisfiút megelőzve előbb magának kér ételt és italt: de kapja érte egy új csoda tanúságát: Isten ezzel az emberfeletti tettel teszi igazán a szeretet legnagyobb hőseivé.