Évközi 11. hét hétfő
Vannak
Jézusnak olyan mondatai, melyeket csak akkor értünk meg, ha egyszer a Lélek
indítására meg is cselekedjük. Az, hogy ránk köszöntött az üdvösség napja, azt
jelenti, hogy már megértettük Jézus szavát, nincsenek többé értelmi
nehézségeink, gyakorlati kifogásaink, mert beléptünk az ő megváltásának
világába. Ez a helyzet a „Szemet szemért, fogat fogért” törvény jézusi
értelmezésével, beteljesítésével is. Ennek az ősi, az írásbeliség előtti időkre
visszanyúló szabálynak az a jelentősége, pozitív, a pusztán emberin túlmutató
üzenete, hogy az elkövetett bűn súlyával arányos elégtételt várt el, elejét
véve a kíméletlen önbíráskodásnak és a mértéktelen bosszúnak. Jézus ezt a
szabályt sem egyszerűen megszüntette, érvénytelenítette, hanem saját istenemberi
szintjére emelve beteljesítette. Amikor ugyanis arra szólít fel, hogy ha egyik
arcunkat megütik, tartsuk oda a másikat is, nem passzív önfeladásra biztat,
hanem arra a magatartásra, amire ő maga adott példát. Amikor őt a főpap
szolgája arcul ütötte, nem hagyta szó nélkül, hanem megkérdezte tőle: „Miért
ütsz engem?”, ugyanakkor nem szállt szembe a gonosszal, hanem engedte, hogy
megöljék, s ezzel megváltást szerzett a világnak.
Mert
ő nem egyszerűen alulmaradt ellenfeleivel szemben, és nem is csupán erkölcsi
győzelmet aratott, mint a tragikus hősök, hanem azokat, akik elítélték és
megölték, felemelte oda, ahol ő van, és egy új világ kapuit tárta ki előttük,
felkínálva nekik Isten irgalmát. Az ő passiója tehát nem passzivitás volt, és
nem is csupán reakció, hanem egyben kezdeményezés, meghívás is, a legnagyobb
tett, melyet csak ember végbevitt a földön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése