Évközi 12. vasárnap

Évközi   12. vasárnap  
Zak 12,10-11. 13,1; Gal 3,26-30; Lk 9,18-24
„Dávid házára és Jeruzsálem lakóira kiárasztom az irgalom és imádság lelkét” 

Zakariás próféta Dárius király idejében élt. A működésének célja ugyanaz volt, mint a babiloni fogság többi prófétájának: tudatosítani a zsidó foglyokban, hogy Jeruzsálem pusztulása (587-586) Isten büntetése volt a választott népen, mivel elhagyták az egy igaz Istent, ócska földi anyagból készült bálványokat imádtak, mint az országukat körülvevő többi nép. Jeruzsálem elfoglalója Nabukodonozor babiloni király hadserege volt. Az ő fia, Baltazár idejében a médek és perzsák királya, Dárius lerohanta és elfoglalta a babiloni birodalmat, és övé lettek a zsidó foglyok is. Zakariás próféta Kr.e. 520 körül kezdett működni. A mai olvasmány könyve utolsó részéhez tartozik, amelyben a közelgő szabadulás vigaszáról, és a még nagyobb örömforrásról, a Messiás eljöveteléről jövendöl. Ő nem a megszokott zsidó álmot hirdeti a Messiással kapcsolatban, hanem az ő kínszenvedésére mutat rá, mert a megváltás öröme a Megváltó szenvedéseiből fakad.„Dávid házára s Jeruzsálem lakóira kiárasztom az irgalom és az imádság lelkét. Arra emelik majd tekintetüket, akit átszúrtak; gyászolják, mint az egyszülött fiút szokás, megsiratják, mint az elsőszülöttet”(12,10) Ez önmagában is pontos előrejelzése Jézus szenvedésének. De hivatkozik a továbbiakban Josiás királyra, aki Kr.e. 641-609. uralkodott Jeruzsálemben. Azt írják róla a Bibliában, hogy király elődeitől eltérően ő nem imádta a bálványokat, hanem az egy igaz Isten hűséges szolgája volt. De az előtte uralkodottak vallásilag nyomorult helyzetet hagytak rá. A templom omladozott, ott hevertek a bálványimádás ócska kellékei. Josiás király próbált valami rendet teremteni. Javíttatni kezdte a templom falait. A romeltakarítás közben Helkija főpap megtalálta az Úr törvénykönyvét a templomban. Nagy örömmel mutatta meg Sáfánnak, az íródeáknak. Ő éppen jelentésre készült a királyhoz. Beszámolt a munkavégzésről, a mesteremberek munkabérének kiosztásáról. De elvitte a királynak a régen elveszett törvénykönyvet is, amelyet átnyújtott Josiásnak a beszámoló után: „Egy könyvet adott nekem Helkija pap” (2Kir 22,10) „Amikor ezt Sáfán a király előtt felolvasta, és a király meghallotta az Úr törvénye könyvének szavait, megszaggatta ruháit, és parancsolta: Menjetek, kérdezzétek meg rám, a népre és egész Júdára vonatkozólag az Urat e könyv szavai felől, amely előkerült, mert nagy az Úr haragja, amely felgerjedt ellenünk, mivel atyáink nem hallgattak e könyv szavaira, hogy megcselekedjék mindazt, amit megírtak számukra” (11-13) A küldöttség felkeresett Egy prófétaasszonyt, aki a királynak elmondta Isten üzenetét: Mivel megsirattad őseid és néped hanyagságát és rút bálványimádását, azért rajtad megkönyörülök. Országodban fogsz meghalni, saját sírboltodban fognak eltemetni, és megmenekülsz attól a sok bajtól és gyalázattól, amely népedre vár.(Vö 22,14-20) Hallottam egy nagymamáról és egy menyasszonyról, aki az egész Szentírást átadta kettejük közös kincsének, és akinek a szíve ugyanúgy Istenhez tért, mint Josiás annak idején. Meglátta az Urat és a hozzá vezető utat. Adjon még az Úr sok ilyen nagymamát és arát, térjen meg hazánk egészen!