Évközi 12. hét szerda

Évközi 12. hét szerda
2Kir 22,8-13; Mt 7,15-20
„A nép ráállt a szövetségre”

Megpróbálom Isten üzenetét közvetíteni, hiszen a Szentírás tele van gondolattal, és ez időnként más összefüggést ajánl megfontolásra. A zsidó nép Isten különös kegyelme folytán nemcsak néhány szóban kapott értesítést az Úr benső életéről, titokvilágáról, hanem rendszeresen kapcsolatot tartott velük. Isten parancsot adott Mózesnek a fontos közlések befejeztével, hogy írja le, amit hallott. Így a családapák is könnyebben tudták teljesíteni fiaik oktatására kapott kötelességüket, a nagy parancsot: Halld Izrael! Egyszerűbb volt megtanulniuk. Óriási előnyük volt más nemzetekkel szemben, akiknél Isten nem biztosította a közvetítő prófétánál megadott kegyelmet, hogy a kapott üzeneteket ne csak jól értse, foglalja írásba, ha kell, hibátlanul másolja, és így jusson el szavahihetően az utókorhoz is. Ezek után szinte érthetetlen, hogy a zsidóság a Kr.e. VII. században annyira elfeledkezett Istenéről a bálványimádás elharapózásával, hogy elfeledték a Sínai hegy alatt kötött szövetségüket, annak írásos emlékeit, aztán évente nem keresték elő, végül teljességgel feledésbe ment a legszentebb örökség. A király, Jozija, nagyon kedves volt isten előtt, sosem imádott bálványt, nyílván ezért adta ajándéknak az ő kezébe az Úr az újra megtalált törvényt. A király megrettent az istensértések miatt, ezért elküldött néhány bizalmasát Jeruzsálem másik részében lakó Holda próféta asszonyhoz, hogy kérdezzék meg, mi a király teendője. Ő azt válaszolta: „íme, én bajt hozok erre a helyre és lakóira teljesen a törvény szavai szerint, amelyet Júda királya olvasott, mivel elhagytak engem, s más isteneknek mutattak be áldozatot, hogy bosszantsanak engem kezük művével,- és fellobban haragom e hely ellen, s ki nem alszik. Júda királyának azonban, aki elküldött titeket, hogy megkérdezzétek az Urat, ezt mondjátok: Mivel hallgattál e könyv igéire, s amikor hallottad szavait e hely és lakói ellen, hogy tudniillik álmélkodás és átok tárgyává lesznek, megrettent a szíved és megaláztad magadat az Úr előtt, s megszaggattad ruhádat és sírtál előttem, én is meghallgattalak, azt üzeni az Úr: Éppen azért atyáidhoz gyűjtelek s békességgel kerülsz sírodba , és semmit sem fog látni szemed azokból a bajokból, amelyeket e helyre hozok” (22,13-20)