Az élet igéje – 2017. március
Az egész világon milliók olvassák és igyekeznek tettekre váltani – Chiara Lubich, a Fokoláre mozgalom alapítója kezdeményezése szerint – az adott hónapra kiválasztott bibliai mondatot és a hozzáfűzött magyarázatot, amely széles körben hatással van az egyének és közösségek életére.
„…engesztelődjetek
ki az Istennel!”(2Kor
5,20)
A földön
sokfelé dúlnak kegyetlen és véget nem érő háborúk, és pusztítanak családokat,
törzseket és népeket. Egy húszéves lány, Gloria meséli: „Megtudtuk, hogy az
egyik falut felégették, és sokan vannak, akiknek semmijük sem maradt.
Barátaimmal összegyűjtöttük, amiről úgy gondoltuk, hogy hasznos lehet:
matracot, ruhát, élelmiszert. Nyolc órát utaztunk, míg odaértünk, és teljes
kétségbeesésben találtuk ezeket az embereket. Meghallgattuk, vigasztaltuk,
átöleltük, biztattuk őket. Az egyik család azt mondta: »A kislányunk bent volt
a házban, amikor fölgyújtották, és úgy éreztük, mi is meghaltunk vele együtt. A
ti szeretetetekből erőt merítettünk, hogy meg tudjunk bocsátani azoknak, akik
ezt tették.«”
Pál
apostol tapasztalata is hasonló, mert üldözte a keresztényeket, aztán teljesen
váratlanul egyik útja során találkozott Isten ingyenes szeretetével. Isten
pedig éppen őt küldte, hogy nevében hirdesse a kiengesztelődést.
Így
szenvedélyes és hiteles tanúságtevője lett Jézus misztériumának: halálának és
föltámadásának, amellyel kiengesztelte a világot Istennel, hogy mindenki
megismerhesse és megélhesse a közösséget vele és a testvérekkel. Pál
igehirdetése által az evangéliumi üzenet – „engesztelődjetek ki Istennel” – még
a pogányokhoz is eljutott, és meghódította őket, pedig akkoriban úgy tekintettek
rájuk, hogy ők állnak legmesszebb az üdvösségtől.
Hagyjuk,
hogy Isten irgalma – túláradó szeretete – a mi szívünket is meggyógyítsa, annak
ellenére, hogy sokszor elbizonytalanodunk a hibáink és tévedéseink miatt,
amelyek el akarják hitetni velünk, hogy nincs is szükségünk erre. Ő végre
szabaddá tesz minket, hogy másokkal is megosszuk ezt a mérhetetlen kincset, és
hozzájáruljunk a béke építéséhez, mely Isten terve az emberiségről és az egész
teremtett világról. Ez fölötte áll a történelem minden ellentmondásának, ahogy
Chiara Lubich is írja:
„A
kereszten, Fiának halála által Isten tanúságot tett irántunk való végtelen
szeretetéről. Krisztus keresztje által kiengesztelt minket önmagával. Hitünknek
ez az alapigazsága ma különösen is aktuális.
Ez az a
kinyilatkoztatás, amelyet az emberiség vár: igen, Isten szeretete mindenkihez
közel van, és mindenkit túláradóan szeret. A mai világnak szüksége van erre a
hírre, de mi csak akkor tudjuk ezt elmondani, ha előbb meggyőzzük önmagunkat.
Újra és újra meg kell hallanunk ezt a hírt, és éreznünk kell, hogy Isten
szeretete vesz körül bennünket akkor is, amikor ennek az ellenkezőjét
gondolnánk. (…) A magatartásunkkal kellene hihetővé tennünk ezt az igazságot,
amelyet hirdetünk. Jézus világosan megmondta, hogy mielőtt az oltárra visszük
az áldozatunkat, ki kell békülnünk testvéreinkkel, ha valami panaszuk van
ellenünk (vö. Mt 5,23–24). (…) Szeressük egymást úgy, ahogy ő szeretett minket,
ne zárkózzunk be, és ne legyenek előítéleteink, hanem nyitottan fogadjuk be és
értékeljük felebarátaink pozitívumait, legyünk készek az életünket adni
egymásért. Ez Jézus legfőbb parancsa, a keresztények megkülönböztető jegye,
amely ma ugyanúgy érvényes, mint Krisztus első követőinek idejében. Ha megéljük
ezt az igét, akkor valóban a kiengesztelődés magvetői leszünk.”
Ha így
élünk, napjaink tele lesznek baráti és kiengesztelődést hozó gesztusokkal a
családunkban, a családok között, az Egyházunkban és az egyházak között és
minden vallási és világi közösségben, ahová tartozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése