Isten irgalmasságával
az Oltáriszentségben is találkozhatunk – Szeidel Péter előadása
„Irgalmasság és Oltáriszentség – az
Örökimádás-templom életében” címmel tartott előadást Szeidel Péter, az Üllői
úti templom igazgatója a budapest-józsefvárosi Szent József-templomban február
27-én, az esti szentmisét követően.
A templomigazgató előadása kezdetén az
Ószövetség néhány történetén keresztül mutatta be, miként találkozhatott és
találkozhat ma is az ember Istennel. E találkozások átformálnak minket,
alakítanak rajtunk, gazdagítanak bennünket, hiszen az élő Isten ma is ingyen és
szeretetből ajándékozza magát nekünk. Elsőként Jákob álmát említette példaként,
miszerint angyalok jártak az eget és földet összekötő létrán. Jákob álma azt
mutatja számunkra, hogy ha valaki a szent dologért harcol és küzd, az kedves az
Úr szemében, és érdemes a nehézségeket is vállalni Isten ügyéért. Amikor
szentmisén, szentségimádáson veszünk részt, szintén „megnyílik az ég”, és
kiárad Isten irgalmas szeretete – fogalmazott Szeidel Péter.
Megemlítette Illés próféta történetét is, aki
egy barlangnál találkozott az enyhe szellő susogásában megjelenő Istennel:
megtapasztalhatta Isten gyengédségét, azt, amit mi az Oltáriszentség
szemlélésében élhetünk át.
Ószövetségi „előképként” Ábrahám példájára is
felhívta a figyelmet, aki nyitott szívvel fogadta a sátrához érkező három
titokzatos embert, és vendégül látta őket. Figyelte és felismerte Istent,
leborult előtte, és szolgálta. Így teszünk mi is, vendégül akarjuk látni
Istent, de hamar rá kell döbbennünk arra, hogy Ő lát minket vendégül. Eláraszt
ajándékaival, melyekre érdemtelennek érezhetjük magunkat. Isten azonban
feltétel és ellenállás nélkül fogad be minket.
Egy újszövetségi példát is
említett Szeidel Péter: Zakeus történetét. Ennek kapcsán rámutatott, Jézus
keres bennünket, mert „az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse
azt, ami elveszett”. Isten megtalál, formál minket, a küldöttjei leszünk. Az
Oltáriszentségben jelen lévő Jézust egészen közel engedjük magunkhoz, ezáltal
az irgalmas Isten misszionáriusaivá válunk.
Az Istennel való találkozások bibliai példáinak
bemutatása után Szeidel Péter az Oltáriszentség magyarországi tiszteletének 19.
és 20. századi történetéről beszélt. Ebben az időszakban nagy szükség volt az
Egyház és a társadalom vallásos megújulására. Egyrészt a társadalom nagymértékű
szekularizációja miatt, másrészt, mert II. József rendelkezései nyomán a
szerzetesrendek és a vallásos egyesületek nagymértékben háttérbe szorultak.
A Központi Oltáregyesületet Trautwein János
piarista szerzetes és gróf Cziráky Jánosné alapították 1859-ben. Öt esztendővel
később már közel hatezer tagot számlált. Az oltáregyesületi tagok saját
hitéletüket helyezték eucharisztikus alapokra, valamint az Oltáriszentség
tiszteletének terjesztéséért tevékenykedtek. Emellett anyagi áldozatot is
vállaltak azért, hogy a szegényebb templomokat méltó liturgikus felszereléssel
lássák el. Az oltáregyesület vezetését 1893-ban Kanter Károly vette át. Ő
terjesztette el az egyesületet vidéken is.
A folyamatos szentségimádás valódi forrása és
gyűjtőpontja volt a főváros katolikus lelki életének. Az angolkisasszonyok (ma
Congregatio Jesu) Váci utcai rendházában lévő helyiségeket gyorsan kinőtték,
így szükségessé vált egy méltó és az egyesület hivatását jól kifejező épület
felépítése. Országos adakozásból és a királyi család támogatásával 1908-ra
épült fel az Örökimádás-templom, a hozzá kapcsolódó épület az oltáregyesület
országos székháza lett. A második világháború utáni évekig a templom lelki
központként működött: összefogta a százezer tagot számláló oltáregyesületeket,
több tízezer lelkigyakorlatozót fogadott. Az Örökimádó Nővérek közössége is
aktív részt vállalt a hívek lelkigondozásában.
A háborúban a templom és kapcsolódó épületei
súlyos károkat szenvedtek. 1950-ben mind az oltáregyesületet, mind az Örökimádó
Nővérek rendjét betiltotta a kommunista hatalom. A szentségimádás azonban
töretlenül folytatódott a legnehezebb időszakokban is.
Az Örökimádás-templom és a Központi Oltáregyesület élete a jelenben is szétválaszthatatlanul összekapcsolódik. 1990-ben kilencven taggal indulhatott újra az egyesület. Célja továbbra is az egyéni és a közösségi szentségimádás terjesztése, az arra rászoruló templomok liturgikus felszereléssel való ellátása, valamint a betegek látogatása. Szeidel Péter hangsúlyozta, a Központi Oltáregyesületnek jelentős szerep jut a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szervezésében is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése