Az Irgalmasság Szent Éve 322.

Az ötödik harsonaszó

„Az ötödik angyal is megfújta a harsonát. Erre egy csillagot láttam, amint az égből a földre zuhant. Nála volt a mélység kútjának kulcsa. Megnyitotta az alvilágot, a kútból füst szállt fel, amilyen a nagy kohó füstje. A nap és az égbolt elsötétedett a kút füstjétől. A kútból sáskák lepték el a földet, és akkora erejük volt, amilyen a föld skorpióinak van. Parancsot kaptak, hogy ne ártsanak a föld füvének, a zöldellő növénynek és fának, hanem csak az embereknek, akik nem hordják homlokukon az Isten pecsétjét. Parancsuk volt, hogy ne öljék meg őket, csak kínozzák öt hónapig. Olyan fájdalmat okoztak, mint amikor a skorpió megmarja az embert. Ezekben a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják, meghalni kívánnak, de a halál elfut előlük. A sáskák külsejükre a harcba induló lovakhoz hasonlítottak. Mintha aranykorona lett volna a fejükön, az arcuk pedig emberi arcra hasonlított. Hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, a foguk mint az oroszlán foga. Mellüket vaspáncélhoz hasonló vért födte, szárnyuk csattogása meg olyan volt, mint a harcba száguldó harci szekerek zörgése. Farkuk és fullánkjuk mint a skorpióé. Farkukban olyan erő volt, hogy öt hónapig árthattak az embereknek. A mélység angyala volt a királyuk, akinek héberül Abaddón, görögül meg Apollión a neve. Az első jaj elmúlt, de lám, két másik jaj közeledik” (Jel 9,1-12) „Az ötödik harsonaszóra lezuhan az égből egy csillag. A csillag azonos a sátánnal, akiről Jézus szólt: „Láttam a sátánt, mint villámot leesni” (Lk 10,18) A sátán hatalmat kapott az alvilág, a pokol felett, ezért kapja meg a mélység kútjának kulcsát. A mélységből nagy sereg alvilági lélek tódul elő, mint a füst. A keleti ember elképzelésében a gonosz lelkek föld alatti börtönbe voltak bezárva. Isten az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja. (Júd 6) A gonosz lelkeket János sáska alakjában ábrázolja.