Ki mehet fel az Úr hegyére?
– teszi fel a kérdést a mai szentmise zsoltára, melyet annak idején a
jeruzsálemi templomba zarándokló hívő zsidók énekeltek. A választ is megadják:
„Aki kerüli a bűnt, jót tesz, keresi az igazságosságot, aki ápolja az
emberekkel és az Istennel való kapcsolatát.” Jól ismeri a zsoltáros az emberi
természet gyöngeségeit, és tudja, hogy nem állhatunk meg Isten előtt. Mégis ez
az a jeruzsálemi templom, amelynek falai meglátták azt, aki ezt a zsoltárt
teljesen tiszta lelkiismerettel imádkozta. Jézus az egyetlen, aki felmehetett
az Úr hegyére és megállhatott Isten színe előtt. Vele és benne van nekünk is
utunk az Atyához. Mint a földi élet zarándokait, akik Jézushoz tartozunk, arra
is hív a zsoltár, hogy teremjük meg a jó cselekedetek gyümölcsét.
A mai világban mennyire
fontos Jakab figyelmeztetése: legyünk készek a hallgatásra, és meggondoltak a
beszédben. Milyen nehéz megállni, hogy nem szólok bele, hogy meghallgatom a
másikat. A hallgatás, a meghallgatás, az Istenre figyelés megmutatja, kin kell
segítenem, kinek az ügyét kell Jézus elé vinnem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése