Az aleppói érsek
üzenete
Kocsis Fülöp metropolita Bejrútban találkozott
Jean-Clément Jeanbart aleppói melkita érsekkel, aki a beszélgetés után egy
levelet adott át neki, kérve, hogy továbbítsa minél több emberhez. A
Hajdúdorogi Főegyházmegye közzétette az üzenet magyar fordítását.
Aleppó vár Titeket!
Aleppó vár titeket! – ezzel a címmel intéztünk felhívást
híveinkhez, akik külföldre távoztak e háború miatt, amely rémületes borzalmat,
rettegést és nyomorúságot hozott országunkra. De ezt a címet a „Hazatérés”
projektre is alkalmazni szeretnénk, amelynek megvalósításán néhány hónapja
dolgozunk, remélve, hogy nem is oly sokára, az elkövetkező hónapokban feltűnnek
a béke első jelei.
A „Hazatérés” projekt célkitűzése, hogy
erőteljesen szembeszálljon szíriai apostoli egyházaink tragikus és
szerencsétlen jelenségével, a kivándorlással. Ez a program részét képezi az
„Építs, hogy Maradj!” mozgalomnak, amely majdnem két évvel ezelőtt jött létre
azzal a céllal, hogy a keresztények otthoni letelepedését stabilizáljuk, saját
országukban.
A mozgalom jól indult, és a mai napig igen sok
szolgálatot végeztek a hívek körében, értelmet és okot biztosítva arra, hogy
maradjanak, és életüket Aleppóban folytassák. Sajnos időközben még inkább
elhatalmasodott az erőszakos harcok fenyegetése és a bizonytalanság, ami
sokakat arra sarkallt, hogy mindennek ellenére megfontolják a menekülés és a
külföldön élés lehetőségét.
Ebben a minket erősen próbára tévő helyzetben
mi, szíriai keresztények, az apostoli hagyományok letéteményesei (hisz pünkösd
után maguk az apostolok hozták létre Egyházunkat) sorsdöntő választás előtt
állunk. Vagy hagyjuk és alávetjük magunkat azoknak az eseményeknek, melyek
végzetesen meghaladnak bennünket, vagy életerősen cselekszünk, teszünk ez ellen
– bátran ellenállva a rendelkezésünkre álló szerény eszközökkel –, hogy
visszaszorítsuk ezt az elvérzést: azzal, hogy egyrészt igyekszünk lebeszélni a
távozni készülőket, másrészt pedig próbáljuk meggyőzni azokat, akik már
elmentek, s bátorítjuk őket a hazatérésre. Mindezt annak dacára, hogy ez a nem
mindennapos és kockázatos vállalkozás bizony sokba kerülhet nekünk.
Mégis arra az elhatározásra jutottunk, hogy szembenézünk
a kihívással, mivel meggyőződésünk, hogy mint apostolutódokat a küldetésünkhöz
való hűség kötelez erre minket, annál is inkább, mert Szentatyánk, Ferenc pápa
minden alkalommal ezt kéri tőlünk.
E célból tájékoztató, figyelemfelkeltő kampányt
kezdtünk szervezni, hogy a hívek értelmét lássák annak: érdemes hinni abban,
igenis fontos és indokolt, hogy saját országukban maradjanak, és itt éljenek.
Bár jelenleg nagy megpróbáltatások színhelye az ország, de van, amiből derűsen
és boldogan lehet élni, s megvan minden szükséges a helyreállításhoz, ahhoz,
hogy rendbe jöjjön az ország. Tudomásunkra jutott, hogy sokan, akik nemrégiben
hagyták el az országot, nem igazán boldogok ott, ahol most vannak, s nem
kizárt, hogy el tudják fogadni a visszatérés lehetőségét, ha ebben segítségre
találnak. A Gondviselésre bízva magunkat elhatároztuk, hogy hozzáfogunk a
feladat végrehajtásához.
A kivándorlókat, akik hajlandók a
visszatérésre, két csoportba oszthatjuk: vannak jómódúak, akik tudnak
boldogulni a mi anyagi támogatásunk nélkül is, és vannak, akiknek nincs
vagyonuk, így szükségük lehet a segítségre. Ez utóbbiaknak – úgy gondoljuk –
először fel kell ajánlanunk (ha szükséges) azt, ami lehetővé teszi
visszatérésüket, és valamiféle minimális anyagi támogatást, amivel itthon méltó
életszínvonal biztosítható számukra, amíg nem találnak munkát vagy nem tudnak
elhelyezkedni. A humanitárius segítségen kívül gyermekeik iskoláztatási
költségeit és az egészségügyi támogatás költségeit is fedezni fogjuk.
Ideiglenes (egy-két évre szóló) lakhatást biztosítunk számukra abban az
esetben, ha annak idején esetleg eladták saját otthonukat azért, hogy el
tudjanak menni. Először kevés családot célzunk meg, amíg nem jelentkeznek túl
sokan.
Néhány hazatérő család már nagyon jó kezdet
volna, és ennek jelentős hatása lenne itt és külföldön egyaránt. Itt, helyben
ösztönözheti azokat, akik a távozásra gondolnak, hogy fontolják meg
választásukat, ugyanakkor biztatást jelentene azoknak, akik már elmentek:
hagyják, hogy a hazájuk iránt érzett, szívükben élő nosztalgia vezesse őket,
hisz a lehetőség karnyújtásnyira van tőlük. Arra gondolunk, hogy egy négyezer
dolláros támogatás elegendő lehet arra, hogy egy négyszemélyes családot
visszahelyezzünk az országba. A várható eredmény széles körben igazolja
véleményünk észszerűségét.
Jean-Clément Jeanbart
aleppói melkita érsek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése