Évközi 6. hét csütörtök

Évközi 6. hét csütörtök       
Ter 9, 1-13; Mk 8, 27-33
„Te vagy a Krisztus” (Mk 8, 29) „Az Emberfiának sokat kell szenvednie”

Az evangélium két nagyon fontos, egymással szorosan összefüggő kérdésről beszél, amit nem egyformán lát az egyszerű ember és az Emberfia. Jézus elérkezett küldetésének egyik kritikus pontjához: szembesülnie kellett tanítványainak és az Urat hallgató, küldetését latolgató népnek: kicsoda tulajdonképpen ez a Názáreti Jézus? Jézus maga teszi fel a ki nem mondott kérdést először a nép véleményét kutatva, majd apostolaiét: „Kinek tartanak engem az emberek?” (27) Ők elmondják, amit itt-ott hallottak: valamelyik régi próféta megjelenésének. „És ti kinek tartotok engem? Péter felelt neki: Te vagy a Krisztus” (29) Elhangzott egy gyarló vélemény-halmaz, egy csomó mellé beszéd. Aki ugyanis meghalt, az nem jön el újra. Viszont amit Péter válaszolt, az a tömör igazság. Máté még hozzáírja a teljes válaszhiányzó felét: „Az élő Isten Fia” (Mt 16, 16) Ebben benne van a teljes igazság: Te láthatólag ember vagy. A tetteid azonban elárulják, hogy nem csak ember, „mert senki sem tudja ezeket a jeleket véghezvinni, amelyeket te cselekszel, hacsak nincs vele az Isten” (Jn 3, 2) Az öreg zsidó farizeus megállapításához Isten fűzte hozzá és mondta el Péternek: nem veled van az Isten, mint a prófétákkal, hanem „Te magad vagy az Isten” Személy szerint Isten, a második Isteni Személy, aki a megtestesülésben isteni természete mellé kapott egy tökéletes emberi természetet is, így lett az óta Istenember, gyakorta használt szóval: Emberfia. Miután ez az igazság tisztázódott, és az apostolok teljes bizonyossággal tudták Jézus titkát, talán csodálkoztak, hogy Jézus ennek közhírré tételét kereken megtiltotta nekik. Egyrészt nem volt még erre elég érett a közfelfogás, másrészt az apostolok is csak istenségét kezdik látni, holott a felvett emberi természetnek is komoly küldetése van: az lesz az emberi nem megváltásának nagy ára. Ezért istenségének felfedése után azonnal kezdi magyarázni tanítványainak: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. El kell, hogy vessék a vének, a főpapok és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és három nap múlva föl kell támadnia” (Mk 8, 31) Ez az Atya akarata. Ha majd mindez megtörténik, akkor viszont parancsot fognak kapni Mesterüktől: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik (az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében), az üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik” (Mk 16, 15-16) Elhangzott tehát Jézus nagy tanítása: örök dicsőségű istenségét és kereszthalált szenvedő emberségét együtt kell látni és elfogadni. Elfogadni a magunk számára is követendő példának.