Veres András
hamvazószerdán: A lélek fittségének záloga a testi önmegtartóztatás
Veres András győri megyéspüspök, a Magyar
Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke március 1-jén, hamvazószerdán
szentmisét mutatott be a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban. A főpásztor
homíliájában az aszkézis és a böjt értelmét állította a figyelem középpontjába.
Veres András a szentmise elején elmondott
köszöntőjében úgy fogalmazott, hogy a hamvazószerda nem szomorú, hanem örömteli
időszak kezdetét jelenti. A nagyböjtben megtapasztalhatjuk az Úrral való időzés
belső örömét az elmélkedésen és az imádságon keresztül. A megyéspüspök
emlékeztetett arra, hogy a hamvazkodás a bűnbánat jele.
Az MKPK elnöke szentbeszédében kifejtette,
erőssé kell válnunk ahhoz, hogy egész életünket kézben tudjuk tartani, hogy
azon az úton haladhassunk, amelyet Jézus Krisztus jelölt ki számunkra. A
főpásztor rámutatott arra, hogy az aszkézis, az önmegtartóztatás lényege nem a
földi dolgoktól való elfordulásban áll, hanem abban, hogy a teremtett dolgokat
úgy használjuk, hogy azok testi és lelki javunkra váljanak. Szót ejtett arról,
hogy az Egyház az idők során – az idők jeleit érzékelve – enyhítette az
aszkézisre vonatkozó előírásokat, belátva azt, hogy nem szabad lehetetlen
terheket róni az emberekre. Az Egyház Jézus Krisztus szándéka szerint nem az
aszkézisről szóló előírásokra helyezi a hangsúlyt, hanem arra, hogy az egyén a
saját szabad elhatározásából válassza ki és vállalja az aszketikus gyakorlatot,
amelynek a böjt csupán egy része, egy megnyilvánulási formája. A püspök
kiemelte, hogy az aszkézis gyakorlását jelenti az is, ha a családi élet és a
munkahelyi kötelezettségek nehézségeit készséggel, zokszó nélkül viseljük.
Azonban arról sem feledkezhetünk meg, hogy a keresztény aszkézis nem öncélú – tette hozzá a megyéspüspök –, hiszen általa Jézus szenvedésére emlékezünk; vezeklő, bűnbánati jelleggel bír. Emellett pedig az aszkézis gyakorlása állandó éberségre, a Krisztusra való várakozásra hív. Veres András Anselm Grün bencés szerzetes gondolatai nyomán rávilágított arra, hogy a lélek éberségének, fittségének záloga a testi önmegtartóztatás, önmagunk fegyelmezése; az Isten felé fordulást a testtel kell kezdeni. A testi önmegtartóztatásnak pedig az elmélkedésekkel, az imádsággal, a lelket gazdagító olvasmányok olvasásával, az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlásával kell kiegészülnie – zárta homíliáját Veres András.
Szentbeszédet követően a főpásztor megáldotta a
tavalyi virágvasárnapi barkák hamvát, majd sor került a hamvazás szertartására.
A szentmisén koncelebrált Schmatovich János
kanonok, győrhegyi prépost; Németh László kanonok, pápai prelátus, általános
püspöki helynök; Lukácsi Zoltán kanonok, a Győri Papnevelő Intézet és a Győri Hittudományi
Főiskola rektora; Zsebedics József kanonok, győr-szigeti és győr-újvárosi
plébános; Martos Balázs Levente, a Győri Papnevelő Intézet prefektusa; Juhos
Imre, a Győri Papnevelő Intézet spirituálisa, valamint Mogyorósi Márk püspöki
titkár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése