Évközi 29. hét péntek

Évközi   29.  hét  péntek              
Ef 4,1-6; Lk 12,54-59
„Éljetek méltóan ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok” 

Hatalmas erejű gondolatok közlése után Szent Pál apostol gyakorlati tanácsokkal látja el a levél címzettjeit, az efezusi híveket, és velük együtt természetesen minket is. Fontosnak tartja megemlíteni, hogy ő a levél írásakor fogságban sínylődik, keze, lába bilincsbe verve, de a szeretete erős, sugározni akarja a jót minden testvére életére. Ez az állapot is Isten akarata szerint alakult ki. Azt kell mindig elfogadni, amit az Úr adni akar. A szabadon élők is kötve vannak Isten velük való terveivel. A végtelen nagy Isten minden ember számára élettervet készít. Ehhez a tervhez jelöli ki a lelki és testi képességeket, amelyeket a szülők és az összes ős életerejéből származtat át az embrionális állapotban. Ezekhez teremt új készségeket a testben és lélekben is. Ezek még csak lehetőségek, tehetségek, amelyeket majd ki kell fejlesztenie az új embernek élete folyamán. Ehhez kell a szülők okos hozzáállása, amit nevelésnek hívunk. Kellő alázattal kell elfogadniuk még ebben az ultramodern korban is, amikor már az anyaméhben kialakuló magzat alapvető elrendezését látja a tudás embere, és megkérdezi a szülőket: kislánynak indul a kicsike, de át tudjuk hangolni, ha a szülőknek az jobban tetszik. Az apostol bölcs tanácsa: „Éljetek méltó módon ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok teljes alázatosságban, szelídségben és türelemben.”(1-2a) Miért gondolhatná bárki, hogy ha belenyúl az emberi testbe, felforgatva az eredeti isteni tervet, átalakítva benne valamit, értelmes eredmény születhet? Próbáljuk meg mindig az Isten által elhatározott önmagunk felépítését alázattal elfogadni. Az embernek kell alkalmazkodnia, mert az Isten nem fogja megváltoztatja a világot egy ember nagyravágyása miatt. „Igyekezzetek megtartani a lelki egységet a béke kötelékében. Egy a test és egy a Lélek, amint hivatástok is egy reménységre szól. Lelki síkon is ugyanezt kell szem előtt tartani: „Egy a test és egy a Lélek, amint hivatásotok is egy reménységre szól”(4) Ezt a hivatást, amit neked, nekem rendelt az Úr, csak én tudom helyesen, jól b betölteni.  Amit pedig a kegyelem eszközeivel akar hozzáadni Isten az emberi cselekvéshez, azt is Isten terve határozza meg: „Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten és mindenkinek Atyja, aki mindenek fölött áll, mindent áthat, és mindenben benne van” (6) A helyes döntésünk mindig így kezdődjék: „Legyen meg a te akaratod!”